Történelmi jelentőségű esemény: poszt születik a Birtoktól száz lépésnyire, egyébként a falu közepén lévő játszótérről, ahol csak úgy lóg a levegőben a net. Szerintem úgy teljes egy játszótér, ha mindenki megtalálja ott a maga játékát, szóval rendben van ez így. Just for the record: vaksötét van, kurva hideg (reggel 10-kor árnyékban még egy centi jég volt a talicskában), és ülök a padon sapka-kendő-favágóing haute-couture-ben (a levágott ujjú kesztyűmet Pesten hagytam). Errefelé így sétáltatunk kutyát: laptoppal a hónunk alatt. (Ne tessék aggódni, a bejegyzés java részét valójában sparhelt melegében, forralt bor mellett követtem el. De attól még a többi az tény.)
Volt ma kényszer-füvesítés: az egérhordák (akiknek még mindig nem tudtunk barátságos csapdát beszerezni, tehát vígan élik világukat) a kajailag kiürített házban megtalálták az egyetlen fogyasztható dolgot, azaz a fűmagot. Kirágták a zsákot, a tűzifatartó szakajtó így tele lett fűmaggal, amit inkább elvetettünk. Zsarolásra alkalmas dokumentáció készült arról, ahogy emberem meglehetős anyókás rutinnal, a csípejére illesztett szakajtóból szórta szét a kertben a magokat, csak a sarkában loholó, csoportba verődött lelkes tikok hiányoztak a képből. És lett arról is fotó, ahogy a tetőt söpri. Ne kérdezd.
A britán szomszédunk (akiről a későbbiekben nagyon sok szó esik majd) invitált minket ma estére Halloween-mulatságra a mienknél kettővel nagyobb tökfaluba. Teljesen normális, hogy ő nálunk jobban tudja, mi folyik a környéken, teljesen normális, hogy Dél-Dunántúlon ugyanúgy ünneplik a Halloweent, mint Salem-alsón, és lassan az is teljesen normálisnak számít, hogy a britán szomszédnak köszönhetően emberemnek végül pont itt, a világ háta mögött sikerül majd az, ami a fővárosban eddig nem: megtanul végre angolul. A falu szürreálisan vicces mivolta tehát csak egyre durvult, mióta szüneteltettem kicsit a beszámolókat. De mostantól rendes krónikás leszek, már csak azért is, mert eseménydús volt a nyár.
Egyébként a Halloween-partis részvételünk nem valószínű. Sokkal valószínűbb, hogy már jóval korábban a sárga földig lefröccsözzük magunkat a másik szomszédokkal.
2009. október 31., szombat
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)