Ismertnek vélt identitásom azonnali revíziója és újradefiniálása lett volna szükséges abban a szent pillanatban, mikor lekvároktól kiégetten elhagyta a számat az a mondat, miszerint „úgy elfáradtam az eltevésben, hogy már csak horgolni van kedvem” – ehelyett a halmozott súlyosbítást választottam, dafke.
Az történt ugyanis, hogy nem sokkal a fent idézett falusi nyuggercsatakiáltás elhangzása után ember spontán kiröhögött, mikor este a verandán ülve az ő polárját viselve a kényelmes, nagy belső zsebéből horgolótűt és diszkréten kígyózó fonalat rántottam. Gondolom az nem lepte volna meg ennyire, ha stukkermarkolat villan ki a hónom alól, vagy dobótőröket kezdek csendesen polírozni.
Na és ekkor döntöttem úgy, hogy ideje csinálnom magamnak country style G.I. Jane szerszámosretikült, így született meg a horger töltényöv.
Itt még nem döntöttem a végleges dezájnról:
 |
| Farmer övrész, dupla farzseb, virágos/kockás anyag, meg egy kis gumicérna |
Mivel a macska nem gombolyagcincálós fajta, inkább magamtól védem ezzel a motringot meg a sok kis bizbaszt, amit egyébként változatos helyeken teszek le és vesztek el rendszeresen. A háromzsebesben viszont pont elfér minden, ami kell, még a számolóérméknek is jutott külön órazseb.
 |
| Veszélyesen élek, na |
 |
| Rendeltetésszerűen viselve |
