Csak a rend kedvéért

Az elmúlt két évben bejött, tehát megtartjuk.

Ahogy telik az idő, egyre kevesebb jelentőséget tulajdonítok konkrét dátumoknak, továbbá a szokásokhoz is meglehetősen hektikusan viszonyulok, de hajlandó vagyok újakat kialakítani. Szerintem igazán bármelyik nap lehetne boldog új évet kívánni az onnan kezdve következő 365 napra (már ha ragaszkodunk ehhez a felosztáshoz), de rendben, köznyomásrakívánatra a december 31. mindenképp a kívánós napok közt marad.

Igazi partiarcok

Szokásom az is, hogy csak olyat kívánok másnak, amit magamnak is, tehát: vidám kalandokat, valóra vált vágyakat, új álmokat 2014-re is mindenkinek! És persze jövőre is várunk titeket itt a Birtokon.

Klasszik

Az én karácsonyomba még az angliai árvizek is beleszólnak.

Az előzményeket tekintve nem is vagyok meglepve. Ha már eddig se volt karácsonyi hangulatom, nem vártam, hogy majd 24-én hirtelen betoppan. De abban azért bíztam, hogy a nyugodt kajálás, tevés-vevés, Keresztapázás és további napokra készülődés azért terv szerint meglesz. Pedig tudhatnánk jól, hogy mifelénk semmi nem működik terv szerint.
A két telefonhívás szinte egy időben jelzett vészhelyzetet. Emberemet eltűnt nethez hívták azon nyomban, mert két kamasz gyerekkel a karácsony net nélkül az maga a horror, meg is értem. Szóval elszaladt cybersupermankedni, eközben az én nyugalmamat az angliai áradások zavarták meg. Kedves ismerősöm, akinek magyarországi dolgait mindig én intézem, és akinek már pont Pesten kellene lennie, telefonált, hogy tegnapi esküvőjüket követően kiöntődtek a londoni szállodájukból, mint az ürgék, evakuálták őket, cuccuk a hotelban maradt, mai gépet nem érik el, de most azonnal foglaljak nekik másik repjegyet mára. Vagy inkább holnapra. Vagy mégis mára, de nem tudják, hogy mikor jutnak hozzá a bőröndjeikhez. De legalább szóljak az itteni szállodának, hogy mára ne számoljanak velük. Ezt csak az tudja átérezni, aki próbált már karácsonykor karácsonyra utazást szervezni...

A nemzetköziség jegyében: a toboz horvát

Nem mondom, hogy szívesebben foglalkoznék karácsonyfa talpba faragásával vagy döglött halak kirántásával, na de azért mégis. Szerintem majd februárban karácsonyozunk egyet.
Mindazonáltal azoknak, akiknek sikerül hagyományosabban tölteniük ezeket a napokat, nyugodalmas boldogságokat kívánunk innen a Birtokról (ó, és a britán is mindenkinek, a messzi trópusokról).

Érdeklődés hiányában

Akkor se lehetne kevésbé karácsonyi hangulatom, ha épp Új-Zélandon szörföznék.

Egyszerűen idén nem kanyarodott erre a feeling. Plázák, tévé, hó és kényszeres kimozdulás hiányában egész könnyű kimaradni az őrületből, amit kicsit sem bánok, de hogy kérges lelkem bal felső sarka sincs csillámmal teliszórva, az kicsit fura.
A teljes dekoráció pillanatnyilag kimerül a rémhóemberekben meg egy darab strasszos képeslapban, és ez a kollekció valószínűleg nem is fog bővülni. Ha ez van, hát ez van, nem lehet minden év porcukorba forgatott rénszarvasokkal telített.

A mágnesbárányt vonzza a csillogás

A további részleteket is veszett romantika meg giccs jellemzi. Egyrészt (szerintem) megbeszéltük emberrel, hogy magunktól magunknak kapunk valamit idén, és ennyi a karácsony. Ezek után ma egy futár benyomott a házba egy terjedelmes dobozt, amit biztosan nem én rendeltem (és nem is a kutya, a macska, vagy a barik), tehát csak egyetlen valakire tudok gyanakodni. Mikor az egyetlen valakit kérdőre vontam, hogy szerinte mit beszéltünk meg, annyit flegmázott rá, hogy ő gondolhatja máshogy.
Nem szeretek találgatni, de szinte biztos vagyok benne, hogy a doboz egy arany Gucci láncfűrészt rejt. Majd kiderül közös életünk első kétszemélyes karácsonyán. A kaotikus családi és földrajzi viszonyainknak köszönhetően eddig ilyen még nem történt, viszont rendkívül leegyszerűsített minden logisztikát, úgyhogy nagyjából öt perc alatt megbeszéltük az áhítatos este menüsorát és programjait. Aszalt szilvás karaj lesz Keresztapa-trilógiával.

