Fotózz, pályázz

Fényképezni úgyis szoktatok. 

Akkor döbbentem rá, hogy most már tényleg paraszt country girl vagyok, mikor megkerestek egy leendő fotópályázat kapcsán - mezőgazdasági állattartás témakörben. Lehet, hogy tényleg kicsit túl sok volt a blogon a rackafotó?

Július 31-ig!

A lényeg: fotózzatok sokat, tehén híján esetleg hihetően indokoljátok meg, hogy a macska mitől haszonállat, aztán pedig pályázzatok itt, július 31-ig küldhettek képeket.

Szimpla kedd

Vizsgaidőszakban.

Tegnap körmöcskéztem, karmantyúbabáztam és szironyoztam. Ezzel a hülye szavakat letudtam.

Körmöcskelúd, ne is akard tudni

Ma tojásfestés és mézeskalács a program. Igen, tudom, hogy június van.

Egérút

Mágia és rejtély az elmegyógydában.

A nyárral menetrendszerűen megkezdődött a nomád fesztiválkempinges átjáróházba oltott őrültekháza-hangulat, a szokásos rengeteg melóval, plusz tonnányi befőznivalóval, csak idén még a vizsgára készülés is színezi a káoszt – és akkor még ott vannak az egerek is.

Ezt az egérproblémát sosem sikerült tökéletesen és végleg felszámolnunk. Hiába próbáltunk az égvilágon mindent, a kommunikációtól kezdve az összes létező humánus és gonosz csapdákig, hiába a tonnányi vakolás, gipszelés és luktömés, hiába van minden cucc üvegekben és vastag falú műanyag ládákban, ezek a kis tahók a legkisebb felvillanó rést is meglátják a pajzson, és azonnal a teljes retyerutyával érkeznek a jó ég se tudja honnan. Orbitális felelőtlenség például egy bontatlan, tetrapakba csomagolt paradicsompürét csak úgy, natúr kint hagyni a kamrapolcon, további védőburkok nélkül.

Panaszkodtunk erről a méhek gazdájának is, aki erre úgy kezdett vigyorogni, mintha nála lenne a bölcsek köve. És tényleg, azt mondta, hoz nekünk olyan csapdát, ami tuti, meg még higiénikus is, mert a megfogott egeret csak úgy ki kell ejteni a csipeszéből és kész, ráadásul jó esetben fél évig még ugyanaz a diódarab meg is marad csaliként.

Mint egy nagyobb iratcsipesz

És tényleg hozott, és ilyennel még valóban nem találkoztunk. Muszáj lesz szétszerelnem, hogy rájöjjek, hol van benne a rendszert működtető mágia, mert csakis az lehet. A stratégiája ugyanis az égvilágon semmiben nem különbözik a többi ismert egérfogási módszerrel. Csali betesz, egér jön, csatt. Ez viszont valamiért működik is, kis lelkifurdalással ugyan, mégis örömmel hallgattuk a sűrű csattogást, és beszereztünk két sajátot is hamar, felgyorsítandó a problémamegoldást.

Aztán este az ellenőrző körúton az egyik csapdának csak a hűlt helyét találtuk. Nagyobb körzetben is megnéztük, sehol semmi. Én már azt is elhittem, hogy az egerek ellopták, betolták a lukba tanulmányozási céllal vagy balesetvédelmi szemléltetőanyagnak. Mivel nálunk gyakran történnek megmagyarázhatatlan dolgok, arra számítottam, hogy a beszámolónk hallatán a méhesgazda is majd széttárja a karját, és ingatja a fejét, hogy ő biz ilyet még sose látott. Ehhez képest a reakciója a következő volt:
- Bazzeg, nem kötöttétek ki????? 

A hangsúlyból éreztem, hogy ez valami olyan alapvető amatőr hiba lehet, mint a megbilincselt fogolynak odaadni a kulcsot, jóvanna, majd legközelebb jobban figyelek, miért van egy kis luk is az egérfogón.
Az a kép viszont azóta se hagy nyugodni, hogy valahol a házban egy sebesülten is borzasztóan erős kisegér apró, szürke Bruce Willisként (igen, a fehér atlétatrikót is látom rajta) vonszolja maga után a lábára vagy farkára csattant csapdát, esetleg közben a többiek még ki is röhögik. Vagy ami még rosszabb, kollektív bosszút forralnak.

Traktoros cseresznye és bálaszörf

Indulhat a Parasztolimpia.

