2011. január 31., hétfő

Duzzogás, dekor, döntések

Kezdem a panasszal: elfogyott az utolsó palack bodzaszörpöm is, most számolom a napokat júniusig.

A padlóval viszont jól állunk. A padlózásban járatlanoknak szeretném elmondani, hogy a legnehezebb feladat az egészben a megfelelő soundtrack kiválasztása. Nem mindegy ám, hogy milyen zene szól csiszolás közben, körültekintően kell hangulatot választani színezéshez és olajozáshoz is, érdemes rá időt szánni, na. (Meglehetős piaci potenciál lehet mosogatáshoz, kútfúráshoz, betonozáshoz készített válogatásalbumokban, levédessem az ötletet?) Ehhez képest színekről és technológiákról dönteni szinte semmiség.
Sok esetben egyszerre előny és hátrány is, hogy nem klasszikus parasztház felújításáról van szó: gyakorlatilag korlátlan a játszóterünk, stílus és hangulat kialakításában kevés a kényszerítő körülmény. Bonyolítsuk tovább a képet azzal, hogy ember nagyjából stabilan a visszafogott, már-már minimalistába hajló stílust részesíti előnyben, én meg holdállástól függően hullámvasutazok lélekben a puritán északi, a lezseren rusztikus és a csiricsáré mexikói színvilág között. Ehhez képest nem tudom, hogy csináljuk, de eddig bármi dezájn-döntést hoztunk, az végül mindkettőnknek tetszett, és nem azért, mert most már úgyis mindegy.
Padló kapcsán annyi volt biztos, hogy én mit nem akarok (ami, tessék elhinni, ilyen helyzetekben jelentősen több a semminél): nem akarom, hogy sötét legyen vagy túl sárgás-meleg, és nem akarom, hogy újnak nézzen ki. Emberemnek megvolt a maga elképzelése, viszont meggyőzően demonstrálni sose tudta.
Közben kommentben Lacitól kaptam egy remek linket arról, hogyan lehet viharvertté varázsolni a fát időjárás és évek nélkül, de vagy az én acélgyapotom nem az igazi, vagy az óceán túlpartján alapvetés a száz százalékos ecet, mindenesetre nem lett belőle színezék. Elkeseredésemben főztem egy erős teát és egy erős kávét, majd előszedtem a spájzban kallódó fél üveg, bűnrossz édes vörösbort. Nem öngyilkosságra készültem, kipróbáltam, hogy ezek mennyire színezik a natúr fát. A három közül a tea nyert, láthatóan, de nem durván sötétített, viszont az én el(nem)képzelésemhez képest ez még mindig túl sárgás volt, mindenesetre későbbi felhasználásra és továbbfejlesztésre eltettem az ötletet.
Péntek estére a festékek, lazúrok, olajok és ötletek már totális zűrzavarrá álltak össze az agyamban, tehát úgy döntöttünk, hogy nem kell ezt elkapkodni, aztán szombat reggel bementünk a városi festékboltba, és töprengés nélkül egyszerre ráböktünk a tölgy nevű pácporra.

2011. január 29., szombat

A fauna egy részéről

Mások a kávét kapják ágyba, mi a frissen fogott egeret.

Normál esetben a félszemű vörös veszedelem éjszaka nincs bent a házban, de tegnap este nem mert átmenni a haverokhoz a szokott éjjeli menedékhelyére, mert a falu kutyái bandában randalíroztak az utcán (igen, megkezdődött a tüzelési időszak), úgyhogy maradhatott.
Mindenesetre komoly feladat az ilyen váratlan ajándékra közvetlenül ébredés után egyből jól reagálni, azaz határozottan megdicsérni az önmagára jól láthatóan büszke kölökmacskát, egyúttal lebeszélni arról, hogy a zsákmányt elrejtse a takarónk alá.
Végül sikerült, a Supercat azóta is piheni a vadászat fáradalmait:
Származási hely: Birtokos eset

2011. január 27., csütörtök

Kérdések és válaszok 1. – az istálló

Saját lustaságomnak időhiányomnak köszönhetően bőven felhalmozódtak megválaszolatlan kérdések és elvarratlan szálak, úgyhogy örülök, ha kérdeztek, addig is, amíg nem érem magam utol a beszámolókkal.

Első látásra ugye az istállóból akartunk hálószobát. Ennek kapcsán így néhány év rutinnal a hátam mögött szeretném megjegyezni, hogy a „rusztikus” bátran lehet a „romos” eufemisztikus szinonimája, ha csak képaláírásként használjuk, a gyakorlatban viszont nem összekeverendő a két szó. Komplett tetőcsere, falerősítés, szigetelés és alapozás kellett volna ahhoz, hogy ott bármilyen lakótér legyen, ami első körben felemésztette volna a teljes büdzsé kétszeresét. Úgyhogy fájó szívvel, de jegeltük ezt a kérdést. Jelenleg istállónként funkcionál (itt laknak a vasparipák), továbbá a tűzifát is itt tároljuk. A későbbiekben ide bűnbarlang kerül biliárdasztallal, bárpulttal, táncosrúddal és dartstáblával (ha az ismerőseinkre hallgatunk), vagy mindkettőnk igényeit kielégítő, kényelmes műhely lesz belőle, vagy szeparált vendégház. Ha nem bűnbarlang, akkor azt is meg kell oldani, hogy sokkal több fény jusson be, de hozzáértők tetőablakról és üvegcserépről is igyekeznek lebeszélni. Mindenesetre bármi is lesz belőle, egyik sem idén megvalósuló projekt. De addig is szeretjük (bár bejárni én nem nagyok merek, nem akarom saját szememmel látni, milyen gyorsan fogy a tűzifa).

Származási hely: Birtokos eset

Padlóra került

Remélem, senki nem izgulta magát rojtosra, haladnak azért a dolgok, az események hajtják a vizet a lassan őrlő malmokra. Vagy mi. Eseményekben szegény beszámoló következik.

Kellett kis idő, míg megfelelővé vált minden logisztikai csillagállás, de végül múlt hét közepén megtörtént: ember talált megfelelő hajópadlót egy viszonylag közeli helyen, az eredeti tüzép autója elment érte, elhozta nekünk, a nemhajópadlót pedig el is vitte, mindezt úgy, hogy közben nagyjából pénzünknél maradtunk. Jött aztán megint a padlók kötelező beszoktatása, és mostanra a szálak a helyükre is kerültek:

Származási hely: Birtokos eset


Most jön az a rész, hogy csiszolás, olajozás, miegyéb. Miután az ótvar plafonnál elég jó munkát tudtunk a kézi rezgőcsiszolóval végezni, adunk egy esélyt annak, hogy ez a padlón is sikerül. Hamarosan kiderül, ha nem jó, akkor bérlünk egy gépet.

UGORHATÓ RÉSZLETEK A HAJÓPADLÓ KÍSÉRLETI OLAJOZÁSÁRÓL:

Közben két maradék, megcsiszolt darabon megkezdtem a próbaolajozást, mivel összetalálkoztam egy olyan, veszélyesnek tűnő kifejezéssel, hogy „…felhúzza a szálakat…”. Szóval az egyik darabot olajozás előtt nedves ronggyal áttöröltem, a másikat nem, dacára annak, hogy a lenolaj flakonján azt írják, száraz felületen kell alkalmazni. Tapasztalat: az előnedvesített deszkán egyrészt jobban halad az ecset, másrészt tényleg a víz húzza fel a szálakat, ezért végül kevésbé lesz sündisznós a felület, mint a másik esetben. Miután olajozás és lazúrozás között még úgyis van legalább egy csiszolás, ez nagyjából mindegynek is tűnhet, nekem mégis szimpatikusabb így nedvesítve. Próbaolajozás óta eltelt 24 óra, a felület kicsit olajosnak tűnik még, nem teljesen száraz. Színben a két deszka között nem látok különbséget, és a natúr lenolaj eleve nem túlságosan változtatja meg a nyers fa színét. A nedves deszkán talán 1 milliméterrel mélyebben szívódott be az olaj, de a különbség rutintalanságból is fakadhat. A képen a deszka alsó ötöde kezeletlen, a felső négyötöd egynapos olajos. Nem lett sokkal sötétebb:

Származási hely: Birtokos eset


UNALMAS TECHNIKAI BESZÁMOLÓ VÉGE

Mivel az olajozással elért szín még mindig túl natúr az elképzelésünkhöz képest, valami lazúros sötétítést fog kapni, az árnyalatokon még vitázunk, de legalább lazúrokból is kiokosodtam. Röviden: a vékonylazúrhoz képest vastaglazúrból több olyan van, ami nincs telenyomva rovarirtószerekkel és más, humán egészség szempontjából is barátságtalan dolgokkal, viszont a vastaglazúr az felületet képez, gyakran csillogóbbat/fényesebbet/keményebbet annál, mint amint mi szeretünk. A vékonylazúr az beszívódik a fába, természetesebb hatású marad. Az esztétikum vs. életvédelem jegyében tehát olyan vékonylazúrt kell találnunk, ami 1. nem okoz génmutációt, mérgezést és rendszeres rémálmokat 2. tetszetős színű. Elvileg létezik ilyen, a gyakorlatban tuti hosszú út vezet majd a döntésig, de ne kapkodjunk, még csiszolni se kezdtünk.

2011. január 8., szombat

Nem mind padló, ami padló

Idegesítő és igencsak tanulságos történet odafigyelésről és hajópadlóról.

Még mindig nem tudom eldönteni, hogy az egész földkerekségen tényleg csak mi vagyunk ennyire balfaszok, vagy más is járt már így, de túlzásnak tartotta megosztani ezt a neten keresztül a nagyvilággal, mindenesetre ha más ezt már leírta volna, mi talán nem szaladunk bele.
Én most azért is leírom, egyrészt mert ezáltal is csökken a gutaütés kockázata, másrészt mert mikor építkezés előtt álló barátnőm meghallotta a sztorit, belesápadt, hogy aztakurvaéletbe, mikre kell odafigyelni, amit nem is gondolna.
Megegyezés szerint férfimunka, tehát ember dolga az építőanyagokkal foglalkozni: utánanézni, kiszámolni, beszerezni, megrendelni. Utoljára nagyjából három hónapja beszéltünk a helyi a tüzéppel, akiktől eddig is mindent rendeltünk, kértünk ezt-azt meg 30 négyzetméter hajópadlót, és ők hoztak is ezt-azt, meg 30 négyzetméter hajópadlót.
Az akklimatizálódást, alápárnafázást és szigetelést követően ember tegnap izgatottan elkezdte letenni a deszkákat, még örvendezett is, hogy egész haladós meló. 4-5 csíkot letett, amikor szólt, hogy nézzem meg, meg próbajárjak rajta. Bementem, jártam, pöpec volt, mert sehol nem nyikorgott vagy mozgott, de nagjából annyira volt kényelmes járni rajta, mint egy százéves kikötői deszkamólón. Olyan vályúk vannak a pallók között, amiből malacot lehet etetni. Egyből elszállt az agyam, hogy 1. én ezt takarítani nem fogom 2. járni se vagyok hajlandó rajta 3. ezt a csiszolás nem fogja soha rendes padlóvá varázsolni 4. és emberemnek hogy nem tűnt fel, hogy ez így nem normális?
Gyorsan leállítottam a projektet, és kezdődött az utóbb okoskodás. Mert ha az ember azért túrja fel a netet, hogy hogyan kell lerakni szépen és jól a hajópadlót, millió korrekt találatot kap illesztésekről, hornyokról, csiszolásról és vikszolásról, de explicit egyik se említi, hogy te hülye állat, azért, mert hajópadló a neve, nem mind való padlóra, hacsak nem akarsz nagyot szívni. Ha viszont felhorgad benne a gyanú, hogy többféle felhasználású hajópadlók létezhetnek, és arra keres rá, akkor ha nem is arcba ugróan, de kiderül az igazság.
Mert van ám külön JÁRÓ hajópadló, a simára gyalult, ami egyenletes felületté áll össze, meg van a fózolt, azaz széleknél szépen leélezett hajópadló, ami inkább a lambériához hasonlít, és inkább falra való, mert ugyan jó az padlóra is, de csak akkor, ha van egy takarítónőd, akivel nagyon ki akarsz cseszni.
Tessék, elmondtam, lehet röhögni, lehet megkérdezni, hogy a tüzépen miért nem kérdezték, hogy járni akarunk-e rajta, bármi kérdést fel lehet tenni, nem fogok tudni rá válaszolni. Hétfőn kiderül, hogy a csomagból kibontott, de egyébként érintetlen szálakat ki tudják-e nekünk cserélni JÁRÁSRA való hajópadlóra.

