2012. december 31., hétfő

Már megint

Szerintem elég jól kívántam tavaly, úgyhogy folytatom a hagyományt. 

Azt hiszem, minden szempontból mondhatom, hogy az egyik legtanulságosabb, legőrültebb, bizonyos módon a legnehezebb, de épp ezért (is) talán az eddigi legszebb évemet sikerült összehozni, úgyhogy minden visszafogottság nélkül a most következőt még ennél is jobbnak kívánom. Legyen még vigyorgósabb, még szeretni valóbb és még könnyedebb a következő év minden napja - Nektek is.
Az évzáró mellékletet még februárban lőttem a falu egyik házában, elég jó áldás ahhoz, hogy kapjatok belőle.
Gyertek jövőre is!

2012. december 24., hétfő

Hótlan, rénszarvastalan

Mindazonáltal az eddigi legmókásabb.

Az úgy kezdődött, hogy az elvált szüleim már 21-én este megérkeztek, majdnem éjfélig röhögtem az elszánt, beszólogatós, kivárásra játszó küzdelmükön, hogy ki alszik a nappaliban, és ki a mi hálónkban, a kuckóban. Az alaphangulat azóta is változatlan, teli olyan, teljesen normálisan szürreális momentumokkal, mint például hogy anyám egy féltéglával a fürdő betonpadlóján diót tör. A kutyának. Egyedül csak azon aggódom időnként, hogy mindkét rokon hiperglikémiás rohamot kap, mert annyi csoki a világon nincs, amennyit ők meg ne tudnának enni, akár kóstolás, akár kármentés címén (lásd még: trüffel tálból, kanállal).

21-én a gigantikus, privát Yule-máglya lángra lobbantása egyéb okokból elmaradt, de kárpótlásként volt a faluban most már tradicionálisnak mondható homokozó-felgyújtás: a játszótéren hatalmas adventi koszorúvá varázsolták a homokozót, volt hozzá dalos-verses program, ami biztos szép volt, csak a traktorok zajától nemigen lehetett hallani. Aztán meg segíteni kellett elpusztítani 130 emberre főzött gombócos káposztát, forralt bort és süteményt is a szita esőben. A hepajnak köszönhetően a szüleim is megismerkedhettek a falu majdnem minden lakójával, akit eddig csak a sztorikból ismertek, de este azért szúrópróbaszerűen kikérdeztem őket, hogy biztos képben vannak-e.

Zsákos Frodó fenyő


Idén karácsonykor mi olyannyira nem kapkodunk, hogy embernek csak tegnap késő este jutott eszébe, hogy az ünnepi kajához megrendelt karajt nem hozta el a szomszéd városból, de sebaj, ráér az ma délelőtt is. Minden korábbi terv ellenére a fenyőfa feldíszítése is mára maradt, ennek örömére megtudtam, hogyan érezhetnek az ausztrálok, mikor azért megy nehezen a fenyődekorálás, mert a szemükbe süt a Nap és közben melegük van.

Az ósdi ródlin álló hobbitfenyő a maga egészében sajnos nagyon rosszul fotózható a hátterek miatt, szóval el kell higgyétek, hogy állat jól néz ki az egész, csipkebogyóval megbolondított fenyőág-ágyon.

Van ám csúcsdísz is


Kajáknak és egyebeknek még neki se álltunk, mindössze két konkrét program van: egy dágványos kutyaséta a határban, illetve bekeményítettem, és megmondtam a szüleimnek, hogy addig nincs karácsony és nincs ajándék, amíg nem tudják kórusban a Vihardalt a Tedből. Jelenleg lelkesen gyakorolnak.

Legalább ennyire vicces, kedves és nyugodt karácsonyt kívánok minden ismerős és ismeretlen olvasómnak is, örülök, hogy vagytok.


2012. december 18., kedd

Ráérősen

Csillámmentes övezet.


A hozzá való hobbitfenyő kint lakik, egy ósdi ródlin

Továbbra is úgy csinálok, mint aki ráér, és meglepően sikeres vagyok a környező és obligát év végi zizgések figyelmen kívül hagyásában. Teszek, veszek, varrogatok a country style és a primitív dekoráció jegyében, és most nagyvonalúan felejtsük el azt az esetet, amikor egy vakvágányon megborult a csillámpor, aminek következtében ember szakálla megfelelő fényviszonyok között még három nap múlva is pirosan csillámlott. Ajándékok helyett csak egy kis ez, meg egy kis amaz készül, és mivel 11 éve volt utoljára ilyen (relatív) nyugodt decemberem, elmondhatatlanul élvezem a (relatív) belassulást, ezért nincs épp közléskényszerem se.

Karácsonyra havat meg lovas szánt kértem. De rén- és jávorszarvasra is hajlandó vagyok becserélni.

2012. december 5., szerda

Djed Mraz

Jó, jó, volt már, de aktualitása okán (is) megérdemli a visszatapsolást.


