Virágzik, zöldül minden, a kiskutya meg koszolódik.
Az van, hogy annyira dolgozom, annak reményében, hogy költözésünk zálogát, azaz egy emésztőnyi és fürdőszobányi vagyont összemunkálkodjak, hogy még arra se volt időm, hogy beszámoljak a hosszú hétvégéről.A Birtokot ugye meg kellett végre mutatni az egyre nagyobb kutyagyereknek, szóval csomagoltunk, és 2 hónap után újra meglátogattuk magunkat. A szőrös állat először el volt bizonytalanodva attól, hogy minden kerítés mögött van egy ugató kutya, és hogy a kertünkből csak az udvari rész akkora, mint egy átlagos pesti park, de aztán kezdett asszimilálódni, igaz, van még rajta nevelnivaló, még nem igazi parasztkutya, például eleinte nem volt hajlandó a verandán enni, csak a házban. Arra viszont rájött, hogy mekkora jóság már a földet kaparni, szóval megfontolandó, hogy kutya plusz vakondok összeállítású alvállalkozókkal ásassuk meg az emésztőt. Gondoltuk azt is, milyen boldog lesz, hogy a városi lakásbazártság után most 4 napig végre folyton mezőkön csatangolhat, és tényleg, az első nap után nagyon boldog volt minden egyes pillanatban, amikor hagytuk aludni, és nem vittük napjában többször több kilométeres túrákra.
A kertre meg nem szabad gondolnom, mert csak elkeserít: a nárciszok már kinyíltak, kinyílt a legelső tulipán is, virágzik az összes gyümölcsfa, rügyet hajtottak a málnabokraim, a földeken is zöldül a vetés, mi meg itt nyűglődünk ebben az elcseszett városban, ahelyett, hogy ültetném a rozmaringot, mondjuk. Kicsit lottómilliomos akarok lenni, de most azonnal.