Csókapityóka

Most jutott eszembe, hogy alánézzek.

Tavaly SzembeGyuri a csalánnal együtt eltüntette, mire idén a csicsóka mesebeli metrólényekkel vágott vissza.

Szerintem bébizsiráf. Esetleg gyerekdinoszaurusz. De nem csóka.

Turbófinis

Az októberi karácsonyról, a kerti pornóról és a relativitáselméletről.

Kapkodva zajlik továbbra is minden, a veteményben is csak úgy lekapkodtam a minap a maradék pár kiló erőset, 10 perc után már egész egyértelmű volt, hogy tradicionálisan miért is nem október vége a paprikaszüreti szezon. Aztán mikor kiengedtek az elfagyott ujjaim, varrtam pár méter paprikát.

A kimaradt egy kilóból készült újabb adag paprikakrém is

Eközben ember a pornóvetemény maradékát számolta fel, a nyertes mindenképp ez a répa.

A kontrasztgyermek hét éves

Az októberi karácsonyi hangulatnak már csak betetőzése volt a hétfői hó,

Síparadicsom?

a hangulatra inkább az játszott rá, hogy egész héten mindenféle csomagok érkeztek, a Borsmentának küldött biomeggymag például a visszaúton kecsketejes szappanná és horgolófonallá változott, karácsonyis vászonzsákban, mindig tudtam, hogy jól megy nekem a természetbeni üzletelés.

Erről jut eszembe, ajánlom Neil Gaiman 'Hó, tükör, almák' c. novelláját

A természetbeni üzletelés prof. PhD univ. fokozatáról majd a padlós részben beszámolok, most egyéb tudományos gyorstalpalók jönnek. Először is a relativitáselmélet már a kisujjamban van, és ez önszuggesztiós pszichológiával ötvözve remek fegyver: amikor már nem napi 28, csak 14 órányi fontos és sürgős teendőm van, kezdem egész ráérősnek érezni magam, amibe akár pöffetegvadászat is belefér.

Volt Bambi-kiáramlás is a varázserdőben, de fényképező helyett pöffeteggel volt teli a kezem

Az elektropölék rendszertani besorolását is közzéteszem a zoológiai érdeklődéssel (és durva memóriával) megvert olvasók kedvéért, de előbb egy kis villamosságtan. Nagyjából mindent elmond a Birtok elektromos vezetékelésének szabásmintájáról az, hogy a British Museum biztonsági rajzait könnyebb megjegyezni, mint az itt szaladgáló amperek útvonalát. Na és a pölék még ezt is összezavarták. Addig-addig rendezgették a téli alvóhelyüket a padláson, hogy átrágtak-megcsomóztak-kibogoztak ezt-azt, minek következtében laboratóriumi körülmények és hosszadalmas kísérletek nélkül is kiderült egy igen kevéssé ismert tény: a sziklás biotópokat nem favorizáló pölék rave- és trance-rajongók, legalábbis az átmenetileg megfejthetetlenül stroboszkópos működésű világításokból erre lehetett következtetni. De már elmúlt.

Nem csak a pölék készülnek a télre

Így november kezdetén a turbóparadicsom-versenyt is lezárhatjuk (bár néhány szem kemény, piros gyümölcs még mindig akad az emelt ágyban): a 4 (igen, négy) tőről július vége és október vége között leszüreteltünk 10 kiló, számolva 343 darab paradicsomot. Keverjük még bele a statisztikatorzító lustasági és időhiányossági faktort is: a napokban leszedtem róla még 5 kiló zöld paradicsomot, és ránézésre még 1-2 kiló piros, plusz 3-4 kiló zöld is maradt még, viszont ezeket már nem számoltam darabra, annyira nem unatkoztam. Esetleges tanulság: talán 15 kiló is beérett volna, ha nem egyharmad ajtókeretnyi területen dekkol ez a quartett. A következő napokra főleg zöld paradicsom chutney a program.
(És hogy aktuális is legyek: a Halloween-ház időközben elkelt, jó gazdája lett)

Adhatom nagyobb krumplival?

Képtelen vagyok írni.