Strandzsákomban minden jó

Vidám Mikulást!

2012. december 4., kedd

Ünneplőben

Ember megkért, hogy mossam le a csizmáját. 

Nem a Mikulás, hanem a disznóölés miatt.
Igen, a biciklibelső-foltozó gunyicsimmán is tökéletesen működik

Update 1. (a tudományos adatok kedvelői számára): egy 44-es téli gumicsizma 4,8 literes.
Update 2. (az unortodoxul szocializáltak számára): bizonyos kultúrkörökben a gyerekeket tényleg azzal zaklatják, hogy ha nem tisztítják ki a csizmájukat, még disznószart se rak bele a Mikulás.

Mióta nem megy a Twitter-plugin, a félmondatos bölcsességek is ide kerülnek...

2012. december 1., szombat

Parasztromantika

A csipkecsillár és a szívkoszorú ér.

Van minálunk automatikus dekor is,
Decemberi  napcsíkos reggel a fürdőben
de most inkább a szándékosak, csak úgy diavetítésként.
Megkapta végre csipkés harisnyakötőjét az összes hatszáz forintos IKEA-bura:
Konyha, gyöngyös végű húzókapcsolókkal
Nappali - Bubu, bézs!
Fürdő, skandináv stílus, rénszarvasagancson szőtt csíkkal

Most pedig (dobpergés) az első, 100%-osan kész sarok premierje:
Ablakot azért nem mostam
Aztán meg elkapott a karácsonyi hangulat, de a meleg és a napsütés kikúrálta, úgyhogy csak simán szívkoszorú lett.
Kerekeskúttal, e
A cinkeriasztó X helyett installáltam (ablakot - csakis biztonsági okokból - itt sem mostam még)
Pelenkaöltés közben végig TB-re gondoltam jó szívvel ...

2012. november 26., hétfő

Birtok Pince

Oldódás alkoholban és vízben.

Van nekünk egy remekbe szabott pincénk a pajta vége alatt, lépcsővel és boltívvel a bejáratnál. Fentről ugyan benőtték az akácgyökerek, de úgy terveztük, hogy szépen kipucolva tökéletesen temperált téli otthona lesz a krumplihagymarépa-társaságnak. Aztán a tavaszi özönvíz feltöltötte vagy 40 köbméter vízzel és sárral, és még örültünk is, hogy nem pucoltuk ki, mert milyen fölöslegesen dolgoztunk volna már. Na, majd ha kiszárad.
Csináld utánunk: nincs szőlőnk, de névre szóló borunk van.
"vagy este lefekvés előtt egy jó könyvhöz" - ezek engem ismernek valahonnan...
Aztán már favágás idején újra lemerészkedtünk kárfelmérni, mázli, hogy addigra már elkészült az első saját pálinkánk (mármint a mi körténkből is volt benne, és mi vittük el a főzőbe), kellett az etanol az élmény feldolgozásához.
Az élet értelmének vize 42 fokos
Egyértelművé vált, hogy pince abból a pincéből már sose lesz, ellenben örüljünk, ha nem rogynak alá a falak fölötte. Be kell tehát gyorsan temetni, majd folytatólagosan feltárni azt a B pincét, amiből jelenleg csak egy domb és egy kis, kitéglázott luk látszik, régebben rókavár volt. Még régebben meg, hát ki tudja, de a falu öregjeinek elbeszéléséi alapján odabent valószínűleg a borbélyüzlet romjai pihennek.

Emberemről azt egész biztosan lehet tudni, hogy vannak vakondgénjei, bizonyítja ezt az eredeti topográfiához képest három új (funkcionális és szándékosan készített) domb is az udvarban, tehát nála gyakorlatilag teljesen normális elfoglaltságnak számít, hogy talicskányi adagokban ide-oda sétáltatja a kertet, úgyhogy ezzel a résszel nem is lesz gond. De azt még ő is csak sejti, hogy milyen ötletekkel fogok előállni a boros-pálinkás-pityókás túlélőbunker kialakítása ügyében. Ha hirtelen eltűnnék, friss földhányások alatt keressetek először...

2012. november 25., vasárnap

Tilosazá

A Világegyetemben tapasztalható téves prekoncepciókról.

Mai ismeretterjesztő rovatunkban egy széles körben elterjedt hiedelem cáfolatát ismertetjük. Dr. Trespassers William törvénye kimondja: súlyosan és teljesen nyilvánvalóan hibás axióma az, miszerint az Univerzum minden szegletében egyezményes jelnek számít a belülről kulcsra zárt kapu, mivel a jelenség rurális környezetben nem értelmezhető.
A járulékos nemakarokbeszélniróla-paradoxon értelmében kommentben sztorik jöhetnek, kérdések nem.

2012. november 20., kedd

Csókapityóka

Most jutott eszembe, hogy alánézzek.

