Biztos többnek is, csak elfeküdtem az agyam.
Igazán semmi nem rossz, de annyira szétcsúsztam az elmúlt hetekben, hogy még mindig nem vakartam össze belőle magam, és ilyenkor a jót is csak akkor tudom élvezni, ha sok alvás szerepel benne. Sokkal egyszerűbb úgy írni minderről, ha
valaki keretet ad hozzá (amit aztán persze szétfeszegetek, és játékon kívül játszom, de végül is rólam beszélünk). Tessék, idei júniusi örömtoplista.
1. Borzasztóan örülök, hogy mégsem lett 300 liter bodzaszörp, mert így csak 60 liter forrásnak indulása miatt bánkódhatok, és még tanulságot is leszűrhetek az erjedő habbal együtt, miszerint tartósítószer helyett nem elég a cukor és a citromsav.
2. Veszettül hálás vagyok mindazoknak, akik az elmúlt napokban nem telefonáltak pont akkor, mikor végre tudtam aludni egy keveset.
3. A hajnalkafalon még csak térdig ér a levélzet, de az első lila virág ma kinyílt.
4. A vészhelyzeti flexelés következtében már csak egy irányban púposkodik a konyhában a laminált, ami nyilván azért kezdett tektonikus mozgásokba, mert a melegben/párában megduzzadt határoló vályogfalak összenyomták (csakis ez okozhatta, minden más eshetőség kizárva, punktum).
5. Melegben bármiféle tavakon kajakozni sokkal jobb, mint bármi más, aminek nincs köze tavakhoz és kajakokhoz. Nekem szerencsére tavakhoz és kajakokhoz is van közeli közöm.
6. A meggyszedéshez mára végül mégsem kellett sapkát és kesztyűt vennem, mert 15 fokot még hősiesen kibírok nélkülük, cserébe egészen egyedi bőrszínt kapott a kezem a zölddiós sárgászöldesfekete és a horroros meggyvörös keverékétől.
7. Láttam végre, hogyan születik a kisbála.
|
Indulnak a bálabálba |
8. Jó sok vendég jött-ment, és jó, hogy jöttek-mentek, nem csak azért, mert a kettő között itt voltak, hanem mert miattuk végre relatív rend lett a vendégszobában és a verandán.
9. Emészthető hosszúságúra zsugorodott a todolistám (ennek kompenzálásaként írom most ezt a listát, egyértelműen függő lehetek), ami akkor is jó, ha csak pillanatnyi állapot.
10. Függőágyban heverészve, egy pohár borral a kezemben bámultam a meleg estén a majdnemteliholdat, messzi villámok csinálták hozzá a tűzijátékot, és én már majdnem felsóhajtottam, hogy mekkora jóság lenne már, ha ez így az enyém lenne, és bármikor csinálhatnám – és akkor rádöbbentem, hogy az enyém, és bármikor csinálhatom. Na ez volt mind közül a legjobb.