Bojlerszellem

Hisztérikusan röhögős történetbe ágyazott munkakeresős poszt, mert a sírás meg nem segít.

Jó öt évvel ezelőtt kaptunk ingyen egy régi, használt, de működő bojlert, amit tavaly ősszel sikeresen be is üzemeltünk, miután a villanyvezetékek már elbírták. Azt kezdettől fogva tudtuk, hogy errefelé a vezetékes víz valójában folyékony mészbánya, de bíztunk benne, hogy az előrelátóan beszerzett elektromos kis izé, ami elvileg szétrobbantja a vízkövet, megakadályozza majd a lerakódást. Nyilván nem írnék most bojlerekről, ha tényleg megakadályozta volna. Igen, teljesen kiszámíthatóan és törvényszerűen novemberben kell végképp megdöglenie minden bojlernek (és igaz ez persze minden más, meleget előállító szerkezetre is). A padlás felől érkező fél órás folyamatos kurvaanyázásból és vízömlésből már bizton tudni lehetett, hogy menthetetlen a jószág, én csak azért nem fakadtam sírva, mert nem akartam turbózni az árvizet a közelmúlt rosszhír-sorozatában ez már az a szürreális pont volt, amire egy filmben is azt mondod, hogy erős dramaturgiai túlzás. Még mielőtt felmerülne a kérdés, hogy ténylegbiztosjavíthatatlan?, elárulom, hogy a vízkő szétnyomta a tömítést, és ezek után az egyik tőcsavart is sikerült beletörni, szóval teljesentutibiztosanhótziher javíthatatlan.
Tekintve, hogy az elmúlt időszakban nem csupán a britános típusú karrierünk akadozik, de minden más munkalehetőségünk is pang, pont nem hiányzott, hogy hirtelen felindulásból vegyünk egy új bojlert, de kellett. Nagyjából olyan lendülettel és gyorsasággal vásároltuk meg, ahogy normális ember kenyeret szokott.
Hazahoztuk, ember pedig átment szólni SzembeGyurinak, hogy kéne egy kis plusz emberi erőforrás az installáláshoz. Vinnyogva-könnyezve tért haza, és közölte, hogy mindjárt jön is segíteni a szomszéd, csak még anyázik otthon egy kicsit, mert elromlott a bojlerük.
A (most épp megint átmenetileg itthon tartózkodó) britán jelen pillanatban a nála megvalósítandó falusi közfürdő beléptidíjait kalkulálja.
(Én pedig köszönettel (és türelmetlenül) várok mindenféle normálisan fizető felkérést szövegírásra, korrektúrázásra, lektorálásra, fordításra, távGizikézésre, de mondjuk egy spanyol tengerparti haciendára is szívesen vigyáznék az év azon 50 hetében, amikor a tulajdonosok nem érnek rá, hogy saját maguk vigyázzanak rá.)