Tavaly SzembeGyuri a csalánnal együtt eltüntette, mire idén a csicsóka mesebeli metrólényekkel vágott vissza.
Szerintem bébizsiráf. Esetleg gyerekdinoszaurusz. De nem csóka.

2012. november 18., vasárnap

Patt felület

Hát most mostam fel!

Pontosan 30 nappal a betonozás után eljött a padló kiegyenlítésének az ideje - azaz egy hónapon belül másodszor rámoltuk ki a verandára a teljes konyhát és nappalit, és ismét rászoktunk az ablakon át közlekedésre. Sokat tanakodtunk közben a betonfesték színein, de első körben a padlopon volt a fontos, az felmosható, sima, erre vágytam már 3 éve, a szín majd ráér tavasszal. Annyira komolyan vettük, hogy itten nekünk most rendes padlónk lesz, hogy megvettük a Birtok első lábtörlőjét is.
Ember nem engedte, hogy kutyába töröljünk lábat, egy kevésbé karakteres darabot választottunk végül
Volt pár egyéb tényező, amitől a padlózás délutánján ember idegileg kissé instabil volt, úgyhogy mikor a felület háromnegyedénél elfogyott az elvileg bőven számolt anyag, durván idegessé vált a sziluettje. Szombat, délután negyed 6, nincs más esély, mint a 30+ kilométerre lévő városi áruház. Melósöltönyben kocsiba is szállt, a következő életjel pedig az volt felőle, hogy screenshotot követel tőlem az áruház nyitva tartásáról. Azt ugyanis sehol nem jelezték, hogy pont ezen a napon délután 4-től leltározni fognak. Emberem nem egy nagydarab alkat, de ha határozottban adja elő magát, akkor egyből 120 kilóssá válik (plusz virtuális harci kutya a lábánál), úgyhogy rövid úton bezavarta a biztonsági őrt az üzletvezetőért, azt bezavarta egy zsák anyagért, és az optimális ügyfélkapcsolatok jegyében végül úgy távozott, hogy ki sem kellett fizetni a cuccot. Azt viszont nem tudta elintézni, hogy a már meglévővel egy fészekből származó anyagot kapjon, így a végeredmény igencsak patchwork stílusú lett.
Márványosnak is mondhatnánk, de simán csak el lett baltázva
Ekkor döntöttünk úgy, hogy mégsem halogathatjuk azt a betonfestést, gyorsan kiválasztottuk a Dél-Dunántúlon csak bejge néven emlegetett árnyalatot, és optimistán megrendeltük. Gondolom senkit nem fog meglepni, hogy háromszor is a mi színünk nélkül érkezett a boltba a szállító. A festék helyett a hideg viszont időre érkezett, így SzembeGyurival visszacipelték a kandallót a verandáról a nappaliba, mondván, hogy majd padlófestéskor a minden mással együtt ezt is kipakoljuk újra. Mire beértek vele, Szent Dzsóndérre is esküdtek, hogy ezt innen többet ki nem szedik, találjak ki valami mást.
Hát akkor körbemaszkoljuk. A képen jól látszik a cipőtalpas rásegítés nyoma, még a beillesztés idejéből.
Mikor végre megérkezett a bejge, kiderült az is, hogy 5 liter helyett csak 4 jutott, de sebaj, az ötöt úgyis bőven számoltuk a két rétegre. Meg úgyis vettünk egy liter fehéret is, a mintáknak. Ember glettelt és csiszolt még pár folton, aztán nekiállt festeni.
Színkód: újszülött mókus (árnyalat: minden napszakban más)
Könnyen felvihető, jól fedő festék, ruganyos, matt felületet képez egy rétegben is, teljesen bele voltunk szeretve. Egészen másnap reggelig, amikor a hámlásfoltok feltűntek. Természetesen a négy liter a két rétegre mégsem volt elég, úgyhogy megerősítést csak a jobban igénybe vett részek kaptak. De tökmindegy, mert ott is eltűntek azóta kisebb darabok. Több ok is lehet: 1. még jobban huplimentesnek kell lennie az aljzatkiegyenlítőnek (konvex és konkáv irányban egyaránt) 2.még nem volt teljesen száraz a glett, amire ember ráfestett 3. egyáltalán nem szabadott volna padlófesték alá glettet kenni 4. Főkutyát el kell vinni pedikűröshöz, mert nyilvánvalóan nem az én tűsarkúm okozta a károkat. A patthelyzet valójában abból áll, hogy a nemtökéletesség ellenére is bejön nekünk ez a festett padló, de komolyabb javításokra, teljes újrafestésre tavaszig biztos nem vesszük rá magunkat. Viszont van még egy liter fehér festék, amivel ráérős téli estéken megcsinálhatjuk az ápoléseltakar virágszőnyeget. És már nem kérdés, hogy majd a veranda is padlófestékkel lesz civilizáltabbá varázsolva. További jó hír, hogy egy padlólappal vagy hajópadlóval ellentétben itt nagyjából annyiszor gondolhatjuk meg magunkat, ahányszor tetszik, öt liter betonfesték ebből a márkából 5-7 ezer forint.
Majd a dezájnba építjük
Hiátusok ide vagy oda, azóta én hihetetlenül boldogan takarítok, és a tragikus hangvételű, nagymamáktól és iskolai takarítónéniktől egyaránt sűrűn hallott "most mostam fel" csak az agyamban jár, és én ki nem ejteném a számon, mert már-már függőségi szinten élvezem, hogy a 8 saras állatláb, meg a 2 (+X) saras humán bakancs nyomait napjában többször is feltakaríthatom, mert végre látszik a takarítás eredménye. Ha netán krónikus házitündérkévé fajulnék, aki még a vizet is kimossa, emlékezzetek majd, hogy itt kezdődött.

2012. november 17., szombat

Tüzet viszek

Haladó házisárkány. 

Tavaly ember egész télen itthon volt, így nekem nem volt dolgom a családi tűzhelyekkel. Most viszont ő napközben máshol abajgat kályhákat, tehát én gyorstalpalón, szó szerint a saját bőrömön tapasztalva tanulom a tűzmágiát, indítással, életben tartással, hamuzással, átverős trükkökkel, fahordással (van fahordó komplém is, remélem ez nem volt kérdés).
A hóemberek már megszállták a házat, szóval biztos jön a tél (alcím: a nap, amikor azt játszottam, hogy ráérek)
Aki kicsit is ismer, az tudja, hogy én a főtt tojást is képes vagyok pattogósra égetni, ha közben leülök olvasni vagy dolgozni, ez a hozzáállás a szimultán tüzek esetén sem szerencsés. Mert ha már csak akkor kapok észbe, mikor elkezdem érezni, hogy hűl a szoba, az azt jelenti, hogy kezdhetem elölről, mert már parázs sincs. Az elmúlt hetekben tűzokádás helyett volt részemről nem kevés "nőjön be az orra luka" kaliberűnél vaskosabb szitokáradat, ráadásul egy komolyabb mélyponton, mikor már kiveszett belőlem is majdnem minden tűz a témában, egy másik nővel tárgyaltam ki chatben a szikrapattintás bűbájos trükkjeit.
Vigyázz, kész
Na de a lényeg, hogy ez egy dicsekvős poszt egyre jobb vagyok, a rutin hiányát gyakorta nem teljesen kézenfekvő, de kreatív megoldásokkal kompenzálom, és már többször sikerült egész nap mindkét kandallót lobogásban tartani. Radiátoron felnőtt olvasók kedvéért elmondom, hogy a tűzrakás docensi fokozata az "egygyufás", na ezt még nem értem el, de zsarátnok-transzplantációból már írhatnék kisdoktorit.

2012. november 16., péntek

Lökött lények gondozása

Falusi X-Faktor, madárcsicserrel.

Persze én vagyok a hibás, három okból is. Egyrészt utálom a függönyöket, másrészt ha már egyszer nekiállok, akkor túl jól takarítok, harmadrészt meg nem szándékosan, de komplett svédasztalt csináltunk a verandán dióból, almából, egyebekből.
Vidám dolog úgy dolgozni, hogy közben pár centiről bámulhatod a mindenre kíváncsi minirepülőket, de amikor ötpercenként kapsz szívrohamot az üvegtáblának csapódó cinkék hangjától és az aggodalomtól, hogy sima szédüléssel megússzák-e a dolgot, na, az levon valamennyit a privát madárröpde élvezeti értékéből.
Két napig reménykedtem, hogy elterjed köztük a pletyka az ablak tulajdonságairól, de nem, ennek következtében vagy tíz percig ücsörgött a kezemben egy kómás cinke, akit a földről szedtem össze. Megállapítottam így nagyon közelről, hogy gyönyörű állat, még ha nem is túl okos, szóval nem érdemlik meg, hogy matricává zúzzák magukat, úgyhogy fogtam a tapaszt. Nem, nem a madarat gyógyítottam meg vele.
Kevéssé esztétikus, de kis madaras matricákat vagdosni nem volt időm
A kísérletező énem kicsit szeretné tudni, hogy ha így egy hét után leszedném a szigetelőszalagot, akkor most már tudnák-e, mi a pálya, de nem szeretnék több agyrázkódásos tollast pátyolgatni, így is örülök, hogy legalább egy madaras ügyem sikersztori lett idén. Legközelebb meg majd slendriánabbul mosok ablakot.

2012. november 9., péntek

Találós

Csak amíg összevakarok egy tisztességesebb posztot.

Találós kérdésem van, kreatív megfejtéseket kommentben kérem, hadd röhögjünk mindannyian.

A kép csak illusztráció, ráadásul egy teljesen más témához


Aki eltalálja, hogy én mire gondoltam, annak küldök egy adag magot narancstökből. Na tehát: melyik az a mondat, amit minden nő, kortól és családi állapottól függetlenül pontosan ugyanazzal a hangsúllyal mond?