Mármint szó szerint, a fotómasinám minden nem létező betegségben szenved, én meg jobban szeretek képes beszámolókat írni, de ahhoz meg túl kifinomult látású sznob vagyok, hogy mobillal fotózgassak mindent (ráadásul mindig, tényleg mindig, amint ehhez a pótlékhoz nyúlnék, pont annyira van lemerülve a telefonom, hogy fotózni már ne engedjen), szóval a képtelenség belém fojtja a szót, de ezt muszáj volt, mert földönkívüli jelenségek történnek a földben.
Nagyjából derékig nőttek a krumplibokrok, érik bőven a zöldborsó, katonásan sorakoznak a répák is, gondoltuk, itt az ideje az első zöldséglevesnek, és (új szó, tegnap tanultam SzembeJulitól) csak úgy random alámonyoltunk az egyik szélső krumplibokornak. A lottóhúzás 15-20 dekás óriás újkrumplikat eredményezett, és ezek még elvileg nőni fognak...

Nem panasz, csak döbbenet.

A leves egyébként kiváló lett, de jövőre kellenek csigatészta-ültetvények is, mert az idő előtt elfogyott.

A paraj metamorfózisa

A drámai átalakulás ráadásul igen hirtelen történt.

Előtte:




Utána:

Tökös

Emberem alig 10 évnyi finom, ám maximálisan hiábavaló próbálkozásom után ma hirtelen és váratlanul ráébredt, hogy ő voltaképp nagyon szereti a nyers cukkinit. Majd a következő levegővétellel gyorsan le is cseszett, hogy miért nincs ezzel teli a vetemény...

Lusta atléták

Átok ül a földeken, vagy csak szimplán tehetségtelen vagyok.

Azt még el tudom képzelni, hogy a kúszóeper olasz bevándorlóként valami egész másra számított, amiről én nem tudtam, és odáig fajult a sértettsége, hogy inkább ki se néz a földből. De a szintén csimpaszkodó hajlamú, sokak által majdhogynem igénytelennek nevezett hajnalka is sztrájkol. Három különböző csomagot próbáltam. Vetés előtt vízbe áztattam a magokat. És csak a látványos semmi. A (nem)jelenség azért felettébb gyanús, mert ugyanez történik a britán szomszéd háza táján is, pedig ő már rutinos, tavaly is volt neki. Továbbá a nem szaladó, egyszerű vadvirágok se törik magukat, a körömvirágok is betagadtak, ráadásul darvadozik a korallberkenye, és a tűztövis is volt már jobb színben. Pedig esküszöm, hogy locsolok lelkiismeretesen, Nap által melegített előző napos kútvízzel (eső egy hónapja nem volt errefelé), még biztató mondókákat is szavalok nekik, de botfülűek rá. Ehhez képest a zöldségfélék egész rendesen viselkednek, és vidításképp megpróbálkoztam a kakukkmákkal is, mert az nem lehet, hogy ilyen hülye nevű növény ne legyen a kertemben, az talán még szépíthet egy keveset a dolgon pár héten belül, de összességében kicsit megrepedezett a lelkesedésem.

Melegedő

Ember reggel "Free Konyhapult!" csatakiáltással pattant ki az ágyból, és komolyan is gondolta.

Amit már több hete forgatott a fejében, azt most gyakorlatilag nem egész egy óra alatt formába öntötte, így a palánták szintet léptek, elhagyhatták a konyhapultot és kiköltözhettek a bioszolárium-szaunába.

Megemelt hátsó résszel, hogy az erős paprikák ki ne törjék az üveget

Remélem jól fogják érezni magukat, majd talán pingálok az inkubátorra pár biztató szép szót is. Ezzel a projekttel egyébként megvalósítottuk az újrahasznosítás újrahasznosítását is, miközben ügyeltünk arra is, hogy a konyhapulthoz szokott kicsiket ne érje túl nagy megrázkódtatás a környezetváltozás miatt. Az asztal ugyanis eredetileg ideiglenes konyhapultnak készült némi deszkából, ajtóból és ablakkeretből, de mivel szörnyen bölcsen átláttuk, hogy kérem szépen az élet valójában átmeneti időszakok sorozatából áll, nem voltunk restek ki is dekorálni; a népi naiv művészet és a gasztrománia keresztezéséből jött létre a kígyózó indákkal kombinált tatárbeefsteak-receptes minta, figyelmetlenségből elbaltázott helyesírással.

Amikor a konyhában még régi ablakok és régi falak voltak

Az ideiglenességről pedig annyit, hogy több mint fél éven át használtuk konyhapultnak, a ház három különböző pontján. Most pedig lett belőle palántázóasztal, egyébként a keret leemelhető az asztalról.
Ahogy a zöldséggyerekek összegyűltek a csoportképhez, már látom, hogy valószínűleg a két ajtókeretnyi veteményes nem is lesz elég, de majd improvizálunk valamit, ha eljön az ideje.

