2010. április 22., csütörtök

Földes Nap

A Föld Napját stílusosan azzal ünnepeltük, hogy megint átmozgattunk belőle kézi erővel jó sok köbméternyit.

Mert a beltéri betonozás itt mindig medenceásással kezdődik, amit lapátolás majd talicskázás követ. A mostanra kialakult (de még mindig nem lebetonozott) verandánk is úgy lett eredetileg, hogy a fürdőszobának szánt helyiségből kilapátolt földet embernek nem volt kedve messzebb talicskáznia. Ezt az opciót tehát korábban kimerítettük (feltöltöttük), de sebaj, az udvarban van elég feltöltendő gödör, mehet oda a leendő lakószobából kiásott föld (bezzeg a kert az vakondos, de bent már nem akarnak túrni, lusta dögök). A szomszédok szerint teljesen úgy nézünk ki, mintha oda-vissza hordanánk a kertet álló nap. Én mondjuk úgy is érzem magam.

2010. április 5., hétfő

Cyberparaszt

Nem tudom, a Farmville-nél hogy mennek ezek a dolgok, de mi csak úgy hagyományosan, ásóval, gereblyével, hajladozással csináltunk a hétvégén veteményest.
Kértük még ősszel Traktoros Bandit, hogy a búzaföldből csippentsen le nekünk egy kisebb veteményesnek valót, maradt is egy 20 x 20-as bevetetlen földdarab, amit a héten (szakszó következik) meg is robizott. Aztán múlt héten SzembeGyuriéknál ellestük, hogyan kell bakhátat csinálni, hogyan kell borsót vetni, hagymát duggatni (még a rózsametszést is megmutatta, bár ez nem tartozik szorosan a veteményeshez), és vasárnap délelőtt helyre kis ágyásokat építgettünk, aztán vetettünk bele 10-15 féle ezt-azt. SzembeCsalád pont akkor érkezett haza, mikor a jelzőkarónak szánt cserépdarabokra pingáltam épp amúgy Micimackósan, hogy spenót meg társai, és Gyuri röhögött nagyon, hogy minek ez, hát két hét múlva minden kikel, és akkor úgyis fogom látni. Én viszont annyira azért nem bízom abban, hogy minden előképzettség nélkül majd csak simán felismerem, hogy melyik levél alatt mi rejtőzik a földben, inkább szeretném hétről hétre minden fázisban biztosan felismerni a növekvő zöldségeket. Meg szerintem viccesen is néznek ki a cseréptáblák. Viszont megdicsérték első saját veteményeskertünket, amelynek valójában az első szakasza van még csak kész, a joghurtospohárban előnevelt paprikák és paradicsomok kiültetése majd később következik (és még van pár zacskó, korábban beszerzett vetőmag, amit sehol nem találunk).
Származási hely: Birtokos eset

Tévhitek a falusi Húsvétról

Indulás előtt villant belém, hogy az általam nem túlzottan ünnepelt húsvétot a gyűlölt locsolkodással együtt a Birtokon fogom tölteni, és minden ismerős előre paráztatott, hogy ott bizony nem fogom tudni megúszni.
Lélekben már készültem rá, hogy hétfő délelőtt a csőre töltött sárga slaggal felfegyverkezve fogok minden potenciális locsolót távol tartani a háztól, de nem volt rá szükség. Egyrészt azért, mert mint kiderült, már falun sem akkora nagy szokás a locsolkodás. Aztán segít az elkerülésben az is, hogy viszonylag idegenek vagyunk ahhoz, hogy ott tolongjanak nekünk a locsolók. Akik ráadásul legfeljebb úgyis csak a falubeli gyerekek, akiket legfeljebb nem engedünk be. És tényleg így lett, egyetlen kisfiú szólt csak be a kapun, hogy szabad-e, mire én tragikus arccal, közepesen ázottan felnéztem az égre, és mondtam, hogy "kösz nem, az eső épp elég volt". Úgyhogy nézőpont kérdése, de szerintem megúsztam a locsolkodást.