Adventi almárium-kalendárium.
Be kell látnom ennyi idősen, hogy ez a karácsonyosdi alapvetően
nem az én műfajom. Életemben egyszer volt igazán jó karácsonyom (2002-ben, mikor a Szenteste része volt a kocsival driftelés és veszettül pörgés
a fagyos-havas és teljesen elhagyatott Felvonulási téren), de a maradék csillagszóróparádék
vagy a rendkívül felejthető, vagy a kaotikusan drámai kategóriába tartoztak, szóval
egy ideje tudom már, hogy nem kell ezt erőltetnem.
Közben meg vannak az embernek barátai, akik nem
grincsesedtek el teljesen, és képesek olyan bolondságokra is, hogy levélben
küldjenek 24 teát, személyre szabott adventi rámgondolásként.
A teák érkezése végképp eldöntötte azt, amit már forgattam
magamban egy ideje.
A tény az, hogy az elmúlt 1 (khm, 2-3) évben igen mostohán
bántam a bloggal és a néha még ide tévedő olvasókkal is, miközben valóban sok
minden nem mesélődött el ilyen vagy olyan okokból.
A nagyívű elképzelésem pedig az, hogy (idén) Karácsonyig
minden nap kerül ide valami újdonság – ami igazán szép vállalás részemről,
tekintve, hogy jelen pillanatban még nincs is 24 konkrét mesém-témám, vagyis a
dolog java része nekem is meglepetés lesz (többek közt az is, lesz-e ettől valahol izomlázam, mint az évtizedes tespedőknek az újévi aerobicbérlettől).
A jelige tehát: mindenízű drazsé.
