Kertkör

Pontosan február első napja óta viszket a tenyerem.

Aznap verőfény, hétág és meleg zajlott, ám rútúl színtelen és kopár képet mutatott a kert ahhoz képest, hogy szerintem tavasz volt. Úgyhogy színterápiás céllal életemben először vettem egy primulát, amiről számomra most derült ki, hogy ezt hívják kankalinnak (mondtam én, hogy a virágosokkal nem annyira közeli a viszonyom. Még.)

Ha jól viselkednek, majd kiültetni se felejtem el őket, hogy jövőre automatikusan nyíljanak

Hiába jött még utána zegernye, engem már nem lehetett megállítani és türelemre inteni, az ablakpárkányon kezdtem a garázdálkodást, aztán az első adandó alkalommal beköltöztettem a palántákat a melegházba (majd után még, ha jól számolom, összesen 3-szor költöztettem vissza őket a házba, váratlan éjszakai fagyok miatt, de mindegy is, dolgoztam én már fölöslegesen sokkal többet ennél sokkal kevésbé fontos ügyekben).

Most meg aztán már annyira tavasz van, hogy szerintem réges rég mindenhol minden virágnak színpompállnia kéne, emiatt aztán további csalásokat követtem el (azaz Kertészetben Vásároltam Virágot).

Mert idén is csak fekete petúniát vetettem, kellett valami más szín is

Pompon százszorszép

Kétnyári virágot magról vetni - na annyit nem ér, inkább megveszem

Mindeközben a melegházban (ami automatikus időtorzító rendszerrel van szerelve, a bent töltött 5 percekről sokszor derül ki, hogy valójában egy órák) zöldülnek a sarjak, sarjadnak a zöldek, változó tempóban.

A leendő fekete petúniák, egy részük már a szabadban edzőtáborozik

Fogalmam sincs, miért vetettem ennyi díszcsalánt, de valamire biztos jó lesz

Vaníliavirág: tavaly véletlenül estem vele szerelembe, magról viszont elég lassan nő (nem, nem vagyok türelmetlen)

Törpe és kúszó sarkantyúka: szerintem ezen a pontot totál ugyanúgy néznek ki

Életemben először virághagymákat is vásároltam. Eskü, hogy eszemben sem volt, sőt, kifejezetten nem akartam hagymásokkal foglalkozni, okulva abból, hogy az évek során a kertben random pozicionálással föld alá került úgy 20-30 tulipánhagyma, aminek következtében tulipánlotótt is indíthatnék, mert minden évben mindig máshol, de szinte mindig csak kettő virágosodik meg.

Az Egyik

A vásárolt hagymákkal nagyon jól bántam (azaz nem feledkeztem el kompletten róluk, továbbá felismerhető cserepekbe kerültek), már erősen kilátszanak a földből, a baracksárgának ígért begónia mellett várok valami kék harangos izékre is, meg a fekete liliomokra.

Gót kert felé haladok

Miután megtudtam, hogy az évek óta földön fetrengő, semmiféle lelkesedést nem mutató szúrós cucc állítólag futórózsa, és csináltam neki futópályát, azóta boldogan szalad.

Remélem, virágzani is fog

Ez egy másik maratonista csapat, serleglonc lesz, ha még nagyobb lesz.

Neki még kéne gyártanom egy legalább két méter magas állványt, amin kúszogathat

Az átteleltetett fukszia is éledezik.

És hogy az aktualitásokhoz is kapcsolódjunk: elsőként a császárkorona nyílt.

Új rajongás a fanyarka, ami azért is különlegesen különleges, mert egy olyan, nem nyitva lévő kertészetben vettem, ami nem is árult fanyarkát, de amikor megláttam a mézalmácska táblát amúgy a kék zsálya mellé beszúrva, megéreztem, hogy a mesebeli kertésszel két nyelvet beszéltünk ebben a témában, és végül adott nekem fanyarkát. Kettőt, mert nem volt nála visszajáró.