2012. november 1., csütörtök

Turbófinis

Az októberi karácsonyról, a kerti pornóról és a relativitáselméletről.

Kapkodva zajlik továbbra is minden, a veteményben is csak úgy lekapkodtam a minap a maradék pár kiló erőset, 10 perc után már egész egyértelmű volt, hogy tradicionálisan miért is nem október vége a paprikaszüreti szezon. Aztán mikor kiengedtek az elfagyott ujjaim, varrtam pár méter paprikát.
A kimaradt egy kilóból készült újabb adag paprikakrém is
Eközben ember a pornóvetemény maradékát számolta fel, a nyertes mindenképp ez a répa.
A kontrasztgyermek hét éves
Az októberi karácsonyi hangulatnak már csak betetőzése volt a hétfői hó,
Síparadicsom?
a hangulatra inkább az játszott rá, hogy egész héten mindenféle csomagok érkeztek, a Borsmentának küldött biomeggymag például a visszaúton kecsketejes szappanná és horgolófonallá változott, karácsonyis vászonzsákban, mindig tudtam, hogy jól megy nekem a természetbeni üzletelés.
Erről jut eszembe, ajánlom Neil Gaiman 'Hó, tükör, almák' c. novelláját
A természetbeni üzletelés prof. PhD univ. fokozatáról majd a padlós részben beszámolok, most egyéb tudományos gyorstalpalók jönnek. Először is a relativitáselmélet már a kisujjamban van, és ez önszuggesztiós pszichológiával ötvözve remek fegyver: amikor már nem napi 28, csak 14 órányi fontos és sürgős teendőm van, kezdem egész ráérősnek érezni magam, amibe akár pöffetegvadászat is belefér.
Volt Bambi-kiáramlás is a varázserdőben, de fényképező helyett pöffeteggel volt teli a kezem
Az elektropölék rendszertani besorolását is közzéteszem a zoológiai érdeklődéssel (és durva memóriával) megvert olvasók kedvéért, de előbb egy kis villamosságtan. Nagyjából mindent elmond a Birtok elektromos vezetékelésének szabásmintájáról az, hogy a British Museum biztonsági rajzait könnyebb megjegyezni, mint az itt szaladgáló amperek útvonalát. Na és a pölék még ezt is összezavarták. Addig-addig rendezgették a téli alvóhelyüket a padláson, hogy átrágtak-megcsomóztak-kibogoztak ezt-azt, minek következtében laboratóriumi körülmények és hosszadalmas kísérletek nélkül is kiderült egy igen kevéssé ismert tény: a sziklás biotópokat nem favorizáló pölék rave- és trance-rajongók, legalábbis az átmenetileg megfejthetetlenül stroboszkópos működésű világításokból erre lehetett következtetni. De már elmúlt.
Nem csak a pölék készülnek a télre
Így november kezdetén a turbóparadicsom-versenyt is lezárhatjuk (bár néhány szem kemény, piros gyümölcs még mindig akad az emelt ágyban): a 4 (igen, négy) tőről július vége és október vége között leszüreteltünk 10 kiló, számolva 343 darab paradicsomot. Keverjük még bele a statisztikatorzító lustasági és időhiányossági faktort is: a napokban leszedtem róla még 5 kiló zöld paradicsomot, és ránézésre még 1-2 kiló piros, plusz 3-4 kiló zöld is maradt még, viszont ezeket már nem számoltam darabra, annyira nem unatkoztam. Esetleges tanulság: talán 15 kiló is beérett volna, ha nem egyharmad ajtókeretnyi területen dekkol ez a quartett. A következő napokra főleg zöld paradicsom chutney a program.
(És hogy aktuális is legyek: a Halloween-ház időközben elkelt, jó gazdája lett)

2012. október 23., kedd

Esküvői szezon

Hetedhét határra szóló, már-már orgiás lakodalmat csaptak a körülmények, és a bulizásuk épp csak annyira féktelen, hogy nagyjából minden tevékenységünket akadályozzák, ráadásul a násznak köszönhetően szaporodnak is, mint a nyulak. 

Leginkább a birsalmasajthoz tudnám hasonlítani az elmúlt időszakot, amennyiben sűrű, nagy erőkkel folyamatos mozgásban kell tartani amíg készül, különben lávaforrón köpköd, beterít mindent és megéget, és mikor fellélegeznél, hogy vége, akkor kiderül, hogy van még egy adag, ami főzésre vár. A végeredmény meg úgy eltűnik, mintha sose lett volna. Na, ezzel végre arra is rájöttem, hogy biztos azért kellett nekem életemben először pont most birsalmasajtot csinálni, hogy ezt a csodásan szimbolikus párhuzamot leírhassam.

Voltak egyébként figyelmeztető jelek, fel is tűntek, csak értelmezni nem tudtam őket rendesen. Az egész a sütővel kezdődött, Tarhonyakártevőék látogatásakor bosszankodtam először, hogy a mindig bevált pite erősen alulexponált lett, biztos elbaltáztam valamit, de végül kiderült, hogy a hiba a hőfokszabályozóban van. Garanciapapírok és távolságok okán hónapokig húzódott a szerelés kérdése, majd a végül megérkező szerelő kijelentette, hogy ilyen hiba nem létezhet. Hagytam neki egy kis időt, hogy magától rájöjjön: de, létezik. Persze honnan is tudhatta volna, hogy nálam minden probléma egyből X-aktás?

A sütő felől tehát belemerülhettem volna végre az almáspite illatú boldog őszi napok nyugodt lebegésébe, de ehhez a magazinos idillhez túl sok volt a munkaügyi tennivaló, miközben a házat is igyekeztünk lakhatóbbá tenni, és a rengeteg konzerválandó zöldség-gyümölcs mellett számtalan, egymás sarkát taposó apróság is stresszesített még, kósza áramkimaradásokkal, családi eseményekkel tarkítva. Próbáltam megoldani a helyzetet, de csomó időt elvittek az időtágítással kapcsolatos sikertelen kísérletek, és az öntöbbszörözésből is csak enyhe skizofrénia lett,és akkor újabb körülmények ültek lakodárét.

Ember hirtelen nélkülözhetetlenné vált a munkahelyén, ami többek között azzal jár, hogy szabadnapja sincs, de legalább mindig sötétedés után ér haza, így a sok köbméter (egyébként is késve érkezett) tűzifát még mindig nem bántotta a láncfűrész, és a kertben is csak annyi téliesítés történt, hogy két karóval kijelöltük, mennyire legyen jövőre kétszer nagyobb a vetemény. Mondjuk a paradicsomok, paprikák, uborkák és sárgadinnyék még mindig vígan érnek, ők nem panaszkodnak a késlekedésre. Illetve a veranda is téliesítve van, két kályha kint várja a hideget.

Nekem viszont annyi hasznom származik ember nélkülözhetetlenségéből, hogy nincs oka és ideje azon nyígni, hogy elloptam a laptopját. Az enyém ugyanis a munka dandárjának derekán megdöglött, pontosabban szólva nagyon hangos halálhörgéssel ellenzi már a bekapcsolást is. Röpke két hónappal azt követően, hogy az asztali gép is örök sztrájkba lépett. Gyorsan számba vettem, hogy mennyi nélkülözhetetlen ésvagy pótolhatatlan cucc van a vinyókon, igyekeztem nem pánikba esni, és azzal nyugtattam magam, hogy az ott pihenő fotók helyett talán van a telefonomon is pár használható, amin meg tudom itt mutatni a haladás fázisait. Na és ekkor mondta azt a telefonom is, hogy kakukk, egész pontosan 2 perc 43 másodperc beszélgetést bír köldökzsinór nélkül, falhoz kötve meg hülyeségeket csinál. Hogy beázó tetőket és csak lejtőn induló autókat ne is említsek. Megoldható dolgok ezek mind, csak időzítést és mennyiséget is összeadva kezdem magam úgy érezni, mint egy speciális kommandó, aminek minden percben minden létező felmerülő eshetőségre felkészülten és rugalmasan kell azonnal reagálnia.

Összességében és tulajdonképpen egyébként kösz, jól vagyunk. Tényleg. Ráadásul fehérek a falak, sima a padló, és élvezem a takarítást. Mondjuk jó lenne elvégezni valami időgazdálkodási kurzust, csak épp nincs rá időm. Emiatt a zseniális időbankos ötletemet sem tudtam még tökélyre fejleszteni.
Csak a tisztesség kedvéért előástam pár fotót
Lesznek majd jobbak is, úgyis mindjárt újra szétbombázzuk a helyet
A fentiek figyelembe vételével tehát elnézést mindenkitől, akinek nem írtam, meg azoktól is, akiknek igen, csak hülyeségeket. Bízom benne, hogy a körülmények lassan belefáradnak a hepajozásba.

2012. szeptember 21., péntek

Betonkemény

Egy a fontos: betonozás közben is legyen kéznél mindig elég befőttes üveg.

Alig két év rákészülés után szinte váratlanul ért minket a péntek, annak a napja, hogy átpakoljuk a fürdőszobai átjárót, a konyhát és a nappalit a vendégszobába (vizuális segítség itt). Ezek után én túl sok fizikai részletben nem vettem részt, mert dolgoznom kellett sokat, meg lefektettem a Birtok epervezetékét, de nyilván nem maradtam ki az eseményekből.
Előzetes kárpótlás a további hatvan, szürke és betonos képért
Szombaton jött a Jól Bevált Csapat vakolni, és rádöbbentem, hogy most már biztos elég régóta élek itt, ha a hátam mögött elhangzó tii kőneneee sindő* fonémasort odafigyelés nélkül is tudom értelmezni és fordítani. Luktalanodott a fürdőszobai átjáró minden pontja, és közben downgrade-eltük a talajt is: cementlapos padlóból földpadlósat csináltunk,
Nagy felbontású nappali
már csak a tevekaravánok és a strandtörölközők hiányoztak a képből.
Sértett sivatagi cica
A konyhát lapra szereltük
Az utolsó szósz jogán még csináltam egy pudingot
és kiköltöztettük a pajtába.
Palacsintasütés közben derült ki, hogy nem teljesen vízszintes
Vasárnap elindult az Ároktalanítási Hadművelet is, és mikor már épp csak egy keskeny betonozatlan csík maradt, szólt SzembeJuli, hogy megfőztek több tonna céklát, szívesen ad át belőle, de azt még akkor most kéne eltenni. Tehát félig a talaj fölött lebegve gyorsan kimenekítettem néhány dunsztost, ecetet és fűszereket a spájzból, és mivel úgyis annyira ráértem és minden körülmény ideális volt, bemásztam a hálószoba ablakán egy lavór főtt céklával, hogy szépen befőttesbe savanyítsam őket a fürdő frissen vakolt falai között, praktikusan a mosógép tetején. Az közben eszembe se jutott, hogy ráadásul én még sose csináltam semmilyen savanyúságot.
A felszedett cementlapok sorsáról még nem döntöttünk
Itt már a fürdőből kifelé nem vezetett út
A kémény is újjászületett
Kora délutánra elterült az összes beton, elzárva ezzel a hozzáférést vendégszobához és spájzhoz is, és mivel nem akartuk zavarni a kötögetésben, gyorsan elhaladtunk a Városba festéket venni. Mert ugyan se időnk, se energiánk, de hát most logikus a meszelést is megejteni.
A festékplázában aztán komoly dilemmázás vitte el majdnem egy óránkat, mert mindenféle telített és élénk színű festékekbe botlottunk, embernek pedig eszébe jutott, hogy milyen jól nézne ki, ha a fehér falak közt a nappaliban a szinte vadonatújra vakolt kémény húdevörös lenne. Az igazi tipródás és röhögés innen indult, mert bármilyen szép és erős is egy szín, én akkor is a betűket látom meg először, és nagyon nehéz volt eldöntenem, hogy a fűszeres jakvaj, a hajnali áhítat vagy a rejtőző leguán-e a legjobb név egy színárnyalatnak (listás volt még a shaolin köpeny, a távoli vitorla és az ébredő rét is). A kérdésre egy hónap múlva visszatérünk, a betonfestés idején, egyelőre csak a (szerintem falusi pirkadat fantázianevű) vadfehér mészfestékkel tértünk haza.
Szépen bemásztunk a hálóablakon, előtte megnyugtattuk a totál stresszes cicát és kutyát, hogy csak egyet kell kint aludniuk (a macska máskor bezzeg önként tölti házon kívül az éjszakákat), és akkor jött a britántól a mail, hogy neki épp most, este tízkor lenne szüksége két hagymára meg a botmixeremre. A hétvége során nem először merült fel bennem, hogy a megőrülés igazán kellemes megoldás lenne minden bajomra, de ennél a pontnál már a céklákkal is szívesen cseréltem volna.
(unatkozókat és az olvasók unatkozó ismerőseit felkérem, hogy ráérő idejüket erre az URL-re utalják át nekem, köszönöm, és akkor hamarosan folytatom fehér falakkal és elektropölékkel)
*(Tibi, kőne nekem egy sindő === Kedves Tibor kolléga, szükségem lenne egy zsindelyre (deszka, esetleg cserépdarab) az élek vakolásához)

2012. szeptember 10., hétfő

Pörgés, erősen

És születőben van a cementtestvérség.

Az elmúlt hetekben a pörgés és az időhiány mértéke nem változott, ez a memóriámon meg csomó elmaradásomon is meglátszik, paprikából és paradicsomból viszont egyre több pirul, és őket nagyon nem érdekli, hogy én mennyire érek rá.
Felmentünk hát a veteménybe a británnal erősöket tesztelni, minden bemelegítés nélkül, és „na eeeezt kóstold meg” buzdító szavakkal legeltük a tömény kapszaicint. Sírtunk, de ettük. A britán elég hülye volt ahhoz, hogy minderről megfeledkezve csak kicsivel később a szemét is megdörzsölje, de én inkább egy szót se szóljak, a részletek ecsetelése nélkül csak annyit szeretnék mondani, hogy paprikaszüret környékén a „forró szex” egész új értelmet nyer, sok kézmosás után is. De végül mindenki boldog volt, a britán tudott pont olyan tabascót csinálni, amilyet akart, én meg erőspista nyomán névre szóló paprikakrémet csináltam embernek, olyat, hogy a zománcot is lemarta a tálról, talán mégis univerzális baktérium- és vírusölő tisztítószerként kéne forgalomba helyeznem.
A legjobb méreg
Mivel a sima (nemturbó) paradicsomoknál lehetetlen küldetésnek látszott és látszik a folyamatos mérés, a pontos mennyiség az „ipszilonszor rengeteg”, és még bőven nincs vége. Ezen a ponton ajánlom minden ketchup-rajongó, ketchup-közömbös és ketchup-utáló figyelmébe Mézeskalácsnál ezt itt. Tavalyig felőlem az összes ketchupgyár csődbe mehetett volna, annyira nem ettem ilyesmit, most annyi változott, hogy felőlem még mindig csődbe mehetnek, de azért, mert függő lettem ettől a házi cucctól, érdemes megcsinálni, nagy mennyiségben (nálunk értelemszerűen ez is csípős).
A rohamos eltevést-befőzést olyan konkrét földi okok is indokolják, hogy ha minden igaz, a hétvégén tényleg sor kerül az utolsó fontos kör vakolás-betonozásra a fürdőben és a földárkos konyha-nappaliban, ez pedig azzal jár, hogy három napig a verandán lesz a konyha. (Most jön az is, hogy a szomszédok vigasságára a hálószoba ablakán át fogunk ki-be közlekedni, és most kivételesen nem azért, mert megint bezártuk magunkat - na ja, két év alatt sem vált rutinná, hogy ne hagyjuk kívül a kulcsot a belülről nyithatatlan ajtóban.)
A megrendelendő anyagok listájáról a cementet kihúzhattuk, mert Hobbikertész felajánlotta a saját projektjük után megmaradt mennyiséget, amit az ötéves Süni eleinte nem teljesen szívesen adott át nekünk, de az anyukája meggyőzte, hogy ezáltal az ő kocsibeállójuk és a mi konyhánk cementtestvérek lesznek, amely - idézem - "olyan kapocs, melyet ember szét nem választhat, kivéve ha vésőgépe van".
Úgyhogy péntektől rajtunk kívül a betonkeverő is pörög.

2012. szeptember 1., szombat

Kerge

A birkákon is túl.

Az elmúlt héten épp csak orrán labdát pörgető fókát nem pörgettem az orromon, maradjunk annyiban, hogy ezt az augusztust pörgősnek nevezni az évszázad bagatellizálása lenne, talán két könyv terjedelemben el tudnék mesélni mindent, de nem fogom. A tanulmányi kirándulást viszont muszáj.
Emberem munkaállomásán bővült ugyanis az állatkert, és magánszorgalomból bejelentkeztünk látogatásnak álcázott továbbképzésre a kecskék meg rackák származási helyére, ami egy pont ugyanannyira magántanya, mint a Birtok, csak még meseszerűbb környezetben.
Vártoronynak látszó templomtoronnyal, most épp kiszáradt, de általában bőven csörgedező patakkal, békebeli, kikocsizós, kápolnában végződő fasorral, vadászok és vizslák lakta kúriával, tökéletes dekorfelhőkkel és giccses naplementékkel, szóval nem hétköznapi. Ahogy a tulajok sem, de leginkább az állatok nem.
Már az elején gyanús volt, hogy a két kutya csak plüssjáték, lemerült elemmel, mert ennyire nyugodt terrierekkel még soha nem találkoztam. De aztán megérkezett a ház asszonya, és egyből érthetővé vált, hogy mitől (kitől) ilyen laza a teljes, főként szabadon tartott állatsereglet. Mert ahol minden állatkának egyenként, név szerint kívánnak jó éjszakát, homlokcsókkal és simogatással, ott semmi meglepő nincs abban, hogy a juhok csapatostul kísérnek minket sétálni, a kecskék automatikusan megfelelő időben és megfelelő sorrendben vonulnak be a fejéshez, és hogy a magát kicsit kecskének tartó, három és fél hónapos óriás kisboci is több mint közvetlen.
A bikaborjú először csak nyálba fojtással és érdes nyelv általi agyoncsiklandozással próbálkozott, később a könyökömnél fogva igyekezett felszippantani
A kecskék első dolga volt lelegelni a gombokat az ingemről, de udvariasan tették
Klasszikus megrettent birka, hagyományos trapéztartásban, rasztásan rackásan sok szőrrel és csavart szarvval
Madártanya
Igazi rajzfilmállatok
A legboldogabbak is képesek ijedt arccal bámulni
Pajta, padlás, bála, napcsík – falusi romantika kipipálva
Szóval láttunk magunk előtt egy igen valószínű jövőképet, mert az elég biztosnak tűnik, hogy ha hozzánk valaha bármilyen jószágok kerülnek, azok hasonlóképp kényeztetve lesznek, tán még esti mesét is olvasunk nekik. És ha ez nem is holnap lesz, azért erősen megnyugodtunk, hogy állattartási elképzelésekben sem egyedül vagyunk hülyék.