Legyenek bármilyen szürreálisak is azok a kapcsolatok.
Nemrégiben megcsináltattak velem egy személyiségtesztet, ami
szerint a támogató, az irányító és az elemző stílusjegyeimet messze felülmúlja
a kapcsolatteremtő énem. Rendben, elég sok ismerősöm van, vannak nagyon régóta
meglévő barátaim, ám alapvetően mégis leginkább aszociálisnak mondanám magam,
nem én vagyok a partiarc definíciója mellett a szemléltető ábra, akár hónapokig
is remekül elvagyok magamban, de hát hogy ellenkezhetnék egy HR-esek milliói
által használt teszttel?
Aztán ma este erdőjárás után szóbeszéd alapján becsöngettem
egy számomra ismeretlen némethez egy hatodik faluban, hogy legyen szíves egy
általa ismeretlen, nyolcadik falubeli hollandot összehozni azzal az évente
egyszer erre turnézó ausztrál alpakanyíró profival, akit viszont ő ismer. És ez
a történet számomra totálisan szokványos volt a maga meseszerűségében, azzal
együtt, hogy a nandutojást csak azért felejtettem ott, mert annyira elbeszélgettük
az időt az alpakák és törpekenguruk mellett. Igen, a Dunántúlon.
Ezek speciel skót birkák, de az internacionáléba simán beleférnek
Mire hazaértem, a holland és a német már ismerték egymást
fészbúkon, remélhetőleg az ausztrál vonal is hamarosan bekapcsolódik. Lehet,
hogy mégse akkora hülyeség az a teszt.