A higiéniáról

Garantáltan fertőtlenítőmentes poszt.

Akinek van kutyája, tudja, akinek nincs, az majd most megtudja, hogy az ebek általában tiszta állatok, esetenként kifejezetten kényesek a higiéniára, ám sajnálatosan és érthetetlenül gusztustalan vonzalom fűzi őket a bűzlő dolgokhoz. Minél penetránsabb, annál boldogabbak tőle, önkívületi mámorban fetrengenek bele a teveszartól az oszladó rókáig bármibe, és még ennyi év után sem tudtam eldönteni, hogy a beledörgölőzés vagy a megrágcsálás a rosszabb. Főkutyát is fürdettem paradicsomlében nem egyszer, Vakond miatt is autóztunk már ütközésig letekert ablakokkal a januári hidegben. Ennek fényében kissé értetlenül állok a minapi eset előtt.

Vakond labradorféle, azaz szeret tárgyakkal babrálni, tehát mindig ügyel rá, hogy valami játék, labda vagy legalább egy bot legyen a szájában mászkálás közben is. És természetesen amikor rájön a szükség, a bozótba is labdás szájjal indul (ne értetlenkedj, te is viszed magaddal a telefonodat a vécére). Dolga végeztével legutóbb labda nélkül jött ki. Hozd a labdát - szólt a kérés, amire fordult is egyet, de ismét labdátlanul jelent meg. Ilyenkor ugye az ember elindul segíteni, hátha kell a művelethez a befordítható hüvelykujj, csak nem hagyjuk szegény jószágot labdamentes frusztrációban.

Vakond orral mutatta a labda pozícióját. Az tökéletesen megközelíthető és elérhető volt. Az egyetlen szépséghibája némi frissen rákerült anyag volt. És a kutya képes volt kivárni, hogy a humán rabszolga összeszedje a véletlenül eltalált játékszert...

Sejthető, hogy a borzfészekbe és egyebekbe törülközés lényege valamiféle ősi álcázási törekvés lehet, és hát Rambo sem önnön arcszínének megfelelő árnyalatú púderrel próbált mimikrizni a kocsikenőcs helyett, szóval stratégiailag érthető (egyben fürdetési szempontból végtelenül megnyugtató), hogy a kutya legalább a saját szagba fetrengésre nem érez késztetést, de ez a kifejezetten finnyás hozzáállás akkor is elgondolkodtató.

Érzem, hogy ha meg tudnám fejteni a dolog logikáját, akkor a riasztószerekhez hasonlóan egész megbízható eszköz lehetne a kezemben a döglött halba hempergés ellen is, de egyelőre csak odáig jutottam, hogy bazi macerás lenne egész erdőket a kutya saját szagával bepermetezni séta előtt.

Kertkör

Pontosan február első napja óta viszket a tenyerem.

Aznap verőfény, hétág és meleg zajlott, ám rútúl színtelen és kopár képet mutatott a kert ahhoz képest, hogy szerintem tavasz volt. Úgyhogy színterápiás céllal életemben először vettem egy primulát, amiről számomra most derült ki, hogy ezt hívják kankalinnak (mondtam én, hogy a virágosokkal nem annyira közeli a viszonyom. Még.)

Ha jól viselkednek, majd kiültetni se felejtem el őket, hogy jövőre automatikusan nyíljanak

Hiába jött még utána zegernye, engem már nem lehetett megállítani és türelemre inteni, az ablakpárkányon kezdtem a garázdálkodást, aztán az első adandó alkalommal beköltöztettem a palántákat a melegházba (majd után még, ha jól számolom, összesen 3-szor költöztettem vissza őket a házba, váratlan éjszakai fagyok miatt, de mindegy is, dolgoztam én már fölöslegesen sokkal többet ennél sokkal kevésbé fontos ügyekben).

Most meg aztán már annyira tavasz van, hogy szerintem réges rég mindenhol minden virágnak színpompállnia kéne, emiatt aztán további csalásokat követtem el (azaz Kertészetben Vásároltam Virágot).

Mert idén is csak fekete petúniát vetettem, kellett valami más szín is

Pompon százszorszép

Kétnyári virágot magról vetni - na annyit nem ér, inkább megveszem

Mindeközben a melegházban (ami automatikus időtorzító rendszerrel van szerelve, a bent töltött 5 percekről sokszor derül ki, hogy valójában egy órák) zöldülnek a sarjak, sarjadnak a zöldek, változó tempóban.

A leendő fekete petúniák, egy részük már a szabadban edzőtáborozik

Fogalmam sincs, miért vetettem ennyi díszcsalánt, de valamire biztos jó lesz

Vaníliavirág: tavaly véletlenül estem vele szerelembe, magról viszont elég lassan nő (nem, nem vagyok türelmetlen)

Törpe és kúszó sarkantyúka: szerintem ezen a pontot totál ugyanúgy néznek ki

Életemben először virághagymákat is vásároltam. Eskü, hogy eszemben sem volt, sőt, kifejezetten nem akartam hagymásokkal foglalkozni, okulva abból, hogy az évek során a kertben random pozicionálással föld alá került úgy 20-30 tulipánhagyma, aminek következtében tulipánlotótt is indíthatnék, mert minden évben mindig máshol, de szinte mindig csak kettő virágosodik meg.

Az Egyik

A vásárolt hagymákkal nagyon jól bántam (azaz nem feledkeztem el kompletten róluk, továbbá felismerhető cserepekbe kerültek), már erősen kilátszanak a földből, a baracksárgának ígért begónia mellett várok valami kék harangos izékre is, meg a fekete liliomokra.

Gót kert felé haladok

Miután megtudtam, hogy az évek óta földön fetrengő, semmiféle lelkesedést nem mutató szúrós cucc állítólag futórózsa, és csináltam neki futópályát, azóta boldogan szalad.

Remélem, virágzani is fog

Ez egy másik maratonista csapat, serleglonc lesz, ha még nagyobb lesz.

Neki még kéne gyártanom egy legalább két méter magas állványt, amin kúszogathat

Az átteleltetett fukszia is éledezik.

És hogy az aktualitásokhoz is kapcsolódjunk: elsőként a császárkorona nyílt.

Új rajongás a fanyarka, ami azért is különlegesen különleges, mert egy olyan, nem nyitva lévő kertészetben vettem, ami nem is árult fanyarkát, de amikor megláttam a mézalmácska táblát amúgy a kék zsálya mellé beszúrva, megéreztem, hogy a mesebeli kertésszel két nyelvet beszéltünk ebben a témában, és végül adott nekem fanyarkát. Kettőt, mert nem volt nála visszajáró.

Háttérben a japán birs, amiről mindig elfeledkezem és minden tavasszal meglepetésként ér a léte

A veteményes részlegben (ez a szép neve azoknak a földkupacoknak, amelyeken némi helyet felszabadítottam gazok alól) elvileg nő majd mindenféle leveles zöldség, de ez elsősorban a bariktól függ, nagyon precíz összehangoltsággal és villámgyorsan tudják megtalálni azokat a helyeket, ahol nem kéne legelniük.

Ez pedig a mai Kerti Rejtély:

Feladat: találja meg és karikázza be a témát

Ha hibernáltságában nincs annyi lélekjelenléte, hogy röfögjön egyet, akkor csúnyán végezte volna az ásó alatt, de szerencsére idejében szólt, úgyhogy most legalább egy sün van a dedikált bozótosban (lehet, hogy vannak haverjai is ott, és ő csak eltévedt).