2006. szeptember 12., kedd

Na még egy kör

Azért az már kóros, hogy az Igaz hittel c. könyv címét simán Igaz hitel-nek olvasom.

Mielőtt ez az egész Birtok-ügy felmerült volna, azelőtt konkrétan 2 héttel szaladt ki a számon, hogy lőjenek nyakon és verjenek agyon szívlapáttal, ha én valamire valaha is nekiállok hitelt felvenni. Asszem nem dramatizáltam túl a sejtelmeimet. Pénteken újra eljött az Ügynök, a kijavított papírokkal, aztán indult Budára. A gyerekénél lesz az Ügynök neje által rajzol itiner, és majd ő irányítgatja apját, ami azért vált szükségessé, mert mire szegény Ügynök megtanulta a Móricznál az útvonalat, addigra pont szétbombázták a környéket, és ugye a memóriája nem olyan, hogy csak úgy hipphopp felismer és megjegyez egy kerülőutat. Remélem a fiát már felismeri. Basszus, ezek tényleg nonstop úgy élhetnek, mint egy sitcom-család: apa mindig vicces, de legalábbis mindig lehet rajta röhögni.
Szóval már tényleg csak egyetlen földhivatali papír kikérése maradt. Erre én is rákérdeztem a bankban, meg emberem is. Vasárnap még kitaláltuk, hogy helyszínrajzot se felejtsünk már el kérni, arra biggyesztjük majd rá a pöcegödör-tájolást, hogy azt valaki aláírja, és engedélyeztetésre be lehessen adni. És akkor ma reggel ember hősiesen nekilendült az utolsó kanyarnak, majd kisvártatva rámtelefonált, hogy ugyan mondjam már meg a jelzálogos ház adatait is, mert persze az is kell. Összesen 12 ezer forintos tarifát sejtek. És ha ezek után ma azt mondja a bank délután, hogy még mindig hiányzik valami, akkor emberemből agresszív ork válik, én meg újra átolvasom Leacock novellagyűjteményét, melyben feketén-fehéren szerepel, hogy minél kisebb összeget kérsz kölcsön, annál nagyobb vele a macera, szóval jól felfrissítem az emlékezetem, aztán elmegyek valahova pár milliárdot kérni, ami úgysem fog senkinek hiányozni.
Gyors számvetés - és kurvára remélem, hogy innentől kezdve már csak konkrét nyűglődésekről fogok beszámolni, nem bürokratikusokról -, szóval gyors számvetés szerint most tartunk majdnem 2 hónapnál az adásvételi aláírásához képest, ha mindent hűdeazonnal csináltunk volna, akkor is max. egy héttel lennénk beljebb. 300 ezer forint előlegen túl pedig az össz ügyintézési költség (és ne, ne kérdezd meg, hogy majd mit és mennyit fognak még a számlámról vonni, ilyen-olyan banki illeték címén, nem is akarom tudni) úgy 130 ezer, not including idő, telefon, utazási költség. De mint tudjuk, az élmény megfizethetetlen.

Update: miután a lelkemet is eladtam és mindenemet a bankra hagyományoztam, még mindig nem sima az ügy. 139 aláírás még nem elég ahhoz, hogy csak úgy pénzt utaljanak az eladónak. Szóval ha nem is szíveskedek befáradni holnap, akkor is írjam alá és küldjem be emberemmel azt a papírt, melyen megbízást adok a banknak, hogy utaljanak. Sose lesz ennek vége.

Nincsenek megjegyzések: