2023. május 4., csütörtök

Birtokmegháborítás

Megnéztem, hogy egyáltalán beenged-e még a virtuális tanyámra a blogger, és be. Úgyhogy mesélek kicsit.

Bő két évvel ezelőtt, Kisvakond érkezésekor már felmerült, hogy ennyi és ekkora bundással a házban hamarosan nem lesz elegendő a rendelkezésre álló nappali- és kanapéfelület. Ezt a problémát frappánsan úgy oldottuk meg végül, hogy ember és Vakond elköltöztek, amúgy is jó ideje érett már ez a lépés. A frappaneitás netovábbjaként pedig csak a szomszédba bútoroztak át, így a britán házának sem kellett elárvulnia, a kutyák is bandázhatnak változatlanul együtt, továbbá fejenként másfél macska és egy-egy új kapcsolat birtokában egészen speciális értelmezési tartományba sikerült helyezni a kiegyensúlyozottság, a kommuna-idea és a határhúzások definícióit. De nem ezért nem írtam.

Mindezek közben-alatt-mellett és ettől függetlenül a pandémonikus hatások igen alig érintették ezen házak táját, szóval azon kevés szerencsések közé tartozom, akiknek az az időszak pont olyan volt, mint egy átlag szerda délután; a kertben, kertészetekben és erdőkben nem nőttek bosszantó tilalomfák, nem burjánzott a hülyeség, nem vert gyökeret félelem és gyűlölködés. De nem ezért nem írtam.

Világpara ide, magánélet oda, egyszerűen jólesett ez a 2-3 év csend. Nem csak itt a blogon voltam csendben, hanem magamban is, élőben is, kellett, ideje volt. De ha akartok nevetséges indokot is: gyakran a képtelenség miatt nem írtam, mert egyetlen gépem sem bírta olvasni a fotómasinám kártyáját, és hát ez van, közel 3 év kellett hozzá, hogy egy háromezer forintos madzaggal áthidaljam ezt azt orbitális technikai akadályt.

Mindazonáltal őszintén köszönöm, hogy hol privátban, hol kommentben, de időről időre érdeklődtetek, hogy élek-e még. Szerintem volt idő, hogy a hardcore olvasóknak többet jutott eszükbe ez a blog, mint nekem. Most már talán én is gyakrabban benézek ide, végül is lehet, hogy volt pár sztori, amit nem meséltem még…

És még mielőtt a jó memóriájú matekszakos olvasók elkezdenék rajtam számon kérni a másfél macskák rejtélyét, teaser-üzemmódban - és mert kell a cukiságfaktor is - bemutatom az adatkábel csodás működését a kétlakivá vált Dűne és a Vakondhoz átköltözött CC melletti harmadik számú macskát, a Birtok legifjabb és legéletrevalóbb lakóját. A képen a jószág – akin érthető okokból rajta ragadt a Gyösz megszólítás, bár nem ez a hivatalos neve - fellelt állapotában szerepel, illetve ekkor már nagyjából három napja istápoltam, tehát a bekerülési 32 dekájához képest már akár 35 is lehetett: