Autóval füstölögve lerobbanni nyilván úgy a legjobb, ha van egy racka a csomagtartóban, meg négy növendék csirke a hátsó ülésen.
Igyekezzünk ilyen esetben kukoricaföld mellett kényszerpihenőzni, hogy a szeparációs stressztől ordítva bégető kisállatnak lehessen csuhét szedni; a partfalon seggen lecsúszás (fehér ingben, emberek közé öltözötten, még nyaklánc is volt rajtam, meg minden) nem követelmény, de sokat emel a koreográfia fényén.
Midőn ember elstoppolt megoldást találni, maradtam egyedül az elhagyatott út szélén egy órányit. Először kicsit felháborodtam, hogy a járőrkocsi lassítás nélkül hajt tovább a „magányos szőke nő nyitott motorháztetővel” című installáció mellett, de utóbb örültem mégis, nehéz lett volna kimagyarázni, hogy azért nincs kint az elakadós háromszögem, mert siheder racka fekszik rajta.
|
Máris honvágya van
|
A megoldás végül váltott ló lett, örvendetes, hogy falun nem olyan nagy gond a mienkhez hasonlóan szutykos belsejű járgányt találni. Az állatállományt tehát egy még kisebb kocsiba pakoltuk (miután onnan kipakoltuk a kaszát, fél köbméter szénát, méhészcuccokat, ezt-azt), így az új elrendezésnek köszönhetően a rackagyerek (akinek a szarvaira a javaslatok ellenére NEM húztunk polifoam csöveket a sérülések elkerülése végett) egész úton tudta a fülemet rágcsálni, a mellettem lévő ülésről meg néha rám nézett egy-egy csőr a ládából, oda időnként bedobtam pár morzsát, így voltunk mi hátul családiasan.
Aztán megérkeztünk a legkisebb rackagyerek új otthonába, és majdnem mi is ott maradtunk. Tizensok hektáron tavak, erdők, legelők, a humánok egyelőre szabad ég ésvagy ponyva alatt, sátrakban vagy függőágyakon laknak, az állatsereglet meg együtt, szabadon, boldogan.
|
Lehengerlő fogadtatás
|
Elsőként egy malac üdvözölt bennünket, aztán egy kiskutya, aztán egy még kisebb, majd jöttek a nyulak, csirkék, libák és kacsák, és ez mind annyira lekötötte az új gyereket, hogy elhagyatottan bégetni is elfelejtett. Leginkább a mangalicakiscsajjal bandázott (ismerkedős harapdálás és árulkodás is volt), és szerintem még eltelik pár nap, mire észreveszi, hogy mellékesen 4-5 másik racka is van az édenkertben.
|
A kiskutyának már nem újdonság
|
|
Itt súgja meg neki, hogy malacuralom van
|
|
Nagyobb szélben könnyen felborulnak
|
|
A kedvenc feature a rengeteg legelhető lomb
|
|
Kövesd a fehér nyulat
|
Persze azért még így is bőgtem kicsit, mikor ott hagytuk, ő volt a kedvencem.
A barátaim mindenesetre nagyon sajnálták, hogy véletlenül nem kuporgott velünk a kocsiban egy mikro operatőr is, elindítva ezzel a Birtok TV dokumentarista road movie-szekcióját, de hát én se lehetek mindig mindenre felkészülve. Majd legközelebb. Nemsoká úgyis megint szállítunk rackát.