Üzenet a padlón

Talajmenti parkolópálya.

Teljesen nyilvánvaló, hogy az Univerzum a padlón keresztül akar nekünk valami igazán fontosat üzenni, de mi még mindig nem tudtuk megfejteni, pedig már a lambériával és a betonfestékkel is nagyon erősen próbálta azt a valamit magyarázni.
Részletezhetném azt is, hogy milyen kalandok és félreértések során került hozzánk csak sok-sok hét után és végül osztrákiából a (Hundertwasser-szignó nélküli, nem önmagát lerakós, azaz teljesen sima) hajópadló, de az idő még ennél is furcsább tényező. Három év várakozás után nekünk már értelemszerűen nem volt kifejezetten sietős a fürdőátjáró lepadlózása, viszont mivel időközben ember megvált a kívülről szép, ám belülről ütődött régi munkahelyétől, úgy számoltuk, hogy a márciusi kezdetűre ígért új munkáig még a gardrób és a konyhaszekrények összeácsolására is lesz esély. Most nagyjából ott tartunk, hogy még a padló se biztos.
Ember egyik álma ugyanis hirtelen valóra vált, bár csak amolyan falusi módon: egy hónapra újra közmunkást, nevezetesen TRAKTOROST csinálnak belőle, tulajdonképp kényszerből, rajta kívül más ugyanis nemigen akad, akinek papírja is van arról, hogy vezethet ilyesmit (jelen esetben rotakapát, centrifugát, szóval ne Dzsóóóndért tessék elképzelni).

Falun a drillezés táblázat alapján megy

Gyakorlatilag beleugrasztották a szituációba, miközben a másik, mindjárt kezdődő munkájához is kellene teste-lelke-ideje, összefoglalva tehát: az álláshalmozás mellett márciusban ő fogja főállásban az időtágító gépet is fejleszteni.
Nem szeretném, ha panasznak tűnne, mert hisz ez így mind jó, feltehetően rövidebb és hosszabb távon, valamint  tudományos diplomáciai vonalakon is. De ne feledkezzünk meg róla, hogy padló helyett ki tudja meddig be kell érjem egy négy méter hosszú, kicsit alacsony, sok darabból álló és kurva kemény lócával a nappaliban, ami ráadásul eltorlaszolja az első szoba bejáratát is.

Ősember kerestetik

Tüzes éjszakák az északnyugati átjáróban.

Sok éve a legelső lendületes és vérverejtékes munkánk a házon a (most már) boltíves átjáró kialakítása volt a (most már) fürdő és a (most már) háló közötti fal áttörésével. A nyílást azóta is rendeltetésszerűen használtuk (mármint ki és be irányban átközlekedtünk rajta), de a számtalan szerszámnyommal csipkézett falfelület változatlanul maradt, dacára a bizonyosságnak, hogy a csupasz vályogfaltól származik házon belül az Örök Por nagy része.
Ember jó darabig gondolkodott mindenféle burkolatokon, én kezdettől fogva arra szavaztam, hogy maradjon a barlangos enteriőr, és a fantáziadús fantázianevű festékek felhozatalán elmélázva végül mélyvörös sziklafalat álmodtam. Az újabb vizitkor a festékboltban eltököltünk megint sokat, hogy a veszett homár, agresszív vérnarancs, libanoni tűzfészek és hasonló veszélyes nevű meggyárnyalatok közül melyiket válasszuk, meg azon is aggódtunk kicsit, mi van, ha nem megy majd a fal az ágynemű színéhez, mert akkor aztán festhetjük újra (mert az olcsóbb, mint másik ágyneműt venni), de még zárás előtt döntésre jutottunk.

Az eltávolíthatatlan, 103 éves dugaljat esetleg gumikacsás fotóval takarjuk később

Ember eztán ráfröccsöntött a falra valami cementes vályogporfogó híg szutymákot (meghagyva így az eredeti rücsköket és hupákat), majd bíborba borította az ívet, csak előtte még mindkét oldalon kivájt egy-egy teamécsesnyi falfülkét, amit egy hirtelen giccsrohamban közös megegyezéssel aranyra festettünk. És mindez még az ágyneműt sem üti.

Egy horgolt nyúl behúzott füllel pont elfér benne

Hanyatt fekve se színhelyes a kép: az állandóan változó fények miatt legalább tízárnyalatos a gránátalma

A bejárat buján bűnbarlangosra sikeredett ily módon, főleg ha a mécsesek is égnek a falban, és valahogy nagyon jó érzés keresztülmenni rajta.
A további tervek között szerepel az életünk néhány fontos hétköznapi jelenetét ábrázoló paleograffitik létrehozása (pálcikafigurákkal: ember fűkaszál, ember íjászkodik, asszony függőágyban hever, asszony babot fejt, macska kolbászt lop, Főkutya megvúzza a templomharangot, traktorral autót húzunk ki a sárból, ilyesmik), a kivitelező még kérdéses, pályázati anyagokat és referenciamunkákat max. 2 kilós szikladarabkákon várunk a szerkesztőségbe.