UPDATE
Na szóval ez NEM járásra való hajópadló

Származási hely: Birtokos eset


Származási hely: Birtokos eset

2011. január 6., csütörtök

A WC-saga (egyetlen, nagyon hosszú részben)

Ott fejeztem be legutóbb a budisztorit (valós időben 2009 szeptemberének táján járunk), hogy az emésztő elkészülte után próbaülést végeztünk a WC-n.


Kicsit tűnt csak instabilnak, de mivel mindketten pille- és pehelysúly közt terjedünk, kellett egy olyan tesztalany, aki nem karácsonyfadísz, úgyhogy jött SzembeGyuri. Nagyon, nagyon, nagyon óvatosan ráereszkedett, és a fajansz ugyanilyen óvatossággal elkezdett kidőlni a falból.
Utóbb még a paneltigris haverjaink is kiröhögtek, hogy hogy jutott eszünkbe vályogházba fali rögzítésű klotyót venni? Konkrétan soha nem gondoltuk, hogy gondot okozhat, sőt, magát a műtárgyat optimistán már 2006-ban meg is vettük. Tanulság mindazoknak, akik ugyanezt a kombinációt tervezik: lehet ilyet csinálni, de csak átpántolással. Egy 60 centis fúrószár (meg a pánt) végül meg is oldotta a dolgot, azóta is biztonságos.
2010 áprilisában így álltunk (csak a tájolás végett: a hátunk mögött a veranda):

Származási hely: Birtokos eset


Tavasztól kezdve egyébként időnk nagyobbik felét már a Birtokon töltöttük, hogy haladjunk is a házzal, de közben persze dolgozni is kellett; el lehet képzelni a többi rész állapotát, ha akkoriban ez tűnt a legmegfelelőbb munkahelynek:

Származási hely: Birtokos eset


(Szemfüles megfigyelőknek feltűnhet, hogy ekkorra már beton is került alulra)

Május vége felé ember elkezdte felpakolni a natúr, többek közt a pajtából reciklált téglából tervezett falakat, hogy a nagyjából 20 négyzetméteres, két bejáratos és a veranda felől ablakos, azaz nyílt térben némi szeparáció is megjelenjen:

Származási hely: Birtokos eset


És akkor itt most jöjjön az alaprajz, hogy minden érthető legyen:

Származási hely:


A fürdő/közlekedő elnevezés nem véletlen: a helyiséget keresztben középen elválasztja a két téglafal, a hátsó rész a zuhanyzó és a WC (az alaprajzon tehát a WC a fürdő jobb felső sarkában), az ablak és veranda felőli rész a közlekedő a nappali és a hamarosan elkészülő háló között. Na meg persze aki be akar jutni a WC-re, annak is itt kell közlekednie. Kézmosó a közlekedő felé, fal túloldalán a zuhanyterem.

Származási hely: Birtokos eset


Valamikor júniusban burkolat is került a belső részen a padlóra, és dezájnt kapott a WC-hátfal (a britán szomszéd "közelebbről meg nem határozott Lajos-korabeli, királyi ülőkének" titulálja), ekkor még távolról sem volt meleg víz a csapokban, de legalább óvatosan már lehetett kifele fröcskölni a lavórból, illetve bátran lebonthattam végre a kerti budit, ami alatt gödör se volt.