Nagyon bivaly

Viselkedési kódex a rezervátomhoz.

Haverkodj szamárral

Beszéld le a lopásról a kleptomán kecskét

Smárolj szarvassal

Smárolj bivallyal

Rajongj a viccesen harmatos orrokért

Próbálj meg nem álmodozni otthoni dagonyáról a hazalopásra kinézett kisbivalynak

Nyomás Kápolnapusztára, bármikor.

24

Ennyi erővel szeretőt is tarthatnék.

A saját hülyeségem ellen sosem védett meg senki, mondjuk ritkán is szoktam előre beharangozni őket. Így esett most is, hogy egy héttel ezelőtt minden óva intelem nélkül álltam neki hirtelen ötlettől vezérelve kalengyáriomot csinálni embernek, magamra szabadítva ezzel az adventi kálvária nevű blaszfémikus képzavart.
Mondhatnánk, hogy 24 gyufaskatulyát beöltöztetni, megszámozni, felmadzagozni, cetlivel bélelni és diorámába helyezni (incl. megfelelő faág kiválasztása, legallyazása, gallytartó só körbeüvegezése) nem tarthat túl soká. De a helyzet az, hogy emberem bármelyik munkaterületéről 5 percen belül képes bejelentés nélkül hazaérni, télen ráadásul jóval nehezebben is indul el itthonról, szóval nagyon ki kellett használnom a hirtelen adódó véletlen alkalmakat. Mindezt persze folyamatos hátsófali infarktus árnyékában, bár a végére szinte már rutinosan tudtam egyetlen mozdulattal besöpörni és elrejteni az összes corpus delictit. A szeretők legalább önmaguktól automatikusan ugranak gardróbba-padlásra, és egy szeretővel a hidegebb (ám csukható) helyiségekben is szórakoztatóbb (meg forróbb) az időtöltés, mint a gyufásdobozokkal.
Egy eltévedt szürke másodpercig még majdnem sajnáltam is kicsit magam, hogy milyen könnyű azoknak, akik bármikor feltűnésmentesen le tudnak lépni, akármikor útba ejthetnek egy-két vésztartalék boltot is, és nem egy hónapra előre kell mindenről gondolkozniuk, de miközben rakosgattam össze magamban a skatulyatöltelék ötleteket, hamar rájöttem arra, hogy csomó mindenért mégis jobb nekem.
Mindezek után már csak azt kellett megoldani, hogy ma reggel legalább negyed órával előbb sunnyogjak ki a hálóból, mint az érintett, de nem sikerült, mert amint meghallotta, hogy kászálódok, kelt ő is, hogy begyújtson nekem a nappaliban, nehogy megfagyjak (mondtam, hogy jó dolgom van).
Innen kezdve konkrétan másfél percekkel kellett zsonglőrködnöm, hogy valahogy kivarázsolhassam a teljes installációt a vendégszobából, miközben indirekt módon próbáltam megoldani, hogy ne menjen be a jégverem-kuplerájvendégszobába, ahol a szeretőm rejtőzik szakaszosan összeálló naptár próbált beleolvadni a káoszba; Jack Bauer nyomomba se érhet.
Délután 2-kor már mindenkit utáltam, hogy senki nem próbált megakadályozni a titkos projektemben, és nagyon komolyan ott tartottam, hogy tököm az egészbe, elrakom a francba, jó lesz majd egy (2,3…) év múlva, de leginkább kihajítom a komposztra, ahogy van, és mégis inkább szeretőt tartok. 3-kor már konkrétan indultam a kuka felé, mert az nem normális, hogy ennyire ne legyen magánidőm, magánterem, magánéletem. Aztán negyed 4-kor négy és fél percre kiment a pajtába, így kikerült a dolog a helyére.
Az egyetlen komoly szépséghiba, hogy én már kicsit sem örülök neki. Részemről leszámoltam a meglepetésekkel.