De Főkos feje még annál is keményebb.
Érkezett hozzánk látogatóba két csudajófej border collie, és mivel az egyikük kifejezetten terelőképzést kapott, ráadásul rendszeresen rackákkal edz, adta magát a helyzet, hogy a fehér nyájunkkal is összeismerkedjen.
Amíg a nyáj és a kutya az áramtalanított villanypásztor két oldalán állt, nem volt érezhető feszültség. Aztán abban a pillanatban, hogy kinyitottuk a zsinórkaput, Főkos kérdés nélkül azzal indított, hogy lefejelte a terelőpózba kushadt border collie-t.
Az így összezavart kutya ezek után felszólításra jó néhányszor újra megpróbálkozott a feladat teljesítésével, de a Főkos nem hagyta magát.
Még háromszor lendült neki fejjel a kötelességtudó állatkának, majd amikor határozott családfőként elunta a dolgot, a nyájával együtt bevonult a hodályba, és mivel ő volt otthon, neki innen kezdve tökéletesen megfelelt az a patthelyzet, hogy onnan bizony sehova nem mozdulnak, bármilyen koreográfiával is próbálkozik az a kutya.
Ezzel persze bukták annak a lehetőségét, hogy átmehessenek a szemközti legelőre, de mivel nem tudták, mi a tét, nem is bánkódtak rajta. Mi viszont megnyugodtunk, most már biztos, hogy nem kell aggódnunk, ha aranysakál, kóbor kutya, róka tévedne a karámba. Mármint miattuk aggódhatunk, ha akarunk, de a rackák miatt nem kell.
P.S.: a kutyának igaziból nem esett ám bántódása, legfeljebb az önbecsülése sérült komolyabban