Kertkör

Pontosan február első napja óta viszket a tenyerem.

Aznap verőfény, hétág és meleg zajlott, ám rútúl színtelen és kopár képet mutatott a kert ahhoz képest, hogy szerintem tavasz volt. Úgyhogy színterápiás céllal életemben először vettem egy primulát, amiről számomra most derült ki, hogy ezt hívják kankalinnak (mondtam én, hogy a virágosokkal nem annyira közeli a viszonyom. Még.)

Ha jól viselkednek, majd kiültetni se felejtem el őket, hogy jövőre automatikusan nyíljanak

Hiába jött még utána zegernye, engem már nem lehetett megállítani és türelemre inteni, az ablakpárkányon kezdtem a garázdálkodást, aztán az első adandó alkalommal beköltöztettem a palántákat a melegházba (majd után még, ha jól számolom, összesen 3-szor költöztettem vissza őket a házba, váratlan éjszakai fagyok miatt, de mindegy is, dolgoztam én már fölöslegesen sokkal többet ennél sokkal kevésbé fontos ügyekben).

Most meg aztán már annyira tavasz van, hogy szerintem réges rég mindenhol minden virágnak színpompállnia kéne, emiatt aztán további csalásokat követtem el (azaz Kertészetben Vásároltam Virágot).

Mert idén is csak fekete petúniát vetettem, kellett valami más szín is

Pompon százszorszép

Kétnyári virágot magról vetni - na annyit nem ér, inkább megveszem

Mindeközben a melegházban (ami automatikus időtorzító rendszerrel van szerelve, a bent töltött 5 percekről sokszor derül ki, hogy valójában egy órák) zöldülnek a sarjak, sarjadnak a zöldek, változó tempóban.

A leendő fekete petúniák, egy részük már a szabadban edzőtáborozik

Fogalmam sincs, miért vetettem ennyi díszcsalánt, de valamire biztos jó lesz

Vaníliavirág: tavaly véletlenül estem vele szerelembe, magról viszont elég lassan nő (nem, nem vagyok türelmetlen)

Törpe és kúszó sarkantyúka: szerintem ezen a pontot totál ugyanúgy néznek ki

Életemben először virághagymákat is vásároltam. Eskü, hogy eszemben sem volt, sőt, kifejezetten nem akartam hagymásokkal foglalkozni, okulva abból, hogy az évek során a kertben random pozicionálással föld alá került úgy 20-30 tulipánhagyma, aminek következtében tulipánlotótt is indíthatnék, mert minden évben mindig máshol, de szinte mindig csak kettő virágosodik meg.

Az Egyik

A vásárolt hagymákkal nagyon jól bántam (azaz nem feledkeztem el kompletten róluk, továbbá felismerhető cserepekbe kerültek), már erősen kilátszanak a földből, a baracksárgának ígért begónia mellett várok valami kék harangos izékre is, meg a fekete liliomokra.

Gót kert felé haladok

Miután megtudtam, hogy az évek óta földön fetrengő, semmiféle lelkesedést nem mutató szúrós cucc állítólag futórózsa, és csináltam neki futópályát, azóta boldogan szalad.

Remélem, virágzani is fog

Ez egy másik maratonista csapat, serleglonc lesz, ha még nagyobb lesz.

Neki még kéne gyártanom egy legalább két méter magas állványt, amin kúszogathat

Az átteleltetett fukszia is éledezik.

És hogy az aktualitásokhoz is kapcsolódjunk: elsőként a császárkorona nyílt.

Új rajongás a fanyarka, ami azért is különlegesen különleges, mert egy olyan, nem nyitva lévő kertészetben vettem, ami nem is árult fanyarkát, de amikor megláttam a mézalmácska táblát amúgy a kék zsálya mellé beszúrva, megéreztem, hogy a mesebeli kertésszel két nyelvet beszéltünk ebben a témában, és végül adott nekem fanyarkát. Kettőt, mert nem volt nála visszajáró.

