Megnéztem, hogy egyáltalán beenged-e még a virtuális tanyámra a blogger, és be. Úgyhogy mesélek kicsit.
Bő két évvel ezelőtt, Kisvakond érkezésekor már felmerült, hogy ennyi és ekkora bundással a házban hamarosan nem lesz elegendő a rendelkezésre álló nappali- és kanapéfelület. Ezt a problémát frappánsan úgy oldottuk meg végül, hogy ember és Vakond elköltöztek, amúgy is jó ideje érett már ez a lépés. A frappaneitás netovábbjaként pedig csak a szomszédba bútoroztak át, így a britán házának sem kellett elárvulnia, a kutyák is bandázhatnak változatlanul együtt, továbbá fejenként másfél macska és egy-egy új kapcsolat birtokában egészen speciális értelmezési tartományba sikerült helyezni a kiegyensúlyozottság, a kommuna-idea és a határhúzások definícióit. De nem ezért nem írtam.
Mindezek közben-alatt-mellett és ettől függetlenül a pandémonikus hatások igen alig érintették ezen házak táját, szóval azon kevés szerencsések közé tartozom, akiknek az az időszak pont olyan volt, mint egy átlag szerda délután; a kertben, kertészetekben és erdőkben nem nőttek bosszantó tilalomfák, nem burjánzott a hülyeség, nem vert gyökeret félelem és gyűlölködés. De nem ezért nem írtam.
Világpara ide, magánélet oda, egyszerűen jólesett ez a 2-3 év csend. Nem csak itt a blogon voltam csendben, hanem magamban is, élőben is, kellett, ideje volt. De ha akartok nevetséges indokot is: gyakran a képtelenség miatt nem írtam, mert egyetlen gépem sem bírta olvasni a fotómasinám kártyáját, és hát ez van, közel 3 év kellett hozzá, hogy egy háromezer forintos madzaggal áthidaljam ezt azt orbitális technikai akadályt.
Mindazonáltal őszintén köszönöm, hogy hol privátban, hol kommentben, de időről időre érdeklődtetek, hogy élek-e még. Szerintem volt idő, hogy a hardcore olvasóknak többet jutott eszükbe ez a blog, mint nekem. Most már talán én is gyakrabban benézek ide, végül is lehet, hogy volt pár sztori, amit nem meséltem még…
És még mielőtt a
jó memóriájú matekszakos olvasók elkezdenék rajtam számon
kérni a másfél macskák rejtélyét, teaser-üzemmódban - és mert kell a cukiságfaktor is - bemutatom
az adatkábel csodás működését a kétlakivá vált Dűne és a
Vakondhoz átköltözött CC melletti harmadik számú macskát, a
Birtok legifjabb és legéletrevalóbb lakóját. A képen a jószág
– akin érthető okokból rajta ragadt a Gyösz megszólítás, bár
nem ez a hivatalos neve - fellelt állapotában szerepel, illetve
ekkor már nagyjából három napja istápoltam, tehát a bekerülési
32 dekájához képest már akár 35 is lehetett:
29 megjegyzés:
Kösz az életjelet!
Soha nem mondtam le a blogról. 2-3 naponta benéztem és tessék!
De jó, hogy írtál! Már épp készültem nagytakarítani és törölni egyik másik elcsendesült blogot.
De jó volt olvasni újra ezt a teljesen egyedi, melankolikusan mulatságos, piszkés szószövést!
Én is örülök az új posztnak :-)
Én is nagyon örülök az új írásnak! Az informatikus férj meg aszondja, hogy az új poszt értesítőjét beszántották a google parasztjai.
Többet kell nézegetni ezt az oldalt! 😄
Jáj, de jó életjel! ...mondjuk csak csendesedjek, hiszen én is eltűntem...:)
Lényeg, hogy újra itt!
Lesz folytatás? Lesz folytatás.:)
!eljesen véletlenül kattintottam ide, mert nem jött értestés, és akkorát dobbant a szívem, hogy csak na a 4. kávé után! Üdv újra a grundon Piszke! Örülök neked :)
Viszont, egyébiránt, de, szeretném megjegyezni, hogy amellett, hogy ez a zsebpiszok szupercuki, HOL VANNAK A BARIK???
De jó újra olvasni téged!
Dejó, dejó, dejó, h feltüntél újra.
Sok mindenről írjál, lécci!
Á
Bizony, én is kíváncsi vagyok a rég nem látott blog-subákra!:)
Mieink nemsoká megérkeznek, addig pedig lízingelt barikkal szokjuk az anyaságot.
És a fekete petúniák?
Á
Jaj de jó, hogy felfedeztelek megint. Nagyon rossz volt a lelkiismeretem, mert senki blogját nem olvastam minimum 2 évig, de most már megint aktív vagyok én is. Jókat kuncogtam fenti posztodon és vágyom rá, hogy mostantól megint posztoljál gyakran. Előre is köszi!
Nem mintha nagyon piszkálódni szeretnék, csak így jelzem, hogy én ide minden nap jövök, hátha megint van meglepetés, pl egy barifar, vagy egy macskafüle, esetleg egy kutyaorr, vagy ilyenek....
De hát minden birtokon járkálnak egérkék :)) úgyhogy nem csoda, ha ide is jösz. (de bogarak is!)
Engem a fekete petúniák mellett annyi minden érdekelne! Piszkeee, lécci!
Á
Agyrágóbogár ez nagyon jó, eddig eszembe se jutott :D
De akkor a boldog új évben írsz, ugye?
Á
Hát, ha elég boldog lesz, talán ;)
Wá, én erről tavaly lemaradtam. Ha esetleg idén is kedved támadna egy posztot írni, azért évente egyszer egyszer én is erre tévedek, olyan jól írtál, az ilyen megragad az ember agyàban (elég ritka)
Épp most emlegettem a Szent Csondért. Hiányérzetem támadt és maradt is.
Lécci-lécci, kaphatnánk egy posztot?
Most volt újra érkezésem benézni, jó régen jártam én is erre. Igaz, hogy régi lassan ez a bejegyzés is, de jó olvasni Téged. A kapcsolati dolgokat sajnálom, de biztos így kellett lennie. A cicák cukik :).
Piszke, most csak néhány kutyás-macskás poszton ugráltam végig, a fekete petúniást ki is hagytam egyelőre.
De igazán ragadhatnál tollat újra, azóta a régieken kérődzöm, sokadszor.
Lécci-lécci.
Á
Nem ál-kérdés: mit csinál Piszke, ha nem blogol? Nem ál-választ várnék...
Á
Csendes olvasódként csatlakozom.az újabb posztért esedezökhöz, és közben remélem, hogy minden rendben veled...
Énisénis. :) régebben váltottunk e-mailt is, amit sajnos elnyelt a megmurdelt régebbi laptop :( sokakkal egyetemben, de egy bizonyos várról küldtem fotót és jót dumáltunk talán rémlik még. <3 Nagyon sok minden történt felénk is, költözés (én az embörrel :D még.. meg nem unom a trehanyságát, meg a két mikkával) kert stb. Annyira várnám, hogy mi történt veled, ha ide nem irsz lehet valamikor érdeklődöm de zavarni sem akarlak. Szivből remélem, hogy minden oké azóta veletek és a tappancsokkal. :*
Jaj ! Annyira bírom az írásaidat és nagyon sajnálom, hogy megritkultak. Lécci, lécci legalább évente egyet! Lécci!
Megjegyzés küldése