Nem akartam tudni, de ma megtudtam: 35 ezret kell adnom a banknak, folyósítási díj címén. Vagy valami hasonló.
Ezt azért tudtam meg ilyen hamar, mert szólt a bank, hogy egy fillér nincs ám a magánszámlámon, szóval próbáljak valamit tenni ez ellen, mert ők egyébként utalnának már az eladónak. Szerettem volna mondani, hogy nézzék meg figyelmesen a céges számlámat, mert azon sincs ám egy fillér se, ha lenne pénzem, nem tőlük kéregetnék kölcsön, ugye. De nem mondtam. Csak pörgött a fejemben a számláló, 165 ezer forint ügyintézkedési költségnél tartunk. Értsd: ha egy lukas gomb nélkül akarsz bármilyen odút is venni, az előlegen felül legalább ennyit jó ha össze tudsz kaparni valahonnan.
Tegnap estére fejben már nagyon eladósodtunk. Ember a ház-légvár mellett szorgosan építi az új vállalkozás-légvárát is, gyönyörű táblázatokat rittyentett mindenre vonatkozóan, jól megcsodáltam, aztán rámutattam, hogy ha egy fillér bevétele sincs, akkor is havonta 120 ezer sarcot ki kéne fizetnie minimum. Hozzátéve az én minimum 90 ezres kötelezettségemet (nehéz a kisvállalkozók és hitelfelvevők élete mostanában), az jön ki, hogy ez még zsíroskenyérrel sem átvészelhető. Pedig tetszik nekem a vállalkozás-légvára, és ő is szeretné csinálni. Utolsó esélyt adva a dolognak sutba vágtam a racionalitást, gondoltam, kezdjünk szokni a paraszti léthez, vessünk. Egyelőre kártyát. Bárhogy variáltam, rendre affelé mutatott a dolog, hogy nem kéne most ugrálnia. Szegény. Nagyon el szokott szomorodni, ha kipukkasztják a légvárait. De nem lennék meglepődve, ha ma egy újabb légvár-növendékkel állítana haza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése