Hajnali üzenet

Újabb rejtvények.

Az első kávé előtt még kicsit nyugtalanított, hogy emberem valami rémálom ésvagy légköri zavar hatására hirtelen rákapott a nádasban horgászással kombinált óriásviráglocsolásra, a madárijesztő-póz meg nyilván valami falusi jóga része.

A Békésen Öntöző Harcos iskola tagja

Aztán megfejtettem, hogy valószínű fűkaszát lenget ott a jobbjában a mit sem sejtő sirály alatt. Bár ebben nem lehetek biztos, míg haza nem ér hal nélkül.
Aztán a verandára lépve lapos vaddisznókkal találtam magam szemközt, farkasok és térdig érő gömbök társaságában.

De ezekről legalább tudom, hogy mit jelentenek.

Az elmúlt évek és hetek után kezdek aggódni, hogy nagy mértékben elvesztettem a meglepődésre való képességemet.

A magas viselkedésről

Többek között.

Az imént megmértem magam az ajtófélfánál, ellenőrizni, hogy hülyülök-e.
Már az egyik pesti szomszéd is spontán úgy jellemzett pár éve, hogy „magas szőke lány”, múltkor meg egy velem épp egymagas illető is engem kért meg, hogy nyúljak fel a polcra. Tegnap pedig egy hullazsákos csalánkézbesítés, ecsetcsencselés és vészhelyzeti fűkaszálás között (ennek teljes története oly összetett és bonyolult és sokszereplős, hogy a résztvevők maguk sem értik teljesen, hogyan fajulhattak idáig a dolgok, de volt benne sok előreláthatatlanul összeverődött blogger, grafikus és ezek változatos kombinációi, egy vadonatúj fél fűkasza, valamint emberem, aki lassan olyan lesz, mint a bicycle repair man, csak fűkaszával, és zölddiózás helyett első hívásra szívesebben szuperhősködött inkább, megfosztva minket attól az élménytől, hogy a félkaszás grafikus egy késhegynyi sarlóval idétlenkedjen az ezer négyzetméteren a következő 10 órában, csillagfénynél) egy istállóraktárban a tettestársaim közösen állították, hogy én vagyok a legmagasabb, tehát elérhetem késsel a plafongerendát, mert ők csak 164.
Én eddig 163-nak tudtam magam, és állítottam is, hogy annyi vagyok, így megegyeztük, hogy biztos azért lehet, mert 175-ösen viselkedem. De ennyi előzmény után nem hagyott nyugodni a kérdés, szóval megmértem. Kiderült: se nem növök, se nem hülyülök. Már csak a magas viselkedés tudatos irányítását kéne megtanulni, hátha jól jönne egyszer 185-nek látszani.

Egy lassan ex és egy leendő hajnal

A Birtokon mindeközben rendben mennek a dolgok. Egy hét rápihenés után már nem kapok kiütést a meggy látványától, a véletlen lekvárfőzés többszöri előfordulásának köszönhetően telnek a kamrapolcok, ember hősiesen küzd a hatvan kiló zölddió bedunsztolásával, szaporodik az uborka, mosódnak a barikabátok, szárad a körömvirág, nő a fű, üvöltenek a madarak, kúsznak a hajnalkák, és az előrejelzések szerint hétvégén vendégséges csúcsforgalom várható. Szokásos nyári ügymenet.

Száradás előtt

Biznisz

Mert érdeklődés volna rá.

Amennyien mostanában a "hogyan fűkaszáljunk" keresőszóval jutnak a Birtokra, érdemes lenne embernek megfontolnia egy online fűkaszatanfolyam indítását. Ha engem kérdeztek, szerintem ez a legjobb:

A tavak mellett stoppoltak, szimpatikusak

Tegnapi tapasztalat: az igazi birkát arról lehet megismerni, hogy úgy béget, mintha kevés tehetséggel próbálna utánozni egy igazi birkát. Vagy ők néztek túl sok rajzfilmet, vagy én. (A birkahangokról készített tökéletesen hangtalan videót inkább nem mellékelem.)

Pörög, mint a fűkasza

Újabb meggazdagodási tervem van.

Van itt ugye nekünk ez a nem apró kert, és ilyenből akad még néhány a faluban. Közülük sok olyan tulajhoz tartozik, aki csak időnként jár errefelé, és akkor se saját kezűleg akar igazán parasztkodni, tehát volna arra igény, hogy valaki rendben tartsa a fűszálakat. Ilyen valaki lehetne ugye emberem is, aki persze traktorosként lenne a legboldogabb, de ez a kerti rambóság is bejön neki. Jó munkához viszont jó szerszám kell.
Véletlenül erre tévedő új olvasók kedvéért elmondom, hogy emberem, még ha a végén rossz döntést is hoz, mindig alaposan utánajár mindennek. Ez alatt tessen minimum is hosszú heteket érteni, témától függően minden létező cikken, fórumon, használati utasításon, pletykán és videón átrágja magát. Ó, de szívesen találkoznék most olyan asszonyszeméllyel, aki arra panaszkodik, hogy az ura pornót néz titokban. Az kérem semmi a fűkasza-videókhoz képest. Ráadásul nem is titokban csinálja. Viszont ezek még hangosabbak, mint a pornóvideók. És bevallom őszintén, rám is hatással vannak, mert visítva fetrengek, mikor kihallok belőlük olyanokat, hogy „mezítláb ne használja a fűkaszát”. De a párhuzam nem ér ám itt véget, mert fűkasza-videó nézés után egyből menni kell fűkaszálni.
Összefoglalom az egyértelműség végett: fűkasza-addikció lépett fel embernél az elmúlt hetekben, és történik mindez annak ellenére, hogy a kiszemeltje már rég megvan. Mert hát ki tudja (na ja, megértem, én ugyanilyen okból nem megyek feleségül hozzá 10 éve). Sőt, kollektívnak is mondható a hülyület, mert a britán – ha épp nem vakondgyilkos elméletekkel van elfoglalva – szintén lelkesen veti bele magát a különböző össze(g)hasonlító tesztekbe, úgy alszanak a Stihl-katalógussal, mint kisfiúk a Lego-füzetekkel (jelzem, ember megígérte egy hete, hogy mond nekem romantikus esti mesét a karcsú hobbifűkasza és a robusztus profi fűkasza mindent elsöprő szerelméről, de ez még nem történt meg), és dobálóznak köbcentikkel, meg furatokkal, meg pengékkel, meg csupa ilyen veszélyes dolgokkal.
És mindezek után ember ma őszintén megdöbbenve mondta, hogy ennyi hülye nem létezhet, napi száz hozzászólással úgy pörög a fűkasza-topic, mint a… aaaa…. mondjuk a fűkasza. És nem hiszed el, külön fűrésztopic is van, és csábítgatják át egymást oda is…(azt már ne is említsük, hogy a "berántás" is gyakori kulcsszó, és a tetejébe sok füvet kívánnak egymásnak).
Szóval úgy döntöttem, sürgősen felveszem a kapcsolatot Kovival, és jó százalékért tanácsadok neki, és a fűkasza-pornó felé terelgetem szelíden. A téma majdnem kimeríthetetlen, biztos tudnánk még ilyen extrém redneck-fétiseket találni. Mert ahogy nézem, piac az volna rá.
(A szövegben a pornó és fűkasza szavak tömeges előfordulásával természetesen csakis a keresőmotorok kedvében akartam járni. És ha valaki benézne ide a Husqvarna fűkasza-divíziójától, szóljon, leboltoljuk.)

Az fűkaszáról

A fűkasza addiktív játékszer, csak saját felelősségére próbálja ki!

