2014. január 20., hétfő

Folyó ügyeink

Vizes élvezetek falusi módra.

Ahogy emberem este a mosogató alatt fetrengett egy elrepedt cső miatt anyázva, eszembe jutott egy nyári délután, ami ugyanebben a pozitúrában találta. Akkor akut duguláselhárítás volt a program, túl voltunk már az ecetes szódabikarbónán és a vonakodó csőgörényen is, mindhiába, még durvább beavatkozásra volt szükség. Gyorsan meg is született az ötlet, hogy viszonylag erős vízsugarat tudunk varázsolni a kút, a búvárszivattyú és a húsz méter slag kombinációjával.
Kényes procedúra elé néztünk, ahol tizedmásodpercek is számítanak, ha nem akarjuk elárasztani a padlót. A konyha és kút közti távolság viszont a kanyarokat is számítva viszonylag nagy, tehát csak úgy lehetett megoldani, ha én pont jókor nyitom és zárom a vizet, az amperek útját kapcsoló híján konnektor használatával egyengetve. Mivel a kompresszor igen hangos, és ahogy említettem, a gyors reagálás életbe vágóan fontos volt, ember lelkére kötöttem, hogy nagyon hangosan mondja, mikor mit csináljak a kút takarásában.
Csak azzal nem számoltam, hogy neki nem kifejezetten erőssége a szavak adekvát megválogatása. Így esett, hogy hosszú perceken át kissé ritmustalanul, de nagyjából folyamatosan ezt ordította a mosogató alól, az erdőig hallható hangerővel, bele a kánikulai szieszta álmos csöndjébe:
DUGD BE! HÚZD KI! DUGD BE! HÚZD KI! DUGD BE! HÚZD KI! DUGD BE! HÚZD KI! DUGD BE!

Jobb illusztrációt nem találtam a történethez, mint ezt a tetris-makkot

Mindazonáltal nem hiszem, hogy a falu népét túlzottan megleptük volna. Legalábbis a falu szexológusát még azóta se szabadította ránk senki.