Kerthelyzet

Főleg izgalommentes dokumentáció.

Virágos virágokból nagyon ki kéne művelnem magam, mert a helyzet nem virágos. A hozzáértésemet (ha valakinek kétségei lettek volna az eddigiek után) jól illusztrálja az a helyzet, hogy SzembeJuli a minap megkérdezte tőlem, hogy egy másik szomszéd kérdezte, hogy a britán direkt növeszti-e azt az embermagas izét a kerítésénél, mert az valójában gyom. És én még erre is rákérdeztem, hogy melyikre gondol.
A féltve előnevelgetett vadvirág-keverékből eddig egy lila meg egy fehér valami nőtt ki. A piros virágkeverékből lett hat darab unalmas (ám strapabíró) büdöske, a kékből meg két pompom. A kardvirágok egyelőre bizakodásra adnak okot, a hajnalkák végre megtanultak mászni, a korallberkenyét viszont elkapta valami gombás kórság. Igen látványos a petúnia, de az annyira nem ér, mert már készen kaptam,

Nekem az is meglepetés volt, hogy ragacsos a leszáradt virága

illetve siker még a leander, ami a gyorsan érkező tél elején kicsit megfagyott, most mégis virágzik:

Túlélte, maradhat

A legrendezettebb a fali vetemény:

Köszönet M-nek a postai úton hetente érkező bővítésért, már zöldpaprika is van a gyűjteményben

Mászóeper magról ültetése felejtős, ugyanez áll a citromfűre is, a minimál veteménnyel viszont eddig elégedett vagyok. Fegyelmezetten tempóznak a paprikák, a paradicsomok, a csíkos céklák és a karalábék, a fokhagyma a kezdeti lendületet követően elfeküdt, a zöldborsó helyét pedig nem sikerült jól eltalálni, de spenót rengeteg volt, és fény derült a retek titkára is:

Ezekeben a hónaljtokokban laknak a retekmagok

Rebarbarát biztonságos helyre telepítettem, talán jövőre már örülhetek is neki. A kabakosok rohannak ide-oda bolondul (a británnál van egy tízméteres szörny is), de egyelőre virág csak a dísztökön van.

A nóta igazat szól

Közben ember legózza téglából a járdát, hogy a verandát és így a házat eső esetén azok is meg tudják közelíteni, akik nem kaptak jégtáncos ésvagy dzsungelharcos kiképzést.

A bal alsó sarokban a ráérős hajnalka

A szélére szeretnék majd egy sávban virágokat, de lehet, hogy már nagyon nyár van hozzá, mindenesetre a britántól kaptam csíkba csomagolt csigarettentő virágmagokat. Nálunk ugyan nincs rettentendő csiga, de a csomagolás (amelyen dülledt szemű, önnön torkához kapó csiga látható) szerint a csíkfektetéshez még időben vagyok.

Saját gyümölcsileg a legviccesebb a 4-5 szemet termő málna (mármint ez három bokor kóró termése), de annak mindnek nagyon örülünk. Vélhetően ez sincs jó helyen. A mentában viszont életvitelszerűen lakik egy béka, és szépen alakul a körte, pedig a macska rendszeresen megtámadja:

Felhívnám a figyelmet a komoly koncentráció biztos jelére, a kidugott nyelvcsücsökre.

Az mindenképp egyértelművé vált, hogy az udvarban nagyon kimerült a föld, a fenti kertben viszont már látható a gyomirtó hatása. Ősszel egy alapos átforgatás és trágyázás tehát kötelező program, továbbá jövőre muszáj pár sor csemegekukorica is, és legnagyobb kihívásként meg kell próbálnom átcsábítani a britán ribizlibokrait. Mondjuk ha ez nem sikerül, feltehetően azért eztán is átjárhatunk hozzá legelni.

Répamese

Az állatszeretetnek is megvannak a maga határai, bár nem igazán tudjuk, hogy hol.

A lovakról beszélgettünk a minap a británnal, kiderült, hogy tud lovagolni, mi több, fiatal korában farmokon is dolgozott, saját lova is volt. Persze ennek kapcsán is megjegyezte, hogy nagyon szereti ő az állatokat, de túlzásokba azért nem kéne esni. Ott a farmon találkozott például egy igazán őrült lóbaráttal is.
– Na az a nő nem volt normális. Képes volt megvenni a lónak a nagy rakás sárgarépát, és mielőtt odaadta neki, megmosta és meghámozta.
– Ne már, ezt így láttad?
– Nem, úgy derült ki, hogy felháborodva rám szólt, mikor vittem a hámozatlan répát a lovamnak, akinek aznap volt a szülinapja…

Birtok TV

0-24 mesecsatorna a Discoveryvel és a NatGeóval ötvözve.

Gondolkodom már rajta egy ideje, hogy az ablakok felső sarkába készítek egy Birtok TV-logót, beállítok mindenhová egy-egy webkamerát, és kidolgozok hozzájuk pay per view díjszabást, havi csomagokat, meg szezonális extra ajánlatokat is, esetleg nyereményjátékokkal (találd meg a búzaszínű kutyát a búzatáblában). Kiadunk mellé Birtok Bar hanganyagokat is, különböző relaxációs szintekkel (a szélcsengős békakuruttytól kezdve a flex-láncfűrész alapokra kevert kútkerék-nyikorgásig, downtempóban), és évente (vagy ha felfut az üzlet, akkor évszakonként) jöhet egy válogatás-DVD is, extrákkal, vágatlan anyagokkal, meg rendezői változatokkal. Természetesen nem akarok mindenből pénzt csinálni, azt a Disney-feelinget például megtartom magamnak, hogy a rozsdaszínű fürdőlepke rendszeresen körülöttem repked zuhanyozás közben.
A korhatár nélküli, alapdíjas sávba beleférnek a sima hétköznapi események: simogatja a kutya orrát a macska, pillangót vadászik a cica, szemrehányó döbbenettel ugrik odébb a meglocsolt mentabéka, bronzszínű tündérfényalagútban lepkék táncolnak a fák között, illetve a szotyibambi rettent arccal és Yoda-fülekkel áll a táblában, és igen kevés tehetséggel megpróbál mozdulatlan napraforgónak látszani. Hozzá letölthető csengőhangként ajándékba adjuk az R2D2-hangú madár csiripjét, egy év elteltével pedig korlátlan hozzáférést biztosítunk a paradicsomok növekedését kukkoló kamerához.
Kicsit drágább kategóriába kerülnének az exkluzívabb események: dupla szivárvány a kert végén, sunnyogó róka az ablak alatt, közösen egerésző kutya és macska, első csalánvacsora a kismalacoknál, túrásból kinéző vakond, fején céklalevéllel. Hozzá matricás album a vakondot kergető británról készült fotókkal.
Az erős idegzetűek számára jöhet a vadász-csatorna (főszerepben a félszemű oroszlántüsszentéssel), választható áldozatokkal (egér, vakond, patkány, lepke, csirke, veréb, másik macska, kutya), változó mennyiségű vérrel és horrorral. Tisztes felárért a macska is kaphat a nyakába egy webkamerát. Ehhez a csomaghoz grátisz bagzómacska-csengőhang járna, a perverz hűséges előfizetők számára pedig garantáljuk minden kullancstámadás fényképpel illusztrált dokumentációját.
És ha a virtuális birodalom már masszívan kiépült, akkor jöhet a valós klubtagság, nyári favágótáborokkal, gazolási kurzusokkal, meggymagozó versennyel. Mert valamiből most már normálisan meg kéne élni.

Fertőző

Továbbra is állítom, hogy az internet nem idegeníti el egymástól az embereket

A britán épp az imént küldött egy mailt, hogy mindjárt tüzet rak a kertjében, menjünk, ha van kedvünk. Várjuk már, hogy mikor fog SzembeJuliéktól mailben tojást rendelni...

Egy év

A Birtokra költözésünket valójában az internet bekötésétől számítjuk, de hivatalosan pont most egy éve, hogy minden cuccunkkal megérkeztünk.

Ilyen felvezetés után valami számvetésnek kéne következnie, de most valahogy nem tudok/akarok összeszedett összefoglalót kerekíteni. Úgyhogy egyszerűen csak dokumentálom a jubileumi dátumot, kiegészítve azzal a megjegyzéssel (kérem jegyzőkönyvbe venni), hogy egyetlen pillanatra sem bántuk meg a döntést, soha nem vágytunk vissza Pestre (egyedül a Lónyay utcai egyiptomi gyrosos hiányzik néha), és nekünk ez az egész még csak olyan hű de Nagy Lépésnek sem tűnt. Valószínűleg fejben mi már nagyon régóta itt éltünk.

Nyári karácsony

Jó dolog, ha olyan brit szakács a szomszédod, aki időnként szanálja a cuccait.

Vászonkötéses

Claude Kendall & Willoughby Sharp Inc, New York, 1935

További kincsek: egy teljes herbál-kompendium (1974), egy Betty Crocker szakácskönyv (1973), egy Thoughts for food című átfogó gyűjtemény (1938) – „125 recept az otthonteremtő és vendégváró nők számára” –, és még pár hasonló. Mind igazi régi könyvszagú. Ez az egész pont annyira életszerű, mint az, hogy británként elköltözöl egy isten háta mögötti kis magyar faluba, ahol a szomszédodnak szép nagy gyűjteménye van a klasszikus angol és amerikai irodalom remekeiből, így nem kell könyvesboltba járnod. Egyre inkább meggyőződésem, hogy ezt a környéket valamiféle valószínűtlenségi hajtómű tartja működésben, vagy egy regényben lakunk, csak még nem tudok róla.

In/spirál

Szalad a dísztök a kúton felfelé.

Bocsánat

Tulajdonképp nem is érdekel, mi volt az előzmény, ez így a maga nyilvánosságában kedves és gyönyörű.

Elnézést kérünk XY-tól, a T dátumkor Z ABC-ben történtek miatt. Sajnos a technika ördöge és a nem megfelelő problémamegoldó képességünk okozta mindezt. Továbbra is várjuk üzletünkben, és nagyon sajnáljuk a történteket. ABC vezetői, dolgozói.

Biztonságos keretek között

Minimalista kényelemben

Elkészült az egyik legrégebben tervezett, legkevésbé látványos, ám igen fontos bútordarab: az ágykeret. Az egész projektben a tervezés tartott a leghosszabb ideig, ami a végeredményt megszemlélve igencsak röhejesen hangzik. Tényleg majdnem két éve agyaltunk olyasmiken, hogy hány lába legyen az ágynak, kell-e alá tároló, szükséges-e perem a könyveknek/telefonoknak, milyen elrendezésbe nem rúgunk bele rendszeresen. Aztán januárban jöttek a matracok és az ágyrácsok, egyelőre simán a padlóra helyezve, és nagyon hamar kiderült, hogy mi még erről a tíz centi magas matracról is képesek vagyunk leesni alvás közben. Arról pedig nem is akarok tudni, mi egyebeket művelhetek még álmomban, amivel az egész matracot és a rácsot is el tudom mozdítani a helyéről. Ezek után beláttuk, hogy nekünk nem nagyon való normális ágy, tehát gyakorlatilag annyi történt, hogy ember szépen meggyalult, lecsiszolt és bepácolt pár gerendát, majd összeállított belőlük egy masszív keretet, ami nem engedi sehova csúszni a matracokat és a rácsokat. Legalábbis elméletben. Ki tudja, mire vagyok képes.


Az egység később szabadon kiegészíthető kampókkal a plüssbilincsekhez háttámlával (fog kelleni, mert a szomszédból támadó akácgyökerek ellen készült, utóbb fával burkolt betonperemet is gyakran lefejelem alvás közben), de most van pár sürgősebb tenni-vakolni-burkolni- festeni való. Az ágylábak kérdésére pedig megállapodás szerint majd úgy 70 éves korunk körül visszatérünk, bár akkortájt már sokkal nagyobb a csonttörés kockázata egy jól sikerült esés folyamán, úgyhogy még ez sem biztos.

Támad a Mars!

Megszállás alatt a britán kertje

A hét műtárgya

Mi vagyunk a lovagok, akik azt mondják: nipp!

Évek óta tervezem megírni az újabb kori Rege a Csodaszarvasról című művet, de igazán pont ennyi ideje nem találom a megfelelő szavakat eme részletesen kidolgozott műremekre, mely kétségtelenül a Rambo Porcelánmanufaktúrában készült. A házzal együtt kaptuk, láthatóan mindent túlél és lehetetlen megszabadulni tőle. Mit neki bontás, építkezés, kutya, macska – jelenléte örök időkön átívelő.

Ellenáll hónak, fagynak, pornak, savnak, gravitációnak

A figyelmes műértő felfedezheti, hogy szemében nem is annyira a fizikai fájdalom, mint inkább az őt ért méltánytalanság (vö. hasba fúrt és hátsó patákkal összenőtt fenyves) felett érzett sértettség tükröződik kifejezően. Kategorizálása eddig senkinek nem sikerült, meghatározhatatlan arányban ötvözi magában a giccset, a szőrszálhasogató realizmust, a korrekt perspektívák művészi mellőzését, valamint az ’annyira rút, hogy még így se szép’ elemeket.
Gondolkodtunk már, hogy valami falunapon eltombolázzuk, de furán ragaszkodó fajta. Pakolgatjuk itt évek óta ide-oda, általában nincs szem előtt, de időről időre valahogy mégis előtérbe tolakszik, és sosem éri semmi bántódás. Eljött az ideje, hogy közkinccsé tegyem, mert feszítő belső késztetés űzött. Az indulatok tegnap délután szabadultak el, és az egész a csipkés viaszosvászonnal kezdődött. Nem tudom, szokás-e coming out esetén magyarázkodni, annyit önnön védelmemben elmondhatok, még fél éve én se hittem volna, hogy valaha saját kezemmel hozok viaszosvásznat a házba, főleg csipkéset. A spájz régi fapolcai miatt viszont szükségessé vált, és belecsaptunk a paraszti romantikába ezzel a csipkemintával. Mutatom a helyén, úgy egyáltalán nem olyan borzasztó, mint amilyennek hangzik:

A szépségéről lehet vitatkozni, de hasznos

Na de ahogy ezt szabtam-vagdaltam, embernek gonosz fény gyúlt a szemében, kikapott egy darabnyi viaszost a kezemből, „szarvas!” felkiáltással elviharzott, majd bement a fürdőbe, és létrehozta az abszolút esszenciát:

Igen, mi annyira geekek vagyunk, hogy a fürdőben is van egy számítógép

Leginkább persze annak örülnék, ha esetleg valaki felismerné benne egy ritka, drága gyűjtemény hiányzó darabját, amiért vagyonokat is hajlandó lenne kifizetni.

Verandanövesztés, második felvonás

Hogy nehogy az higgyétek, azóta is ázunk.

A vízáteresztő tető miatt tehát nem keseredtünk el, mert valahol mélyen számítottunk erre a fordulatra, úgyhogy egyből nekiálltunk visszabontani a cserepeket. Kapott a tető fóliát, stratégiailag fontos helyeken még kátránypapírt is, alulról pedig OSB-lapot, és azóta ideiglenes tetőként remekül szolgál. Még mindig van pár pont, ahol 12 és fél perc eső után elindul a csepegés, de oda általában nem teszünk székeket (ráadásul errefelé ugye ritkán esik). A britán német haverja őszintén és jól fogalmazott, amikor „magyaros megoldás” címkével látta el a tetőzetet, de már csiszolódnak az új deszkák, hamarosan visszabontjuk és újraépítjük az egészet, szépre-jóra.
Közben persze beton is került a földre, meg egyéb változások is történtek – az eredetileg nyári konyha ajtaja helyére ablak került, így a (most már) hálószobából csak ablakon át lehet kimászni a verandára szükség esetén (és ezzel a szórakoztató elemmel élni is fogunk, mikor eljövend a konyha-nappali betonozásának ideje).

Komfort 1.0: ember reggeli előtt kefniből, szekrényajtóból és pallókból összedobott egy asztalt meg egy padot, nehogy csak úgy tálcáról együnk már. Itt még van ajtó.

Mindenesetre a verandát azóta és addig is, szépség- és működési hibásan is szeretjük, tavasztól őszig gyakorlatilag itt élünk. A legviccesebb, hogy nagyobb, mint bármely korábbi pesti lakásunk. Az egy dolog, hogy ez a tény nem fér SzembeGyuriék fejébe, de minél tovább nézegetjük, mi is annál kevésbé tudjuk elképzelni, hogy tényleg ekkora helyeken éltünk. Tavaly nyáron tökéletes sörkert és drukkerkocsma volt, a foci VB idején a netes közvetítésekkor elég nagy volt a népsűrűség, a sparhelt-grill üzembe helyezése és két fotel betelepítése (róluk majd később) óta még komfortosabb, kis túlzással teljes falugyűlést lehetne itt tartani.

Ajtónyílás felfalazás közben, és már van lent beton. Az újonnan betett ablakokról készült képek eltűntek.

Dolgozószobának is majdnem perfekt, bár van egy olyan hátránya, hogy az utcáról elég jól rá lehet látni néhány pontjára, és ha én dolgozom, abból a külső szemlélő csak annyit lát, hogy ülök az asztalnál és ütöm/nézem a gépet, esetleg a telefon is a fülemen lóg, ami nyilván együttesen sem lehet olyan elfoglaltság, amit ne lehetne bármikor félbehagyni, és ez az általános vélekedés némiképp megnehezítette a munkanapjaimat, de azóta többé-kevésbé kialakult valamiféle rendszer. Az pedig értelemszerűen nem vitatéma, hogy az állandó madárcsirip és a kilátás a kiserdőre bármilyen irodai luxust fél kézzel lenyom. Ezzel persze az is együtt jár, hogy a reális átlagnál jóval gyakrabban hangzanak el olyan dolgok távolsági brainstorming közben, mint pl. „na elmegyek, húzok vizet a kútból, addig még gondolkodom rajta.”

Novemberben kiütöttük a konyhabuborék veranda felőli falát. Meg az ajtót is.

Az emlékezetes Egyhetes Porfelhő hadműveletet csak az új ablak és ajtó bekerülése után kezdtük el.

A tetőszépítésen kívül igen jót tenne az összképnek a purhabok levakarása az ablakok mellől, továbbá a legalább négyféle hengerelt minta (és rózsaszín alaphangulat) eltüntetése egy meszeléssel, de majd annak is eljön az ideje. Ahhoz képest a többi verandás tennivaló már szinte apróság.

Csodavidék

Megrendült a masszív világképem.

Boltokkal és egyéb szolgáltatásokkal meg intézési módokkal kapcsolatban volt már néhány elképzelhetetlenül pozitív tapasztalatom a környéken, ma viszont az örökkön gyűlölt Postára mentünk a británnal a közeli Városba (kb. ötezer fő). Ritkán járunk postahivatalba, mert egyébként ugye a postakocsi házhoz jön, de most veszternjunionos utalást kellett intézni. Már ott gyanús volt az egész, hogy a postán mindenki mosolygott, mosolyogva igazított útba, mosolyogva vette el a küldeményt, horribile dictu: mosolyogva beszélgetett az ügyféllel. Tekergettem erősen a fejem, hogy vajon a légkondiból porlasztják-e nekik a füvet védőszerként/kötelező munkahelyi juttatásként, már csak azért is, mert a vigyor ragadósnak bizonyult, de nem láttam erre utaló jeleket (mármint légkondit). És mégis vigyorogtak.
Aztán pedig az utalásnál a túlnani fél hibájából iszonyú sokat kellett várni, a bevásárlást is elintéztük közben, és még mindig semmi. Félénken megkérdeztem, mi volna, ha esetleg majd megtelefonálnák a szükséges kódot. Mondták, hogy semmi akadálya, csak akkor a papírt nem tudják odaadni. De nem gond, mert ha legközelebb arra járunk, elhozhatjuk. Akár én is. A britán papírját. Ráadásul fél óra múlva tényleg telefonáltak is a kód miatt. Mosolygósan.
Ebből a sokkból még a britán se tért magához, de én még szörnyebben aggódom, mert holnap meg ugyane város okmányirodájába megyek. Elképzelésem sincs, mi lesz a maradék világképemmel, ha ott is kedvesek és hatékonyak és gyorsak lesznek. Még a végén odáig fajulunk, hogy az igazolványkép is jól fog sikerülni, és akkor aztán végképp nem tudom, mitévő legyek a bizonyosságokon alapuló előítéleteimmel.

Próbacseresznye

Cseresznyénk nincs, de szerencsénk van, tehát cseresznyénk is van. Bőven.

A napsugaras helyzet az, hogy a britán egyedül nem bír el a több mázsát termő fájával, a SzembeCsalád meg nem kifejezetten gyümölcsrajongó, úgyhogy innen is, onnan is korlátlan szedési opciót kaptunk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt hetem fára és létrára mászással meg cseresznyemagozással telt, ez utóbbi kapcsán divatba hoztam a lilás szegélyű körmöket, és közben fejben kifejlesztettem a nyelvvel lapozható e-bookokat (a mindkét kezet lefoglaló magozás közben biztos jó ötlet a hangoskönyv, csak én nem tudok felolvasott szövegre figyelni, emiatt aztán a hangvezérelt lapozás is csak később jutott eszembe mint lehetőség). A Cseresnyéskert olvasgatása helyett tehát magozás közben töprenghettem eleget azon, hogy miután több tálnyit megettem csak úgy, mi történjék a maradék több vödörnyivel.

Ha érdekel a recept is

Így lett háromszor a héten cseresznyés pite, lett sima cseresznyelekvár, gyömbéres cseresznyelekvár, magozott és magozatlan szódás befőtt, és még napon aszalt cseresznye is. A pitéről mindannyiszor gyorsan megállapítható volt a sikeressége, a többié majd hónapok múlva kiderül. Közben pedig erősen érik a meggy, csak az vigasztal, hogy legalább a ribizlit nem (így) kell magozni.

Pimp my sparhelt

Barbecue falun, praktikus szükségmegoldásokkal

Megénekeltem már sokszor a kedvenc sparheltünk kalandjait, aki a telet végül a verandán vészelte át, hogy legalább pszichésen meleget csináljon kint is. Tavaszra biztos lett, hogy a házba már nem fog visszakerülni, de barbecue-sütőként már egész jól elterveztük a további életét. Viszont amilyen bazi nehéz, nem volt kedvünk átcipelni a máshová hordott domb helyére – ahol egyébként rendes kerti sütöde lesz majd –, de közben az eddigi téglás tűzrakót meg felszámoltuk, mert mindig felgyújtotta a körtefát, szóval amikor sürgősen kellett valami kinti tűzrakós megfejtés, akkor felébresztettük a sparheltet téli álmából. Legyen nekünk szabadtéri, tető alatti sütőnk a veranda végében, esős napokra.
Első – sufnituningnál alapvető – lépésként előkerült a flex: ember kivágott a tűzhely belsejéből egy kis ezt-azt, körberakta a megfelelő helyeken téglával, és miután a fizikához olyan sokat ő sem ért, feltette a kanyarkürtőt is, aztán begyújtott. Alul, persze, ahol egyébként is szokás, mondván, majd onnan előmelegítődik az eszköz. Nem nagyon alakult a történet, úgyhogy a britán szomszéd áthozott egy kis tűzgyújtó folyadékot. Ilyen szép lángot, mint amilyen a kürtőből jött, még kipufogóból sem láttam soha. De sütős tüzünk ettől még nem lett. Végül egy órácskányi ráolvasás és tűztánc segítségével sikerült a parázscsiholás, de legalább megállapítottuk, hogy pár szelelő lyuk kell majd a stratégiailag fontos helyekre, és jó lesz az úgy. A kürtő meg marad dezájnnak.

Háttérben az áthordott domb, és pont a gerendától kitakarva a majdani tűzrakóhely a malacóltól és a szilvafától jobbra

Ma pedig Joséék meglátogattak minket, sok bepácolt hús társaságában. Miután a három férfiember mindegyike Rendkívül Rutinos Tűzgyújtónak vallotta magát, mi hárman fehérnépek nagyon nyugodtan álltunk neki a kétféle saláta, a citromkrém és a cseresznyés pite elkészítésének, tapasztalatból tudván, hogy mi úgyis előbb leszünk kész, mint a tűz, meg rajta a húsok. A férfiaknak végül kevéssé hagyományos eszközöket is be kellett vetniük, hogy ne maradjanak szégyenben. A kérdés az, hogy ha már így bevált, maradjon-e ez a metódus, vagy tényleg ideje inkább megoldani a szelelést?

Zsákmány

Erdő mélyén, 40 fokban.

Okosan eltárolt GPS-koordináták alapján fellelve, 3 ember másfél órai munkájával levadászott mennyiség

Ezek közül bármelyik kakukktojás?