Érdeklődési kör

Beszűkült.

Kérdezték tőlem a napokban, hogy úgy őszintén, a kisbarin kívül érdekel-e mostanában bármi. Az egyértelmű és határozott válasz az, hogy nem.
Legfeljebb egy másik kisbari.

Néhány órás

Foltos mama foltos fia

Ő kevésbé teve, mint a fekete bátyja

Féltestvérek ismerkednek (de a kicsi még nem ment a naggyal labdázni)

Birka/türelem

Bárányfelhős az agyam

Mikor már épp kezdtünk lemondani arról, hogy Főkos rendesen intézi a kötelességeit, hirtelen-váratlan hatalmas hangú, kis fekete kavics nőtt a legelőre.

Csuda jóképű és szimpatikus darab, gyapjúkötésben

Meglepő módon nem a birkavoyeur szomszéd szaladt a hírrel, de a 24 órás élő felügyeletet azóta is önként és boldogan ellátja, gyakorlatilag bármely napszakban megyek át, ő ül a villanypásztornál, nyájasan beszélget a hordával és kaszál nekik extra füvet.

Anyja fia

Első körben nagyon elégedettek voltunk: a mama borzasztó kedves hangot növesztett, amit kizárólag a kicsivel használt, és a Főkos is védelmező papaként volt jelen, de aztán történhetett valami a társasági életükben, amitől a mama inkább a közösséget választotta, a kicsi meg rendre a villanypásztoron kívül, vagy ide-oda beszorulva óbégatott.
Nem volt mit tenni, karanténba csuktuk őket pár napra, hogy kikényszerítsük a kötődés kialakulását. Az életerős kisbari kötődött is erősen, főleg hozzánk (mert jószerivel az istállóban laktunk közben, nehogy egy pillanatot is elmulasszunk), magyarázni kellett neki néha, hogy nem mi vagyunk a mama.
Eltartott neki az is vagy egy napig, míg sikerült arra a teljesen idióta testhelyzetre rátalálnia, ami az anyai tőgy hatékony megközelítéséhez szükséges, ezt a performance-ot azóta se tudtuk megunni. Embert egyelőre nem tudtam rávenni, hogy szerkesszen nekem Birtok TV kisvideót, pedig meg van örökítve, ahogy szopás közben pörgeti a farkát. Mármint a kisállat.

Pörgetés indul

A családegyesítés óta boldogan kószálnak együtt, főleg mióta a göndör kistücsök megtanult futásból megállni – eleinte ez erős elsőfékezéssel történt, és mivel alkatából fakadóan orrnehéz (van a vérvonalban teve, Yoda és birodalmi lépegető is), gyakran végződött pofára eséssel a pillangókergetés.

Family portrait

Mostanában leginkább a takarmányszénában szeret napozni, és továbbra se bánja, ha agyonrajongjuk és hóttszerelmesen dögönyözzük.

Azért azt érzi, hogy Főkutya kicsit nyájidegen

Míg arra várunk, hogy a másik három lány vajon osztódik-e a közeljövőben, addig további ömlesztett, 234%-os cukiságfaktor (ójaj, mik jönnek ki a számon) alant:

Izgalmas anatómia

Szőrkavicsnak álcázva

Ezt követően felállt, és lefejelte a kamerát

Barijóga

Fekete báránynak fekete a nyelve

Helyi érték

Helyszín: kisvárosi festékbolt.

Én: Kéne nekem egy olyan, 9 mm széles sniccer, aminek nincs az a fém kivezetője...
Eladó: Tojáshoz lesz?

Startpozíció

Mondhatjuk, hogy színtiszta profizmus, de vannak dolgok, amik tér és idő megfelelő együttállása esetén egyértelműek.

Férfi a férfival

A borított bárány receptje, ahogy ember csinálja.

A Főkos így két éves korára igencsak tiszteletet parancsoló jószág lett: 60-70 az irányszám kilóban és szarvhosszban is. Fizikai fölényét időnként nem rest a háreme ellen fordítani, ha el akar érni valamit (leginkább kaját), elég, ha meglóbálja a fejét, és máris szélrózsáznak a csajok, jobb a békesség alapon. Na jó, tud kifejezetten tahó módon viselkedni, de hát végül is ő a vezér.

A gond ott kezdődött, mikor a fejébe vette, hogy még emberemmel és az ő juhászbotjával szemben is ő a vezér. Minden látható és sejthető ok nélkül tegnap egész egyszerűen nekiment embernek, akit annyira meglepett az attak, hogy szégyen, nem szégyen, megfutamodásszerű távozással végződött a vizit. Ezt persze egy férfi nem hagyhatja annyiban – bár nyilván én se hagynám, nehogy már egy birka legyen a főnök –, úgyhogy a revans előkészületei megkezdődtek.

Gyönyörű állat, nemigen lenne szívünk levágni, de ha veszélyesen bunkó, akkor nincs mit tenni. Szintén a rovásán van, hogy kisbariknak még semmi jele, így nem tudjuk, vajon a barihálóban is ilyen tökös-e. Mindenesetre macsózástól függetlenül egyértelmű volt, hogy ezt a meccset le kell játszani.

Elméletben tudtuk, hogy technikailag mi a teendő, már csak azt kellett tisztázni, hogy etológiai szempontból mi a helyes: megvárni egy újabb támadáskezdeményt, kiprovokálni a támadást, vagy csak úgy bejelentés nélkül legyűrjük? Konzultáltunk gyorsan egy kedves barátunkkal, aki igazi Suttogó, és nyilván a lovakon kívül más állatokról is van egy kevés fogalma, így a terv reggelre összeállt.

És átmentünk, és a Főkos megint megpróbált kötözködni, és ember a szarvánál fogva felborította. Villámgyorsan.

Új perspektívába került a világ

A bariborítás pankrációba se fajult, a földön tartva ember kicsit elbeszélgetett az összezavarodott állattal, majd visszapöckölte álló helyzetbe, és nem is foglalkozott vele tovább, ment a szénaért.

A Főkos pedig hosszú percekig csak állt, maga elé meredve, és tökéletesen látszott rajta, hogy nem érti, mi történt az előző percekben. Nem szép dolog, de muszáj volt röhögnöm rajta, még egy birkához képest is leírhatatlanul buta arcot vágott. A dominancia kérdése ezzel most le van rendezve egy időre.

P.S. Ember üzeni, hogy a fenti tornagyakorlat reggeli kávé helyett is remek; ha valaki épp lejönni készül a szerről, szívesen látjuk az alternatív elvonónkon.