Származási hely: Birtokos eset


A zuhanyzófal burkolásával nagy gondban voltunk, halasztottuk sokáig, behisztiztünk rajta párszor, felmerült megoldásként a medencefestéktől kezdve a plexin át minden, csak csempézni ne kelljen. Mert egyébként se rajongunk a csempéért, de ha már muszáj, akkor legyen kicsi és matt és világos, és nyilván olcsó. Ilyenből a legolcsóbbnak is nyolc körül volt négyzetmétere, és ugyan kis felületről volt szó, akkoriban épp ennyi fölösleges pénzünk sem akadt, aztán megint jött a véletlen: cementért mentünk a laktanyába, ami egyben csemperaktár is, és ezeket már úgyis évek óta csak kerülgették, úgyhogy borzasztó olcsón a mienk lett. És kicsi és matt és világos.
(Szerintem nem igazán passzol hozzá a padlólap, amit viszont ingyen kaptunk és korábban nagyon sürgős volt lerakni, de tudok vele együtt élni)

Származási hely: Birtokos eset


A zuhanyban gond nélkül tud két ember táncolni (műfajtól függően akár három is), a mocsaras susnyából hazatérő kutyát itt sokkal egyszerűbb lezuhanyozni, mint egy klasszikus fürdőszobában, zuhanyzás közben sóderre, betonkeverőre fákra és madarakra látok ki, a lefolyó és összefolyó helyett beépített ipari folyóka pedig a takarítást is megkönnyíti, szóval pont ilyet akartunk.
Viszont az egész teremben összesen annyi a szeparáció, hogy van egy vászonlepel a zuhanyfal fölött (az is inkább csak átmenetileg és jelzésértékkel), és bizonyos szögekből nem lehet rálátni a WC-re. Hát ezt szokták furcsállani a vendégek, de nyáron volt itt egy hétig három barátunk, őket például teljesen meg lehetett nyugtatni a WC-fal és a zuhanylepel közé kifeszített még egy lepedővel.
Nyilván itt is hátravan még csomó munka, pont a vendégpszichék kisimítása nem áll a lista tetején, de ahogy Messzenéző Minyon sorstárs hozzáfűzte a korábbi poszthoz, idővel a látogatók úgyis tényleg megszokják, hogy itt ez van.

Nincs is hideg

Származási hely: Birtokos eset

2011. január 5., szerda

Újévi újdonságok

Teszteltük a ház befogadóképességét, a budi kiverte a biztosítékot, és további haladások.

Karácsonyra jött a nagycsalád látogatóba, így néhány órán át összesen tíz felnőtt töltötte meg a félig építkezési területnek álcázott, félig karácsonyi díszbe (azaz leginkább falra szögbelövőzött (a szögbelövőt én kaptam magamtól ajándékba) fenyőágakba és piros szalaggal felaggatott süteménykiszúrókba) öltöztetett légteret. Jelentem, remekül elfértünk, sok kajával igyekeztünk elterelni a figyelmet a körülményekről, és a kreatív álkomfort ellen senki nem is mert szólni (apám simán aludt három napig az egymásra halmozott, még nejlonból se kiszedett hajópadlókra tett matracon), de a WC-t már nem tudták szó nélkül hagyni. Hiába no, senki nem olyan laza, amint amilyennek látszik, az ajtók nélküli fürdőszobát nehezen emésztették, végül is megértem. Erről a központi helyiségről a jobb érthetőség kedvéért részletesen, alaprajzzal együtt beszámolok nemsoká.
A munkálatokat aztán hanyagoltuk a teljes ünnepi időszakban, majd újra felvettük a fonalat: lett zár és csengő a kapun. Lehetne erre csípőből azt mondani, hogy hát ez falun nem szokás. De egyrészt ez nem teljesen igaz, van bőven a miénken kívül is zárt kapu, másrészt pedig aki egész életében ilyen úri huncutságokkal élt együtt, annak enélkül meglehetőst hiányos a komfortérzete. Ezért is vagyok hajlandó megérteni például, hogy a hangárszerű vécénkben mások miért nem érzik feltétlenül biztonságban magukat.
Na és ma eljött végre az a nap, mikor a több hónapja a verandán álló faanyagokat már nem csak vendégágynak használjuk: ember elkezdte lefúrni a betonaljzatba a párnafákat a hamarost lefektetésre kerülő hajópadlóhoz.

Származási hely: Birtokos eset


Most itt tartunk, meszelés majd csak tavasszal, addig is száradjon a javított vakolat, meg vigyázzon ránk a malterszemű falibéka:

Származási hely: Birtokos eset