Időzavarban

Az ajtón még mindig a tavaszi dísz van.

Persze hogy baris

Elkezdtem már tervezni az őszit, de közben megjött a tél.
Lehet, hogy megpróbálom inkább észrevétlenül kivárni a következő tavaszt.

A Napfény színe

Pedig sokan megesküdtek volna rá, hogy máglyán fogja végezni.

A szétnyitható, politúrozott felületű szocreál asztal kezdettől fogva a ház tartozéka volt. Én pedig kezdettől fogva gyűlölve utáltam, mert funkcionálisan hiába megfelelő darab, ha – napszaktól függően változó mértékű – neurózisba esem, akárhányszor csak ránézek.

Annyira randa volt, hogy sose csináltam róla saját fotót, ezt úgy loptam a netről

Tehettem volna rá persze terítőt, de attól meg a depresszió kerülget, hát kinek hiányzik az?* Még az sem javított a renoméján, mikor a hasa alá tekintve kiderült: a Bubiv remeke a Napfény fantázianevet kapta a gyárban.

Poliészteres lábazat, nitrólakkos felületkezelés

Eljött az a pont, hogy lefestem, ennél bármilyen szín csak jobb lehet; még a ragadós, és a matt kivitelben is fényesnek tűnő zománcfestékkel is hajlandó voltam érte kicsit megbarátkozni.

Az ’50-es és ’60-as éveket rengeteg mindenért lehet becsmérelni, dizájnvonalon is több kötetre rúg a bűnök száma. Én most leginkább azon háborogtam, hogy kikevertem egy tökéletes Északi Mentazselé™ árnyalatot, ami a felületre kenődve szinte azonnal Hiteles Kredencszínn险® változott…
Szelídítettem még kicsit rajta, most fényviszonyoktól függően a Fázós Kékróka™ és a Januári Alga™ között mozog, középszürke lábakkal (lehetetlen színhelyesen fotózni), szeretem.

Igazam volt, még Kredencszínűen is jobb lenne az eredetinél.

A piros sarokban felkészül a hőlégfúvó, jönnek az ajtók és keretek.

*Igen, tudom, hogy – főleg a textilfélékhez való amúgy szerelmes viszonyulásom tükrében – nem normális a szőnyeg/függöny/terítő fóbiám.**
**Pszichológus olvasóknak: nem, nem akarok beszélni róla.

Csak úgy

Mert ez a november időjárásilag és giccsfaktorban mindent visz.

Bírom az olyan hétköznapokat, amik arról szólnak például, hogy a szomszéd faluban a holland asszonnyal elvisszük megsétáltatni a lovakat, majd a teraszon pálinkával a kezünkben nézzük előttünk a szivárványt, mögöttünk a rózsaszín-lila-vörös felhőket (bónusz: egy macska/öl, két hókutya, pulykakotyogás, tehénbőgés, baribégetés).

Csakazértis giccsbe hajlunk

Meg az olyanokat, amikor az a napi program, hogy reggel beoltom a kisbarikat (egyesek szerint ez mutatja, hogy már igazi paraszt vagyok, pedig nem, amíg nem foggal herélek), aztán nekimegyünk az erdőnek, és közben nem kell kicsörlőzni egy dágványból se a kocsit, és a bambik is a KRESZ szerint közlekednek, és aztán napos melegben szedünk sok gombát meg rengeteg kökényt, aztán még hőlégfúvok egy keveset, míg ember kombinált bari- és kocsibeállót épít, és miután besötétedik, idilli egyetértésben css-t és html-t baszkurálunk. A csak a látvány kedvéért begyújtott kandalló mellett.
 Majd elolvasom magamnak sokszor ezt a posztot, miután hétvégén megjön a tél.

Eltörött

Nem a mécses, hanem a gereblye.

A rossz dolog ebben az, hogy nem tudunk gereblyézni.
A jó dolog ebben az, hogy hosszú évek után végre macskabiztos magasságban és pozícióban tudhatjuk a két szem normális boros- és pálinkáspoharunkat.

Mi a polc alatt tartjuk a gereblyét, jóvan?

Azt még nem döntöttem el, hogy a munka, vagy a munkanélküliség vezet az alkoholizmusba, de a szerszámokhoz biztos köze van.

Szórakoztató center

Nem tudom, volt-e róla valaha szó, de nincs tévénk. 

Mióta itt élünk, egyáltalán nincs, készülékünk pedig sosem volt, korábban egy TV-kártya segítségével, monitoron nem néztük azt a 69 csatornát. Engem a tévéműsorok idegesítenek, embernek meg nem hiányoznak, úgyhogy nem volt mit foglalkozni a kérdéssel.

Mert hát van nekem saját NatGeóm

De most úgy alakult, hogy akartak nekünk adni egy tökéletes, lapos, nagyképernyős TV-t.
Mivel azért zenét hallgatunk és filmeket nézünk, ember eltöprengett, hogy végül is egy chrome casttal nem lenne hülyeség a dolog (ez egy olyan cucc, amivel telefonról és laptopról is a TV-re lehet lőni a nézni/hallgatni valót). Alapos lélek lévén felmérte a készülék leendő környezetét is, és küldött egy linket egy megfelelőnek ítélt, szükséges fali konzolról is. Még mielőtt vályogba süllyeszthető, egérálló hangrendszert is keresett volna, gyorsan összeadtam, hogy 30 rugó túl sok költség egy olyan ajándék TV-ért, amit alapvetően sosem akartunk. Úgyhogy egyből ki is találtuk, hogy ezek helyett inkább kézi csörlőt meg hőlégfúvót kéne vennünk. Hát tehetünk róla, hogy minket ez jobban szórakoztat?