Hótlan fehér

Fogalmam sincs, hogy ezt dérnek, zúzmarának, vagy minek hívják.


Mindenesetre úgy néz ki tőle a kerítés, mintha kosárlabdahálóból fonták volna.

Származási hely: Birtokos eset

Származási hely: Birtokos eset

Falusi nyelvlecke

Én épp Pesten, ember otthon, és rájöttem, miért nincs online.

Elment Szembéékkel a piacra, akik megint épp disznótalanok a sok vágás után. Tegnap este még időben ember lelkére kötöttem, hogy ha netán egyedül maradna a projekttel, akkor figyeljen jól: tengerit ÉS malacot kell venni, nem tengerimalacot.

Elégettük

Kezdetleges Yule-tuskók, nem is pont megfelelő fából, de a mieink (tms, az az első volt a tied).

Származási hely: Birtokos eset

Hóvihar, hideg, csapongás

Meséltem öcsémnek, hogy -14 fok volt, mikor hajnalban elindultunk a szomszéd faluba disznóölésre, amire az volt a tömör reakciója, hogy „official, hogy parasztok lettetek”.

Ezt először akkor mondta, mikor a macska egeret, majd később patkányt is fogott (azt csak úgy hozta, nem nálunk találta), de egyébként is gyakran hangoztatja. Ennyit most az öcsémről, a továbbiakban csapongás lesz, mert csak erre vagyok képes.
Azt nyilván készpénznek vehettem, hogy ha én nyugodt, hópihés, kellemes lustaságban karácsonyra készülődős decembert tervezek, akkor az univerzum azonnal körberöhög, és megszór rakat melóval, így is lett. De mivel igazán humoránál volt, még egy olyanfajta kórságot is rám szabadított, ami többek közt három nap öntudatlan, ámde lázálmokkal szorosan tűzdelt félkómával járt együtt, aminek köszönhetően az amúgy is szűk melóhatáridőimet csúnyán felrúgtam, a kárfelmérés még tart. Mindenesetre több más bloggerhez és nembloggerhez hasonlóan én is beígértem már 2010-nek a máglyán történő rituális elégetést, erre azt hiszem 21-én sort is kerítünk.
A habkönnyű haldoklás plusz a hóhelyzet miatt egy határon túli jövés-menést is le kellett mondani végül, mára sikerült csak annyira összeszedni magam, hogy a hónapokkal ezelőtt lebeszélt disznóvágásra azért eljussunk. Ha már segíteni mentünk, igyekeztem erőt venni magamon, vállaltam bármit, ami ülve és fűtött konyhában végezhető, de még így se volt mézmocsár (tudom, persze, mit szóljanak szegény malacok).
Hazafelé csak az elszakadó hólánc okozott kisebb fennakadást, de aztán szerencsésen megérkeztünk* és magunkra csuktuk az ajtót, és megint csak öt másodperc spéttel esett le, hogy baszki, bezártuk magunkat. Egyelőre ugyanis kint van a kilincs, bent meg egy nem elforgatható gomb, vagyis ha kint marad a kulcs, akkor mi bent. Ez többször előfordult már, és sokaknak okoztam vidám perceket az ablakon kiugrálással, de ez most nem jöhetett szóba, kénytelenek voltunk SzembeGyurira rátelefonálni, hogy legyen oly szíves. Még mázli, hogy előtte öt perccel neki is szóltam, hogy ne lépjen a verandánk előtt lévő tükörjég-foltra, ügyesen kikerülte, és kiengedett minket. És a szabadulás örömére én léptem rá a jégre bambán, de nem vertem a farkcsontomat a lépcsőként szolgáló kefnibe és a gerincemet a veranda szegélyébe, mert esni kómában is tudok, az alkaromon lévő kék folt végleges nagysága majd holnapra kiderül.
De bosszúnk nemes volt: letörtünk egy méretes jégcsapot a verandatetőről és whiskybe fojtottuk. Ez a minimum.

*oké, ez a frázis régóta vesszőparipám. Szerintem ha elutazom valahová, és a reptérről egyből két kigyúrt, borostásan jóarcú, kifejezetten 18-as karika mentén leírható kvalitású férfiállat visz tengerre néző szobára, na AZT megüzenhetem úgy az itthon maradottaknak, hogy ’szerencsésen megérkeztem’. Minden más csak szimpla megérkezés.

Kétkályhás

Elkezdtünk sztereóban fűteni, de a 2.1-es rendszer a végcél.

A kályhatörténetünk egy hagyományos, itt hagyott sparhelttel kezdődött, hosszú ideig ez volt az egyetlen fűtési és főzési lehetőségünk, volt idő, hogy bográcsgulyást is főztünk rajta, szerettük-szeretjük.

