2016. december 31., szombat

Hagyományos tradíció

Csak olyat nektek, amit magamnak is – ahogy szoktam.

magasra kelő kenyeret és Napot,
százezer ihletett pillanatot,
felszabadult röhögést,
kockabálán szörfözést,
kételymáglyát,
bátorságot,
könnyűséget,
boldogságot,
csodalátó szemeket,
nem hazudó tükröket, 
rímkényszertől szabadulást
felfedezés örömét,
mindig termő veteményt,
hangyaerős barátokat,
mesecsudás kalandokat

1/3 ewok

 (rám például – úgy tűnik – alpakanyírás is vár…)

Ja és a szivárványokhoz is ragaszkodom.

2016. december 13., kedd

Durvul

Tudom, titeket nem izgatott fel annyira, amikor múltkor kerékpárszerviz nyílt a pálinkafőző mellett.

De a fejlemények talán többek ingerküszöbét is elérik.

 „…ugyanitt műanyag sírkeret eladó.


 Szólok, ha jönnek a plasztik szarkofágok is…

  most még csak az aliexpresszről

2016. december 6., kedd

Mikulásgarázs

Mire odaértünk, a szánt már elpakolta.

Ő maga valószínűleg mélyen aludt. A ködpamacsokban csak a másnaposan kóválygó szánhúzó dámok látszottak.

Faág vagyok, faág vagyok!


Ködmaradékban


Ne fotózzál


Dámdámdám


Téli mimikri

2016. december 3., szombat

Kemény világ ez

De Főkos feje még annál is keményebb.

Érkezett hozzánk látogatóba két csudajófej border collie, és mivel az egyikük kifejezetten terelőképzést kapott, ráadásul rendszeresen rackákkal edz, adta magát a helyzet, hogy a fehér nyájunkkal is összeismerkedjen.

Amíg a nyáj és a kutya az áramtalanított villanypásztor két oldalán állt, nem volt érezhető feszültség. Aztán abban a pillanatban, hogy kinyitottuk a zsinórkaput, Főkos kérdés nélkül azzal indított, hogy lefejelte a terelőpózba kushadt border collie-t.

Az így összezavart kutya ezek után felszólításra jó néhányszor újra megpróbálkozott a feladat teljesítésével, de a Főkos nem hagyta magát. Még háromszor lendült neki fejjel a kötelességtudó állatkának, majd amikor határozott családfőként elunta a dolgot, a nyájával együtt bevonult a hodályba, és mivel ő volt otthon, neki innen kezdve tökéletesen megfelelt az a patthelyzet, hogy onnan bizony sehova nem mozdulnak, bármilyen koreográfiával is próbálkozik az a kutya.

  Ráfordult

Ezzel persze bukták annak a lehetőségét, hogy átmehessenek a szemközti legelőre, de mivel nem tudták, mi a tét, nem is bánkódtak rajta. Mi viszont megnyugodtunk, most már biztos, hogy nem kell aggódnunk, ha aranysakál, kóbor kutya, róka tévedne a karámba. Mármint miattuk aggódhatunk, ha akarunk, de a rackák miatt nem kell.

P.S.: a kutyának igaziból nem esett ám bántódása, legfeljebb az önbecsülése sérült komolyabban