Háttérben a japán birs, amiről mindig elfeledkezem és minden tavasszal meglepetésként ér a léte

A veteményes részlegben (ez a szép neve azoknak a földkupacoknak, amelyeken némi helyet felszabadítottam gazok alól) elvileg nő majd mindenféle leveles zöldség, de ez elsősorban a bariktól függ, nagyon precíz összehangoltsággal és villámgyorsan tudják megtalálni azokat a helyeket, ahol nem kéne legelniük.

Ez pedig a mai Kerti Rejtély:

Feladat: találja meg és karikázza be a témát

Ha hibernáltságában nincs annyi lélekjelenléte, hogy röfögjön egyet, akkor csúnyán végezte volna az ásó alatt, de szerencsére idejében szólt, úgyhogy most legalább egy sün van a dedikált bozótosban (lehet, hogy vannak haverjai is ott, és ő csak eltévedt).

Uborkaszezon

PET-palack harmadvetésben. 

Mivel idén van először igazán változatos veteményesünk, amolyan betonfalként jött arcba az eddig ismeretlen nagy semmi július közepén: a paprikák és paradicsomok elvannak magukban, minden más meg érik, betakarítódik és konzerválódik, de valójában a tavasz óta tartó nagy kerti nyüzsgést követően nincs igazán mit csinálni a kertben. Persze, lehetne gazolni itt-ott, de pont ugyanolyan értelmetlennek tűnik már, mint a cementlapos padlót felsikálni a remélhetőleg mihamarabbi betonozás előtt. Szóval szembesültünk az árván maradt parcellákkal a krumpli és hagyma helyén, ettől pedig az évszak derekán elkezdett elkapni a „mindjárt vége a nyárnak” szomorú érzése.

Békésen utóérnek az öngyilkos körték

Ehető méretű kukorica, és megvolt már az első lecsó is saját paprikából

Hajnalkafal brutális levelekkel

A tetőhöz érve bekanyarodás előtt napokig gondolkodnak a levegőben

Ekkor kezdtem valójában felfogni, hogy mi az a másodvetés, amiről rutinos kertesek beszélnek. Ekkor derült ki az is, hogy a legkézenfekvőbb az uborka újraplántálása, és szégyen vagy sem, én csak most értettem meg igazán az uborkaszezon globális jelentését.
De persze ezt se tudjuk normálisan csinálni, nálunk tulajdonképpen már harmadvetésről beszélhetünk. Az első adag uborka ugyanis simán eltűnt a tökök között, a második adag, ami a borsó helyére került, most indult virágzásnak, de harmadjára hátha még jobban sikerül, gondolta emberem…

…és elvetett egy csomó PET-palackot a kiflikrumpli helyére.

A szalmát kis foltokban széttúrta, földbe tette az uborkamagot, és egyrészt a megkülönböztetés, másrészt a védelem, harmadrészt a tripla üvegházhatás okán körbekerítette őket a palackgyűrűkkel, majd kigyomlálja a műanyagot, ha már látszó méretűek lesznek az uborkák. Mondjuk én azt a verziót támogattam volna, ahol eleve befőttesüvegben nőnek az uborkák, és mire beérnek, önmagától kialakul körülöttük a fűszeres savanyúságlé is, de ezen még dolgozni kell egy keveset.
Közben a kerti kvízsorozatba is bekerült két újabb feladvány:

Ez alattomban a kukoricák közé nőtt, nekem leginkább organikus motoralkatrésznek tűnik

Szintén kérdőjel, tavaly óta lakik a fűszerkertben, olyan magas, mint én, és vastag, vörös szára van

Különben pedig már szerveződik a kiflikrumpliért eperpalánta cserekereskedelem is, csak egy jó helyet kéne találni az eperföldnek, mint ahogy a britántól származó sárgabarack-csemetének is (nem, nem kérem az egyébként jogos kövek dobálását a 20 négyzetméteren kertészkedőktől, nagy kertben pont a bő lehetőségek miatt még nehezebb pont jó helyeket találni, a rebarbarán, az olajfákon és a bambusznádon is nagyon sokat kellett ám töprengeni). Akit pedig érdekel, a jobb felső sarokban nyomon követhető a 4 tő turbóparadicsomról származó gyümölcstermés akkurátus dokumentációja.

