Kaptunk szeptemberben megmentésre két ványadt kis növénykét: piacon vásárolt Dorset Naga magjaiból növekvő palántákat. Átültetés és optimális hely meglelése után egész hamar veszett növekedésbe kezdtek, és nagy tömegben hozták a virágokat is. És ennyi.
Bőven az őszben jártunk még, voltak legyek, darazsak és egyéb szárnyasok, mégsem fordult termőre a történet. Tudtuk mi azt, hogy a DN a világ top 5 legerősebb paprikája között van, csak egy darabig nem esett le az összefüggés. Mármint hogy a mi klímánkon a rovarok nem járnak vegyvédelmi szkafanderben, ugyanakkor nem is hülyék.
Mivel hirtelen nem tudtunk gázálarcos madárpókot beszerezni, viszont sokszor jutott eszembe Grafit „szőrnadrágban beporozni” rajza, meglett a megoldás: én leszek a mesterséges termékenységi istennő, és rendszeresen fülpucoló pálcikával fogom simogatni a virágokat a cél érdekében.
A kísérlet sikerült, két egész paprika megjelent, megnőtt, majd beérett, de időközben már a métert közelítik a növények magasságban, amit a párkányon nem érek el kényelmesen, szóval már nem inszemináltam tovább rendesen, egyelőre meg is állt a termés ennél a kettőnél.
És eljött a nap, mikor úgy döntöttünk, elég bátrak vagyunk a próbához: muszáj megkóstolni a paprikát, hogy kiderüljön, érdemes-e tovább művileg basztatnom a virágokat.
 |
| Szégyenlősen pirulva a sarokban |
Előkészületeket is tettünk persze, mert még nem felejtettük el azt a pár évvel ezelőtti kóstolót. Kézközelbe állítottunk kenyeret és édeset (állítólag tejet is kellett volna, de már mindegy), majd védőfelszerelésben felvágtuk az amúgy ártalmatlannak látszó égőpiros chilit, és fogpiszkálóra tűztünk egy-egy 1x2 mm-es darabkát.
Először csak lassan kezdett kúszni az erősség a nyelv egyre nagyobb felületein, majd elérte a torkot is. Megcsinálta azt a trükköt, hogy a szememből már folyt a könny, de az ízlelőbimbóim közben mégsem dobták fel a talpukat, és az erősség mellett továbbra is érezhető volt a paprika egyedi, fűszeres aromája. Fél óra elteltével pedig elkezdett melegedni a gyomorszájam környéke. Bizonyos perverz módon kifejezetten jó volt.
A maradék aztán fel lett aprítva szárításhoz, és miután ember meglóbálta a tányért, gyakorlatilag körül lehetett rajzolni a levegőben azt a sávot, ahol az a 2 gramm Dorset Naga kiégette a tér-idő szövetét. Szóval a totális fertőtlenítésen túl minimum ördögűzésre is használható, megértettem, miért hívják szellempaprikának is.
A terv tehát: 1. további pálcikázás 2. az új magok elvetése 3. ha a két óriás túléli, hogy polc akadályozza a növekedésüket, a fagyok után kiültetés a kertbe. Éljen az indiai-magyar agrárbarátság.
A tapasztalatokat közben megírtam a jelenleg épp megint távol lévő británnak, aki annyit válaszolt egyből, hogy hoz Trinidad Moruga Scorpion és a Carolina Reaper magokat is.
Érzem, forró nyarunk lesz.