Az istálló jobb oldalán az üvegház és a paradicsomokra váró ajtókeret

A verandához közeli bal oldalon menta, kúszóeper és az ajtókeretben spenót, hagyma, retek, répa és borsó

A mászóeper privát melegháza

Vetemény az ajtóban

Paradox módon olykor maga a blogolás akadályoz a blogolásban.

Mert például olyanok történnek, hogy a szép fényeknek megörülve nekiállok direkt ide lefotózni a kávéfőzőben növekvő snidlinget bazsalikomos körítéssel, és akkor a képen (!) észreveszem, hogy mosásra érett az ablak, és akkor nekiállok ablakot mosni, és ha már úgyis belekezdtem, akkor úgy döntök, hogy végre ideje felszámolni a cigánytáboros körülményeket a verandán, és mire észbe kapok, lendületesen el is telt pár nap, én meg kisollóval nyírom a füvet a tulipánok körül. A városban maradt ismerősök néha meg szokták kérdezni, hogy nem unatkozunk-e itt, főleg, hogy tévénk sincs, és nem mindig értik, hogy ezen miért röhögök a térdemet csapkodva.
Tessék, itt a bűnbak, a párkányi fűszerkert:

A citromos bazsalikom már nem fért rá a képre

A zöldségezésre idén váltakozó lendülettel készültem: egyrészt nagyon szerettem volna minél többféle mindent, másrészt tudtam, hogy mivel a gyomokkal folytatott harcban csúnyán elbuktunk, most nem fogom tudni a tavalyi földrészt használni, mert minden elveinkkel ellentétben oda idén gyomirtót vetünk. Így az újrahasznosítás jegyében ebben az évben ajtókeretbe veteményezünk. Ezt azonban – sok más ötletünkkel ellentétben – nem kísérte értetlen csodálkozás a faluban, SzembeGyuriék például még tavaly is egy Trabant kasztnijában palántáztak, teljesen jó funkcionális design volt. Ha már formát bontunk, szakítottam azzal a hagyománnyal is, hogy egy vonalba szokás elszórni a magokat – ezért kell a vetést kisgyerekek társaságában csinálni, hogy később rájuk lehessen fogni, miért csálé a sor.

Kavicsot nem ültettem, az csak sorvezető a nem létező sorokhoz

Eközben a palánták beltéri térhódítása aggasztó méreteket öltött, gyakorlatilag a konyhapult felét a zöldségbölcsőde foglalja el (ember nem csinálta meg az ablakos üvegház-asztalt), viszont szépen növögetnek, a karalábé, rebarbara, paradicsom és csíkos cékla mellett a paprika-mix is. De a kiültetésükkel akkor is várnom kell még kicsit, szégyenszemre megint befűtöttünk, szeretném jelezni az illetékeseknek, hogy ez nem tavasz.

Joghurtos paradicsom

Rózsaszín, csíkos cékla

A palántás helyzetet súlyosbítja, hogy időközben hazatért a britán szomszéd (pingvincsíkos anyagot nem hozott), akivel két hete magbörzézünk, mindkettőnknél mindig előkerül még pár elfelejtett ez-az, aztán megy a cserélgetés és felezgetés. Így lesz például terven kívül magasra törtető hajnalka a verandán. A másik mászó, az eleve kintre vetett eper egyelőre nem nézett ki a földből, úgyhogy ember ma egy hosszában félbevágott műanyag palackból mini melegházat varázsolt a magok fölé, talán segít.

A mindent túlélő menta szökésben

És mindezeken felül átrendeztük a málnasort málnabokrokká, hazatelepítettünk az erdőből egy szamócagyereknek látszó zöldet, és kísérleti jelleggel felmerült, hogy ültessünk-e vállfát, mert van fölöslegben egy nagy ládányi, de aztán mégse. A tereprendezéses ásás közben a föld alól előkerült több köbméter betontömb is (a kútvályú alatt a talajban volt még két vályú, nem találtunk még rá értelmes magyarázatot), átmozgattuk a fél verandát elfoglaló deszkahalmot a pajtába, lebontottuk a kukoricagórét, annak a helyébe megérkezett a tűzifa, és ez valójában még mindig csak a bemelegítés. Tényleg nem unatkozunk.