Hangos képrejtvény

Több megfejtéssel.

Az első képhez annyi segítséget adok, hogy alulról lett fotózva.

Na, bármi ötlet?

Emberem le sem tagadhatná, hogy ő csinálta, tessen csak megfigyelni a milliméterre precíz közöket (bár bosszantotta kissé, hogy a spárga nem egyenletes vastagságú). SzembeGyuri is átjött közelről ellenőrizni a munkafolyamatot, mert mióta a télen embert gyöngyfűzésen kapta (a konyhai csillár húzókapcsolójához kellet, na), azóta tudja, hogy nálunk gyakran zajlanak hasonlóan vidám és érthetetlen dolgok. A kész mű így néz ki:

A legtöbb szögből pont ennyi látszik belőle.

Bár minden jelenlévő tudta, hogy mi készül, ez senkit nem gátolt meg abban, hogy elszabaduljon a hülyeség. Én hárfázni ültem voltam le mellé, SzembeGyuri úgy vélte, hogy ezen hegedülni kell, és keres is hozzá egy olcsó prímást, hogy reggel 7-kor elhúzhassa a nótánkat, a britán meg virtuális gitárszólót nyomott rajta. Bele se merek gondolni, milyen vad koncerteket hoztak volna össze, ha harang- meg trombitavirágot is ültetek.

Igen, ez egy tetőig tartó hajnalka-futtató, baldachint képezve a veranda előtt.

Egyedül apám lépett túl a nyilvánvalón. Szerinte bazi nagy tojásszeletelő, strucctojáshoz.

Tavasz a nájlonban

Ezennel elindítom az idei kerti kvízsorozatot.

Mivel tavaly nem vezettem kerti naplót (magamnak), és egész eddig hó alatt álltunk, őszintén megdöbbentett ma a napsütés, a dátum, és hogy múlt évben ilyenkor már bőven virágzott az ismeretlen, később fürtös gyöngyikeként azonosított hagymás a párkányon. Na erről eszembe jutott, hogy gyorsan elő is kéne ásni a hagymáit az istállóból, mert közben az is eszembe jutott, hogy ember anyukája is hagyott itt ősszel valami csomagot.
Mondanám, hogy ezek szép türelmesen vártak a sorukra a zacskóban, de nem így történt: nekiálltak hajtani a plasztikban bolondul, napfény, víz és föld nélkül is.

Egy egész zacskónyi volt belőlük

A fürtöskéket sikerült felismernem közöttük, de két másféléből is akadt 5-5. Született tehetségemnek köszönhetően ugye egy kicsit többet tudok a zöldekről, mint apám meg anyám, úgyhogy én egész odáig eljutottam, hogy ezek valami hagymás növények, amiket gyökérrel lefelé érdemes a földbe helyezeni.
Szóval az idei első kvízkérdés (szerintem a többi is hasonlóképp fog majd hangzani, csak a képek változnak közben): minek van olyan hagymája, mint egy mini tök zöld kampóval??

Sürgősen elő kell ásnom minden virágcserepemet, hamarosan kezdődik a magvetés

Persze, persze, megvárhatnám, hogy kifejlett egyedekké változzanak, de semmi nem garantálja, hogy úgy majd tudni fogom…

Nálunk már tavaszodik

Legalábbis ablakon belül.

Egy kilenchagymás társbérleti vödörből mentettem őket egy hónapja. Fogalmam sincs, milyen jácintféle, de vidám.

Származási hely: Birtokos eset