Jó 1200 négyzetméter ugye az a terület, amit udvarnak hívhatunk, van rajta gyümölcsfa, akác, gyom, csalán. Van rajta ecetfa is, ami olyan elszánt terjeszkedésbe fogott, hogy a mellé ültetett kisfenyő azóta se látszik ki alóla. De leginkább sok fű van rajta. Ezzel nekünk nemigen volt dolgunk, míg Lali művelte a földünket, de mióta nem műveli, a járulékos kertrendezés is elmaradt. Nyár közepén derékig érő fű várt minket, akkor már éreztük, hogy lépni kell valamit, persze akkoriban rémisztgetett mindenkit a parlagfű-kommandó is. Én ugyan fel nem ismerem a parlagfüvet, akkor se, ha előre köszön, de gondoltuk, jobb a békesség. Sokáig tartott eztán, míg jó pénzért találtunk egy embert, aki egyszer lenyírja a füvet, és akkor még jobban éreztük, hogy tenni kell valamit. Konkrétan hogy le kell majd járni rendszeresen füvet nyírni, de ehhez legfeljebb körömollónk volt, célszerszámot is be kell tehát szerezni. Sima fűnyíró egyrészt hepehupák miatt nem játszik, másrészt mert a gondolatba is belefáradtam, hogy majd több kilométer vezetéket tekerheteket a vállamra az aprócska terület nyírása közben, és hátha nem ütettem magam agyon az árammal, miközben figyelmetlenül elmetélem a zsinórt is a fűvel együtt. Amire mindketten vágyunk, vagyis a ráülős-kistraktoros fűnyíró egyelőre túlzásnak tűnt, főleg a minimum félmilliós ára okán. Legyen tehát akkor benzines fűkasza. Aha. Arra magunktól is rájöttünk, hogy ilyen és ekkora területhez a huszonezres, ákciós fejvédős, szegélynyírásra is alkalmatlan hobbijátékszerek osztályán felesleges nézelődni, iparibb fűkasza kell. Ez boltban úgy erősen százezer fölött kezdődik, az ebayen viszont német akcentussal és garanciával meg szállítással együtt harmadannyiért is beszerezhető. Szép volt, kék volt, a matricája azt is elárulta, hogy 110 decibellel bőg legfeljebb, örültünk, és alig vártuk, hogy kipróbálhassuk végre.

A részletek elemzése nélkül elárulom, hogy nem egyszerű, de motoron, megfelelő hátizsákban fűkaszát is lehet szállítani. Jellemzően csak a főváros területén nézik vele hülyének az embert, a sárga buszok világában már semmi meglepetést nem okoz a látvány. Vittük hozzá a kis tank benzinkeveréket is, aztán hajrá. Miután sikerült a heveder-gordiusz problematikáját megoldani, ember igen gyorsan összebarátkozott a jószággal. Ez két okból tett kicsit sértődötté. Egyrészt a nehezen állítható hevederek miatt én most nem próbálhattam ki. Másrészt pedig annak ellenére, hogy emberem eladdig fűkasza-szűz volt, közel se lehetett rajta annyi röhögni, mint a Stílusgyakorlatok kaszálós jelentén, pedig már készültem a börleszkre. Konkrétan semmi vicces nem történt (és másnap sem jajongott, izomlázra panaszkodva, szóval ez is ugrott), így röhögcsélés nélkül, nettó 3 óra alatt végzett a területtel, ami igen jó eredmény, tekintve, hogy a. először csinálta, b. tapasztaltnak számító emberek beszámolói alapján úgy gondoltuk, hogy egy egész napot kell rászánni. Eközben én, miután leszüreteltem úgy harminc kiló almát a világ legjobb almafájáról, leültem a napon egy gumiabroncs-fotelbe, fűszálat rágcsáltam, és a szemem sarkából figyeltem, ahogy a fűkaszával igazi machónak kinéző emberem lapos pillantásokkal méregeti a szomszéd udvarokat, hátha akad ott is valami kaszálnivaló. Előre látom, hogy a továbbiakban minden alkalommal sorshúzással fogjuk eldönteni, hogy ki játszhat a fűkaszával. A falutól meg mindig elnézést kérünk majd a zaj miatt.