2020. június 24., szerda

Kivirágos virradatig


Magam se gondoltam, hogy ennyire komolyan gondoltam.

Mármint a Birtok idei felvirágoztatását. De mivel egyfolytában megbízhatóan fertőző közegben maradtam (köszi L. és M.), továbbá mivel az autóvezetést sem érdemes csak úgy a vakvilágba gyakorolni, kell valami cél, és hát a közeltávoli környéki kertészetek elég jó célnak tűntek, végül így alakult.
Izé, a végül az nyilván nem igaz, jelenleg van ez, a folytatásban pedig bármi megeshet.
Kerti képek, a teljességre képtelenül.

A petúniák igazán jól sikerültek idén: a csupa feketéből fogott magok szanaszét keresztezték magukat, és mindenféle szín lett, mindenféle mintával. Ez a két tő tényleg csak véletlenül fekete.


Untitled

Ők is egy magból valók:

Untitled

A gót stílusnál időzzünk még egy kicsit: giga fekete liliomok nőttek a véletlenül vásárolt hagymákból:

Untitled

A véletlengumó-sorozat másik kedvence a a barackszínűnek ígért és tényleg barackszínű begónia:

Untitled

Untitled


Az átteleltetett tavalyi, illetve idén magról vetett vaníliavirágokra azóta vagyok különösen büszke, mióta a kertészetben megtudtam, hogy náluk azért nagyon virágosak már picin ezek a vaníliák, mert valami speciális dugványként rendelik őket egy másik univerzumból:

Untitled

A maratonista szekcióban szokás szerint indul a szokásos hajnalka, egyelőre csak térdig ér, de már virágzik. Idán felzárkózott mellé két versenyző: a feketeszemnek szerintem gyorsabban és magasabbra kéne már szaladnia, de nem rossz...

Untitled

A serleglonc már kölyökkorában nagyon magasra tört, jelenleg úgy 5 méteren állhat a legmagasabb indája, de ennél fontosabb, hogy alattomban elkezdett virágokat hozni. Amik majd fokozatosan belilulnak, egyfajta inverz hematómaként:

Untitled

Untitled

Azt hiszem, az egész virágmizéria elindítója az egyiptomi csillagcsokor volt, amit tavaly a pálinkafőzdében fedeztem fel (ne kérdezz),  azóta kemény, folyamatos munkával kutattam, és most sikerült beszereznem belőle kettőt.

Untitled

Untitled

Érés előtt áll a perui földicseresznye, ennek mexikói kisparadicsom testvérét is be kell jövőre szereznem:

Untitled

A már említett mesebeli kertészetben is jártam újra, ott lettek újabb szerelmeim, mint például a dohánygyökér:

Untitled

és a japán mirtusz:

Untitled

Untitled


Azt hittem, a cseppecskéből csak sima virágosaim vannak, de nem, van köztük becsavarodott is:

Untitled

A méhbalzsamot (bergamott) egy másik kertésztől kaptam, aki teljesen más fajnak mondta, de L. beazonosította nekem:
Untitled

A sétányrózsa szuperképessége, hogy színváltós:

Untitled

A verbénát simán csak szeretem:
Untitled

A tölcsérjázmin meg elvileg érzékeny növény, de megbeszéltem vele, hogy nálam nincs helye az érzékenykedésnek, és azóta is jól tartja magát, tényleg ilyen extrém-Barbie színe van:

Untitled

Ezt meg csak azért, hogy bizonyítsam: néha kimozdulok a kertből:

Untitled


Na most aki kicsit is ért a növényekhez, az észrevehette, milyen parádésan szopatom magam ösztönösen: a fenti virágok jelentős része nem bírja a fagyot, tehát télre megfelelő odút kell biztosítani nekik - szóval már elkezdtem nézegetni a gurítható polcokat, mert ki van zárva, hogy majd tavasszal minden áldott nap egyenként hordozom őket ki-be, amíg a friss levegőhöz szoknak.







11 megjegyzés:

Kósa Márta írta...

Bőség!
Vanília teleltetés hogyan és hol történik?
/Közelemben nincs kertészet, nem mintha panaszkodnék az itthoni virágállapotok ügyében, de úgy szeretnék elvarázsolódni.
(Néhány éve még tehetett a túlparton - Szigetújfalu nagy kertészetében évente agy napon kis kertészeknek is vásárolni, de megszűnt. Hiányolom.

Piszke a Birtokról írta...

@Márta: vaníliateleltetés semmi extra, van egy fűtetlen, nyugati fekvésű szoba. És idén kicsit jobban visszavágom majd, mint múlt télen.

aarkus írta...

Igen szép a kerted, a miből mi lesz rejtvények meg külön izgalmasak lehetnek - itt a gangon nincsen inkognitó, megveszem a virágboltban, utána legfeljebb annyi mimikri történik, hogy amit virágosan veszek meg, az ledobálja a virágait és aztán úgy is marad.

Piszke a Birtokról írta...

@aarkus: jajj, dehogynem :) az éj leple alatt a 4-5 emelet összes gangi virágát random kicserélgetve remek találós kérdések és izgalmak merülhetnek fel másnap reggel...

zsemolino írta...

Nagyon mutatós. Ha majd megunod és feltámad benned az érdeklődés a gyakorlatilag munkamentes (nincs ásás, nincs kapálás, nincs locsolás, és gaz is csak nagyon elvétve) kert iránt, szívesen megosztom veled az angol kert titkait :-) Nem a két árvácska, egy muskátli konbó, de nagyon mutatós. Sok sikert a növénygenetikához!

Piszke a Birtokról írta...

@zsemolino: ilyenre barmikor vevo vagyok!

Sopeka írta...

Jó, jó, jó. De mi van veled?

rbkris írta...

Idén én is belefutottam egy végét járó tölcsérjázminba a helyi Aldiban, most már gyönyörű és nagyon virágzós a kertemben. Kiültetni nem mertem, mert én is úgy olvastam, hogy nem bírja a nagy hideget, most kaspóban gyönyörűséges, de a telet még nem tudom, hogy fogom megoldani, félek, a lakásban majd túl meleg lesz neki.

Piszke a Birtokról írta...

@rbkris: azóta szereztem egy gyönyörű, különleges krémszínű darabot is (az aldis pirosat én is nézegettem, de közelről nem győzött meg). Mindenképp kaspós, télre nincs neki egy hűvösebb lépcsőház vagy ilyesmi?

remete írta...

Kedves Piszke,
nagy-nagy örömmel olvastam régi posztjaidat.Aztán hosszú hallgatás után újra írtál, bár gusztusom szerint kicsit túl ritkán,de legalább.
És hurrá, h kivirágoztál! Csak egyetlen kérdés:hogy veszed rá a serlegloncot, h virágozzon?

zsemolino írta...

Sosem késő jeligére: most leltem rá, hogy érdekel téged a lusták kertje,ami most épp egy 250 éve elhagyott, gondnok nélküli temetőre emlékeztet, de ez majd változik, ha levonul a tél.
Viszont azóta újabb bizonyosságot szereztem a módszer életképességéről: felás(at)tam egy darabot a kertből és haszonnövényzetet próbáltam bele ültetni (magok random elszórva), majd magára hagytam Micsurint egy hónapra (hívott a tenger) és visszatérve derékig érő gaz fogadott, de kizárólag a frissen felásott részen. Akkor és ott, a gazerdőben állva, egy disznóparéj előtt tettem fogadalmat, hogy soha többé. Mármint ásás. Így nem lettem hobbikertész...