Mégis inkább a katasztrófaturizmusra fogom alapozni a meggazdagodásomat.
Alig fél óra. Összesen ennyi kellett ahhoz, hogy hömpölygő sárfolyó nőjön az udvar közepére, Főkutya szügyig érő vízben dagonyázzon, Kalózmacs meg rettegve emelgesse a mancsát és kétségbeesetten nyervogjon. Sajnos nem értem rá pátyolgatni, mert emberrel meg a británnal együtt lapáttal, kapával és partvissal próbáltuk legalább a háztól távol tartani a vizet, amennyire lehet. Tökig a sárban, gyakorlatilag mezítláb, mert a gumicsizmám természetesen az istállóban volt. Amit elsőként árasztott el a víz, és amivel csak az a baj, hogy a hálószobával közös a fala.
Az elején még volt tíz perc, amíg ráértem telefonban szörnyülködni apámnak a hirtelen jég, a szél, a nullára csökkent látási viszonyok miatt, még kicsit fotózni meg videózni is volt idő, aztán mikor megindult a domboldalról a sárlavina, ezeket mind elhajítottuk, és dologra.
Önmagában sem lett volna kevés az eső, ami nagyjából húsz perc alatt leesett, de a fölöttünk lévő három föld mind felénk lejt. Úgyhogy minden víz rajtunk keresztül folyt el. Ami nem folyt el, az most a pajtában lévő pincében van, színültig, nagyjából 15 köbméter (módosítok: 40), szóval a katasztrófaturizmus mellé a barlangfürdőt is beveszem szolgáltatásként.
A sár még mindig térdig ér mindenhol. A hálószoba fala csak néhány ponton ázott át kicsit. A komposzt mellé betelepedett egy köbméteres gödör. A pincét majd talán szép lassan ki tudjuk szivattyúzni, de a sár miatt nem fog gyorsan menni. Tulajdonképp semmi baj nincs. Mondhatjuk, hogy semmi komoly kár sincs. Csak lesz vele még temérdek meló meg temérdek szívás.
 |
| A dombon túl a vetemény. Meg a földek, onnan zúdult |
 |
| Volt sodrása |
 |
| A pajtából egy közepes gerendát is magával vitt |
 |
| Tulajdonképp bírtam volna sírva fakadni, csak minek |
 |
| Rosszabb is lehetett volna |