Háttérben a japán birs, amiről mindig elfeledkezem és minden tavasszal meglepetésként ér a léte

A veteményes részlegben (ez a szép neve azoknak a földkupacoknak, amelyeken némi helyet felszabadítottam gazok alól) elvileg nő majd mindenféle leveles zöldség, de ez elsősorban a bariktól függ, nagyon precíz összehangoltsággal és villámgyorsan tudják megtalálni azokat a helyeket, ahol nem kéne legelniük.

Ez pedig a mai Kerti Rejtély:

Feladat: találja meg és karikázza be a témát

Ha hibernáltságában nincs annyi lélekjelenléte, hogy röfögjön egyet, akkor csúnyán végezte volna az ásó alatt, de szerencsére idejében szólt, úgyhogy most legalább egy sün van a dedikált bozótosban (lehet, hogy vannak haverjai is ott, és ő csak eltévedt).

A szivárvány mögött

A Pride alkalmából vettem egy melegházat.

Az időzítés nem szándékos volt amúgy, régóta szerettem volna már, kell ez Giccsfalvára az igazi country magazinos léthez, és hát most hirtelen ugrott ránk szinte ingyen. Nem tudom, mikor vált természetessé számomra, hogy itt a világ végén még egy nyamvadt fóliasátrat se vehet az ember a nyelveken szólás ajándéka nélkül, de alig lepett meg, mikor kiderült, hogy hollandok hirdetik pár faluval arrébb (az viszont nekem is kezd feltűnni, hogy valahogy mindig csak pár faluval odébb élő hollandokkal ismerkedünk, közben a saját falunk hollandjait meg fel sem ismerném…).

Amikor előzetesen telefonon egyeztettem az eladóval, elég rossz volt a vonal, egy ponton úgy is gondoltam, hogy nem hallok rendesen, vagy valamelyikünk angolja megcsorbult útközben, de a helyszínen kiderült, hogy jól értettem, a plexi tényleg egy helikopter miatt károsodott kissé. Persze, elfelejtettem, hogy errefelé normális az is, hogy orvosi vészhelyzetben mentőhelikopter jön – mert a rohamkocsi sose érne ide –, és ilyenkor az esethez legközelebbi, legnagyobb kertben száll le, hát náluk is ez történt, és a turbulencia némiképp megzilált néhány panelt, de ez simán pótolható hiány.

A tolerancia jegyében mindenki hülyeségével szemben is elnézők vagyunk egy darabig, úgyhogy elsőre az eladó kedvéért kipróbáltuk, hogy egyben tesszük fel a trélerre a házat. Tulajdonképpen felfért.

Na most ha egy rajzfilmben élnék (bár sokak szerint abban élek), haza is szállítottuk volna így, csak volt egy olyan sejtésünk, hogy a lehetséges útközbeni rendőrök nem értenék ezt a rajzfilmes liberalizmust, egy holland melegházról meg még a legnaivabbaknak is eszébe jut a Fűbenjáró bűn, hát ezt a magyarázkodást részlegesen sem akartuk bevállalni, szóval inkább nekikezdtünk szétlegózni a házikót. 

A holland páron kívül (kissé hátráltató) segítségünkre volt még a szétszedésben egy hallókészülékes helyi erő is, akivel ember meglehetősen türelmetlen és ingerült stílusban kommunikált a munka során. Ezt a hangnemet a hazaúton a szemére is vetettem halkan, amire az volt a válasza, hogy ’én nemtom, ez süket volt vagy mi, sose figyelt oda, mit mondok’. De legalább utólagosan kicsit elszégyellte magát, mikor felnyitottam a szemét.

A csudaház jelenleg lapra szerelve vár az összelegózásra, azt még ne kérdezzétek, hogy miket fogok benne nevelni, jelen pillanatban a mindent is lenne a válaszom, majd hamarost kiművelődöm és csiszolok az elképzeléseken. De abban valami ősi meggyőződés szintjén szinte kényszeresen biztos vagyok, hogy a berendezéshez egy Szokol rádió is kell majd.