Vadhajtások

A szokásosak szokásosan vannak, azokat nem mutogatom.

Inkább egy gyors tárlat az érdekesebb darabokból.
Az első, láthatatlan fotó a rebarbarát ábrázolja, aminek akkora levelei vannak, hogy egy képre se férnek rá; ha anno én tervezem az Édenkertet, tuti nem fügefalevéllel bohóckodok. Egy rebarbaralevél egy komplett gardróbra elég lenne. Az olajfa-csemetét csak az veszi észre alattuk, aki tudja, hol kell keresni.

A paradicsomok jól fejlett gyomos attitűdöt növesztettek, szó szerint bárhol képesek felbukkanni a Birtok területén.

Franc se fog ezek után palántázni

A csak szalmába dobott kísérleti krumplik bokorméretet tekintve egyelőre pont ugyanakkorák, mint a földbe rakottak.

Az első bordóis permetezés már megvolt

Láttál-e már valaha...?

Ember nem tudta folytatni a nótát, kulturálisan hiányos gyerekkora lehetett

A bodza a tetőn is átvette az uralmat.

A mézes bodzalikőr már érik, a szörpgyár a héten indul

A hobbit karácsonyfának gratulálunk, a Birtok első túlélőfenyője.

Csináltam fenyőrügy-szirupot is, hagyjuk

Vadonatúj, nélkülözhetetlen eszköz a kiforralt dunsztosok kiemeléséhez, trükk a kép alatt.

Pontosan 209 Ft volt a csíkos gazdaságosban. Az előbb 1490-ért láttam egy webshopban...

Paradicsomos krumpli

Villámgyors kertügyi leltár.

Csak a dokumentáció kedvéért fotók, tények és számok jönnek a turbóparadicsomok és a krumpliszerű krumplik világából.
Juhmeli kérdésére: turbóék nem koktélparadicsomok,

A mai adag: 5 darab, 226 gramm, ezzel túlléptük az első kilót

de érdekes többméretű együttélés van náluk akár ugyanazon a száron is.

Várnak a sörükre sorukra

Más szín, más méret, ugyanaz a tő

A nemturbók egyelőre lassan pirosodnak a fenti veteményben, ők fekveérők (a 4 turbó a lenti emelt ágyásban lakik).
Aztán tegnap a második krumpliparcella is feltúrásra került, így lett krumpliföld a verandából.

Kapcsolódó városi kérdés: és akkor hirtelen úgy ébredtél fel, hogy ma krumplit ásol, vagy honnan tudod, mikor kell?

Van köztük is nanoversenyző

Eltérő főzési idővel kell számolni

Természetesen ezt is lemázsáltuk (kilónként, bélyegnyi konyhamérlegen, nyilván). A legnagyobb darab 413 gramm lett, összesen pedig az 50 bokor Desirée alól 50 kiló zsákmány került elő (igen kevés munka, háromszori bordóis permetezés, kb. 20 Ft/kg, és csak néhány darabot rágcsált meg valami izé), ami a kiflikkel együtt kettőnknek pont nem elég egy évre, de mivel ez már hozta az általunk elvárt kg/bokor átlagot, és ugye fontos háttérinfó, hogy állítólag ezen a földön még sosem volt jó és sok krumpli, mi most eléggé örülünk.

Egy talicska kifli

Korábban lett kész, a hagymát meg hagyjuk.

Elsárgult, elszáradt, eldőlt a somogyi kiflikrumpli összes bokra, és bár elvileg augusztusi szüretet társítanak hozzá, minden paramétere megfelelt ahhoz, hogy elhagyhassa a földet.

Igazi csöves frizura - alakulnak már a kukoricák is

Nekikészültünk a nagy betakarításnak, de vélhetően a szalmatakarásos laza talajnak köszönhetően egy háromhetes kölökvakond is ki tudta volna ásni őket. Meglehetősen talajmentiek voltak egyébként, de az ugye a legkevésbé sem EU-szabványos mértékegység, hogy „egy kapavágásnyi mélységbe” vessük, a mi kapánktól és vágásunktól pedig ennyi tellett.

A fejetlen kertész visszatér

Lett összesen úgy 27 kiló a kb. 50 bokorból, túl magas hozamot mondjuk nem is ígért senki erre a fajtára.

Egy bokornyi kifli

Jön a számvetés: 1250 forint volt a csomag (50 db) vetőkrumpli, tehát kb. 46 forintba került kilója. Viszont szalmakrumpli, tehát locsolás alig, kapálás nulla, rézgálicozva 2-3-szor volt, és mivel gyerekvasvillával fel lehetett szedni az egészet, egyik se lett fogyatékos. Fogalmam sincs, mennyibe kerülhet piacon/boltban a kiflikrumpli, főleg mert amerre én járok, ott ritkán kapni, szóval nem mondom, hogy hihetetlen összegeket takarítottunk meg vele, de saját, és a fő sikerélmény az, hogy faluemlékezet óta ebben a fenti kertben állítólag jó krumpli még nem termett. A másik kategóriában induló Desiré betakarítása később várható, ott nagyobb tömegre számítunk.

Maradt még hely a hagymának

A hagymát nem nevezném sikersztorinak, bár a semminél jobb: vörös és lila egyaránt a teljes anarchiát tolta, a tisztességes méretűtől a durcás dughagymaformáig minden akadt köztük, az is igaz, hogy ők elég komoly iszappakolást kaptak az árvíz idején.

A vörös lemaradt, mert már csak sötétedés után került a halomra

A legnevetségesebb persze a másfél éves, migráló fokhagyma, ami ennyi idő alatt sem tudott a fajtára jellemző alakot felvenni, de idén végre megpróbáljuk az őszi vetést.

Vámpírok ellen még jó lehet

Jövő évi kísérleti terv pedig az inverz krumpli, a föld fölött növő, egyébként a hajnalkafélék pereputtyába tartozó batáta.

Mindig egy latin tánc jut róla eszembe

Adhatom nagyobb krumplival?

Képtelen vagyok írni.

Mármint szó szerint, a fotómasinám minden nem létező betegségben szenved, én meg jobban szeretek képes beszámolókat írni, de ahhoz meg túl kifinomult látású sznob vagyok, hogy mobillal fotózgassak mindent (ráadásul mindig, tényleg mindig, amint ehhez a pótlékhoz nyúlnék, pont annyira van lemerülve a telefonom, hogy fotózni már ne engedjen), szóval a képtelenség belém fojtja a szót, de ezt muszáj volt, mert földönkívüli jelenségek történnek a földben.
Nagyjából derékig nőttek a krumplibokrok, érik bőven a zöldborsó, katonásan sorakoznak a répák is, gondoltuk, itt az ideje az első zöldséglevesnek, és (új szó, tegnap tanultam SzembeJulitól) csak úgy random alámonyoltunk az egyik szélső krumplibokornak. A lottóhúzás 15-20 dekás óriás újkrumplikat eredményezett, és ezek még elvileg nőni fognak...

Nem panasz, csak döbbenet.

A leves egyébként kiváló lett, de jövőre kellenek csigatészta-ültetvények is, mert az idő előtt elfogyott.