It ain't over...

Amennyit én szopok, azzal egy pornófilmben már tisztességes pénzeket is kereshetnék.
Azért az én aranyhal-memóriámat kell hibáztatni, hogy reggel nem vittem magammal minden, banknak kellő papírt, ezért ahelyett, hogy hazafele útközben bebicikliztem volna a bankhoz, előbb még haza kellett tekerni. Az is az én hibám, hogy a lustaságnak engedve motorral mentem vissza a bankhoz, de legalább ezredszerre is elhatároztam, hogy ebben a városban legfeljebb éjszaka vagyok hajlandó közúton közlekedni. Az azért nem normális, hogy klausztrofóbiám van a háromsávos úton, mert mindenhol csak kamionok állnak, több kilométer hosszan, én meg közöttük sunnyogok és centizek, gyök kettővel, de még így is gyorsabban haladva, mint bárki más. És még kérdezze valaki, hogy miért akarok vidékre költözni... Na az viszont nem annyira az én hibám, hogy még kurvára nincs meg minden kellő papír. Lesz még egy kör a földhivatalnál, de ennél bonyolultabb a biztosítások ügye, tessék jól figyelni. Elvileg az a szokás, hogy ilyen esetben, mint az enyém, kell egy életbiztosítás rám, egy biztosítás a jelzálogozott házra (apámék háza), meg egy a megvásárolni kívánt házra (Birtok). Ehhez képest a banki szerződésből kimaradt, hogy életbiztosítást kell kötnöm, csak a két házbiztosítás volt. Amiből a Birtokot a bank 0 forintra értékelte, emiatt az Ügynök nem is értette, azt mondta ne kössünk, különben is problémás, mert van benne vályog. Kötöttem hát apámék házára, ez rendben is van, meg magamra, mert jófej vagyok, bár a szerződés ugye nem kötelezett erre. És akkor ma azt mondta a bank, hogy hát azért kéne a Birtokra is. Vagy nem is tudja. Na jó, majd megkérdezi. De az életbiztosításom - amit merő jófejségből kötöttem - nem jó, emberem nem örökölhet utánam hatalmas vagyonokat, mert a banknak kell a kedvezményezettnek lennie. És a tangám nem kéne, he? Asszem mégiscsak leverem emberemen, hogy beleugrasztott ebbe a mókába, mert közben mintha már el is felejtettem volna, miért is csinálom ezt az egészet. Sőt, olyaddig kombináltam az anyagi nyüszörgést, hogy eltelt tépelődéssel és számológépnyomogatással két hét, mire egyszercsak fogmosás közben hirtelen bevillant, hogy hát basssz, nem is nekem egyedül kell mindezt megoldani. Még mindig nem szoktam meg, hogy komoly helyzetekben magamon kívül másra is számíthatok. Hiába, öt év együtthálás azért nem sztornózhat minden gyerekkori traumát.