Származási hely: Birtokos eset

Egy időben mellé állt az olajradiátor is, de okulásul elmondanám, hogy nem jó dolog hajnal 3-kor arra ébredni, hogy ég a vezeték a falban, úgyhogy ezt az opciót hanyagoltuk a villanyvezetékek kicseréléséig (igen, H., ezért is szeretlek ;)).
Nyáron a sparhelt kiköltözött a verandára és mosogatóállványként szolgált, és voltak halvány elképzeléseink, hogy majd kéne kandallókat venni, de forró időben ki gondol ilyenre?
Hát konkrétan a britán szomszédunk német jóbarátja, aki 10 órányi autózás után beállt az udvarunkba a kisteherautóval, mintha csak hazajönne, és szólt, hogy segítsünk levenni a kályhát, amit hozott nekünk, csak úgy.
Az elrepedt üveget leszámítva hibátlan, szeptember óta ez fűti a konyhát-szobát-nappalit.

Származási hely: Birtokos eset

A sparhelt meg maradt a verandán.
Aztán októberben elmentünk a varázslatos ajtóboltba, ahol nem csak bontott ajtókat és ablakokat, de katonai zoknit, machetét és bordásfalat is lehet kapni, és mint kiderült, kályhát is. Első látásra szerelem volt:

Származási hely: Birtokos eset

(A képen elrejtettünk valamiféle Máriát is, addig a padláson lakott, most meg nem tudjuk, mi legyen vele)
Egész addig azt se tudtam, hogy létezik olyan dolog, hogy kályhapor, aztán kiderült, hogy a helyi pláza is tart ilyet (vasárnap zárva, nyitva hétfőn és szombaton délelőtt, a többi napon pedig 3-4 óra ebédszünet után délután is), és apám is felhívott, hogy talált otthon a sufniban egy bödönnel. Ezzel lesz majd átdörzsölve, ha végre bekerül a helyére, a konyha-nappali és a leendő lakószoba között lévő fürdő-átjáróba, és ettől néz majd ki úgy, mint az új (de ha van valakinek ötlete, hogy a krómozott részeket hogy lehet szépre csinálni, ne habozzon közölni velem).
Nálunk a kályhákra nem csak a fura módon hozzánk kerülés a jellemző, hanem az is, hogy a verandán szoktatjuk őket az új környezethez – ez még mindig ott áll, mert egyelőre nincs hozzá füstcső, és eddig pont az ő helyét foglalta el a fürdőben a hevenyészett mosogatóállvány. Na de majd.
A harmadik, a Szép is a verandán dekkolt mostanáig (nyilván mindenki a fűthető terasszal szívatott minket), de ma a helyére került, mert elkezdődött a lakószoba vakolása. A nagyon rózsaszín tervek szerint karácsonyra ott már hajópadló is lesz, én ezt nem nagyon hiszem, de a vakolat szárítása miatt a kályhát azért üzembe kellett állítani.

Származási hely: Birtokos eset

A Szép hosszú töprengés eredménye volt, mert nem akartunk a hálóban egy böhönc fekete vasdarabot bámulni, viszont legolcsóbb szépként még ez is drága volt mindenhol. Aztán találtunk belőle egy alig használtat, féláron. Az ország túlsó felében. És négy ember kellett a kocsiba emeléséhez. De még így is megérte, azt hiszem.
(Egyébként a verandán van még egy gázüzemű kályha is, csak úgy mondom. Azt is kaptuk, de még nem használtuk)

Pirolitikus funkcióval

Részlet a sütő használati utasításából:

"Az analóg óra lehetővé teszi a következőket:
1. A pontos idő megtekintése....."
Mondanám, hogy innen kezdve nincs több kérdésem, de ez nem igaz, a használati utasítás kicsivel bonyolultabb, mint az Agysebészet for Dummies, mázli, hogy józan paraszti ész birtokában nem feltétlenül kell kiskönyv a kezeléséhez - pedig lehet ám pirolízis ciklust is indukálni a sütőben, két különböző intenzitással, épp csak seggre nem tetovál. Jól van, mondjuk ki, az új sütőm okosabb, mint én. De elnézem neki, mert a beavató grissinit tökéletesre sütötte, és közben a verandáról is eltűnt 3 köbméter sitt, bár ez nem biztos, hogy a sütőnek köszönhető. Egyébként a grissini is eltűnt, a fokhagymás-sajtos szósszal együtt, még mielőtt megörökíthettem volna. Szóval elképzelhető, hogy ez a sütő egy megfejthetetlen logikájú fekete lyuk is egyben.

Ünnepi pancs

Én tényleg szeretek mosogatni, de az utóbbi időben már nagyon nyűgössé vált a dolog.

