2009. november 11., szerda

Már megint biztosítások

Bevezetés: telefonált x biztosító, hogy mivel egy lakásbiztosítás kapcsán én régi kedves ügyfelük vagyok, hadd ajánljon nekem mindenféle jóságot, kössem náluk a kötelezőmet. Megkérdeztem, hogy mennyiben befolyásolja a kérdést az, hogy NINCS autóm. Rövid csönd, majd zavart heherészés a túlvégen, de viszonylag gyorsan visszaváltott üzletkötő üzemmódba, és jött az újabb kérdés: ajánlhat akkor életbiztosítást? Hölgyem, az életbiztosításom is önöknél van, akar még velem beszélgetni?
Nekem ez a biztosítósdi valahogy nem megy zökkenőmentesen
Sose gondoltam volna, hogy egy nap majd négy biztosítást is fizetni fogok, nem vagyok én egy biztonságra törekvő fajta, de mégis így alakult. Ebből hármat nem önszántamból kötöttem, hanem mert kellett, de a negyediket azt én akartam, már jó régóta. Nevezetesen a Birtokra kívántam biztosítást kötni már 3 éve, de ez valahogy Pesten kivitelezhetetlennek tűnt. Amint elhangzott a „vályog” szó, minden ügynök és cég lobogó aktákkal menekült. Mert azt nem lehet. De miért nem? Hát mert a vizesedés, meg a belvíz, meg mert vályog. Hiába röhögtem őket arcon, hogy de hát ember, egy dombon van a házam, ez csak akkor lesz vizes, ha esik az eső. Arról nem is beszélve, hogy az ország nem elhanyagolható hányada él vályogviskóban, és nem hiszem, hogy egyiküknek sincs biztosítva a háza. Csak rázták a fejüket. Mondtam jó, akkor vegyünk ki a biztosításból minden vizes dolgot, ha titeket ettől ver a víz, de azért betörésre, tűzre, mennykőre, szúrágásra még köthetek, nem? Nem. Most dramaturgiailag valami varázslatos tündérmesének kéne következnie arról, hogy miként sikerült végül megvívnom a sárkánnyal, kezet fognom a királylánnyal majd méltó jutalomként elnyernem a biztosításkötés lehetőségét, de ez a valóságban úgy történt, hogy a SzembeGyuri mondta, hogy a sógora biztosításokkal foglalkozik, és mitől ne lehetne kötni? És következő héten jött a sógor, orrom alá tolta a kondíciókat és a papírokat, és teljesen hétköznapi módon, piros kockás viaszosvászon abroszon megkötöttük a biztosítást. De ettől függetlenül azért érdekelne, hogy mi lehet a fővárosi biztosítók vályogfóbiájának valódi oka.

2 megjegyzés:

Messzenéző Minyon írta...

Az, hogy amikor voltak a nagy tiszai árvizek még a gátépítés előtt, sorban dőltek össze a vályogházak. Akkor volt is erről szó, hogy ezekben a falvakban valóban nem lehet vályogházakra biztosítást kötni (megjegyzem, már ez is elég szemét dolog), de csak ott.
A mi vályogházunkra úgy kötöttünk biztosítást, hogy nem hangzott el a vályog szó. Igaz, mi is barátnál (szintén kisfalusi háza van) kötöttük.

Piszke a Birtokról írta...

köszönöm, így már érthetőbb, persze logikusabb ettől se lesz...