Mostanában szinte minden estére alapprogram nálunk egy kis bálázás, továbbá érnek az ezek és az azok, minek következtében a freestyle talicska után megtaláltam a parasztolimpia következő versenyszámait.
A bálaszörfözéshez technikailag kell egy traktor elöl, mögé kötve a kockabálázó, mögötte pedig egy giga utánfutó. A bálázó tengelyén áll emberem, aki adogatja fel nekem a platóra a megszülető bálákat, amiket én passzentosan belegózok az utánfutóba. Egy ilyen bálácska minimum 25 kiló, a terep egyenetlen, sok a kanyarodás, továbbá TraktorosBandi hajlamos a hirtelen indulásra és megállásra, vagyis profi szörfös mozgás és egyensúlyozás kell ahhoz, hogy gördülékenyen menjen az össztánc. Ha nem megy, bálára esel és szanaszét karcolod a bőrfelületed (jobb esetben) vagy ki az utánfutóból (de ehhez nagyon bénának kell lenni, vagy nagyon labilis jógapózban kell állnod a négy szinten rakott elég labilis bálák tetején).
Még nem láttam magam kívülről, de nincsenek kétségeim; tervezek beszerezni a performanszhoz egy hawaii inget is, valami helyi hímzéssel. Ez a sportág inkább szubjektív értékelésen alapulna (virtuóz látványelemek a lemenő Nap narancsrózsaszínjében, bálák illesztési esztétikája, erőszakolt pálinka utáni teljesítmény), ellenben a traktoros cseresznyeszedéssel.

Közben ember is billeg, lehet a szinkronszörf is versenyszám

Ennél a számnál a két, egyenként tíz méter magas fán a tökéletes gyümölcs csak a legmagasabb traktor tetejéről, vagy utánfutóra állított létráról érhető el. Alapvetés, hogy fent kell maradni, nehezített versenyen a traktor haladhat is közben, de végül csak a leszedett cseresznye mennyisége számítana a pontozásba.

A legösszetettebb, akrobatikus szupermáriós videójátékokat idéző sportág a zölddiószüret. Az elsőre egyszerűnek tűnő feladat izgalomfaktorát az összesen 9 darab, különböző korú, eltérő mértékben bátor, de nagyjából egyformán zölddiólevél-addikt, kötelékben támadó rackajuh hordájának áthatolhatatlan gyűrűje adja. Az alapfeladat, hogy szedd teli a kosarad, de közben 1. tartsd távol magadtól a legnagyobb szarvú és legeltökéltebb rackát 2. ne borítsd ki a kosaradból a diót 3. egyik se zabálja ki belőle a diót 4. ne lépj rá a lábad alatt tolongó kicsikre 5. egyik se szakítsa le rólad véletlenül a szarvával a gatyát.

éééés megoldja!

Tipp 1.: néha adj a szájukba egy nagyobb leveles ágat, ezzel időszakosan távolabb tarthatod őket a szüreti területtől, utána viszont megkétszerezett lendülettel és pofátlansággal térnek vissza. Mázli, hogy közben a szarvuk nem nő mindig egy keveset. Tipp 2.: megfelelő irányba elgurított zölddióval átmenetileg eltéríthető a figyelmük fókusza.

További sportágak beemelése és a szabályrendszer csiszolása még folyamatban, fő szponzornak a Kerekes Kút Kft.-t jelöljük.

Tűzre pattan

Önkárpótló program, ajánlom.

Alapvetően van hajlamunk arra, hogy bizonyos dolgokat ne akkor ünnepeljünk, amikor van, ilyen szempontból a júniusunk mindig különösen hátrányos helyzetű. Ott van egyrészt egy szülinap, ami másoknál általában jófajta lakomázással is társul. Nekünk ez se mindig sikerül, volt már rá többször példa, hogy éhségtől félholtan és nagyon idegesen addig keringtünk, míg végül valami vállalhatatlant vállaltunk be. Idén ember azzal tetézte az ajánlati borzalmakat, hogy menjünk a legközelibb kisváros bisztrójába, mert ott van csapolt Staropramen. Kettőnk közül csak ő sörözik, én meg már láttam magam előre a malterborítású kőművesek gyűrűjében, papírtányérral ünnepelni. Nincs ezzel baj, csak ne nevezzük ünneplésnek.
A másik júniusi mindigelmaradás a tűzugrás. Van nekem egy ilyen fura vonzalmam a tüzekhez, Szentivánéjtől függetlenül is, de hiába akartam minden évben, pont napfordulókor eddig csak egyszer sikerült tüzet raknunk. Abba is majdnem beleégett a szandálos británunk, nem volt egy sikersztori.

Nem ez volt az

Szóval idénre ezeket a bénázásokat meguntam, jelentem, biztosra megyek, Szentivánkor irány a Kálibuli, ahhoz a környékhez úgyis sok vicces lovastúra emléke köt. Lesz bor (mit bor, borok!), ember ellesz a favágóversennyel meg az íjászattal amíg én kultúrkodok (vagy fordítva, ezt nálunk sosem lehet tudni), koncertként Snétberger-növendékek zenélnek, és az ígéretek szerint a kajában sem fogunk csalódni (mondjuk a gasztrojegyet muszáj előre megvenni, és nem csak azért, mert ember éhesen olyan ideges, mint a nagyon éhes oroszlánok). Na meg persze lesz tűzugrás. Mondjuk borok után lehet, hogy inkább boszorkányégetés, majd meglátjuk. Ha arra jártok, szerintem csatlakozzatok.