Nyáron egyszerű volt: a verandára kitett sparheltra rátettem a lavórt, a vízforralóban csináltam meleg vizet, az elmosogatott cuccokat átpakoltam egy másik lavórba, majd a kerti csap alatt öblítés, és szárítás szabad levegőn.
Ahogy kezdett hidegre fordulni az idő, szeptember elején, 400%-ot nőtt a Birtok komfortfokozata, midőn jött a villanyszerelő, és alkalmassá tette a vezetékeket arra, hogy már a bojlert is elbírják, és lett csapból folyó meleg víz, és én azóta is minden zuhanyzás alkalmával hálásan, szinte már szerelemmel gondolok a villanyszerelőre.
A mosogatás innen kezdve úgy formálódott, hogy lavór a fürdőben a mosdó mellett, mosdókagylóba átpakoltam a megtisztított tételeket, majd öblítés és a zuhanyfalra tett szárítón szárítás. Ennek a módszernek a folyó meleg víz ellenére voltak hátrányai: egy egész téglafalon kellett keresztülemelni a lavórtól a mosdóig mindent, majd vissza ugyanez a szárító felé, miközben nagyon kellett vigyázni, hogy vissza ne essen bármi a mosdóba, a lavór koszos vizét kiönteni se volt egyszerű - és közben fűtés az még nincs a fürdőben, úgyhogy általában órákig kellett győzködni magam mostanában, mire elindultam végre mosogatni.
Ma reggel pedig a tegnapról ki nem öntött mosogatóvízben egy nyitott szemű kisegeret találtam, de már nem tempózott. Szomorú voltam, és még kevesebb kedvem volt mosogatni.
Aztán Mikulás (aki egyéb okokból összesen vagy két órát alhatott az éjjel - persze, persze, a sok ajándék kihordása) délután úgy döntött, hogy neki már mindegy, ő ide akkor is mosogatót csinál estére. Molyolt, tett-vett, hanyatt fetrengett, kettőt fordult a vízboltban, majd felvonult a padlásra, majd le, áthívta Szembééket, és ünnepélyesen megnyitotta a mosogató csapját. Amiből nagy lendülettel jött a víz. Úgy fél percig. Aztán elállt. Pánikhangulat tört ki, teljes tanácstalanság, aztán végül is kiderült, hogy az addig nem használt rendszerrészből jövő szutyok állta el a víz útját, de végül megoldódott, és ünnepélyesen el is mosogatott egy poharat.
Most még teszünk-veszünk egy keveset, aztán igazi ünnepi mosogatást csapok, a Mikulás, a mosogató meg a szülinapos kutya tiszteletére.

Származási hely: Birtokos eset

Ejnye, Mikulás!

Az öreg szakállas egy kész konyhát ígért nekem, de kizárt, hogy holnap reggelig megoldja.

Mondanám, hogy nem az ő hibája, de hát a Mikulásnak szerintem minden földi problémán és logisztikai kavicson felül kéne tudnia emelkedni (rénszarvasok emelgetik szánnal együtt, hát hogy a viharba ne tudna felülemelkedni?), mégsem sikerült neki.
Meglátásom szerint ott baltázta el a dolgot, hogy a szokásos manók és más meselények helyett mindenféle nagyáruházakkal paktált le, és nyilván szar szerződést írattak vele alá.
Mikulás szerda este, zárás előtt egy órával beesett a fővárosi nagyáruházba, ahol már évekkel korábban kinézte a sütőt, a mosogatót, a csaptelepet meg a munkalapokat a konyhapulthoz. Sose hitte volna, hogy munkalapból hiány lehet, de volt, hagyta hát magát rábeszélni a vékonyabb lapok helyett a vastagabbakra, mert abból volt kicsi, közepes meg hosszú is. Ez az egy centis különbség plusz húszezrébe fájt, de azt mondta, sebaj, így is jobb, mint ha idén még egyszer Budapestre kéne mennie. A két kilométerrel távolabbi raktárban aztán kiderült, hogy nem, közepes hosszúság a vastag lapból sincs, hiába mondta azt a gép és az eladó. Ekkor már csak negyed óra volt zárásig, és Mikulás hiába érvelt, fenyegetőzött és toporzékolt, hogy neki konyhapultot kell építenie, neki ne a pénzt adják vissza, hanem akkor adjanak egy hosszú lapot a közepes áráért, az se baj, ha levágják róla a különbözetet, nem járt sikerrel. Visszaszánozott az áruházba, de a vevőszolgálaton is csak annyit ért el, hogy megígérték neki: majd ők kiszállítják ingyen. Amikor lesz ekkora lap. És amikor majd errefelé járnak, 160 kilométerre a fővárostól. Úgyhogy Mikulás eddig ennyit tudott a konyhába tenni, remélem, hogy a maradékra nem kell egy évet várni:

Származási hely: Birtokos eset

De hogy a poszt mégis happy enddel záruljék, megmutatom, hogy a velünk élő állatok mennyire élvezik a havat és egymás társaságát:

Származási hely: Birtokos eset