Biztos irtási kötvény

A biztosítási ügynök mindig gyanús.
Eleve gyanús az, hogy nagyjából egyetlen biztositós weboldalon sem lehet irodát találni, mindenki az ügynököket ajánlgatja, fotóval, ars poeticával, lelkendezéssel hobbikról és munkáról. Márpedig a találkozó kikerülhetetlen, jelzálogosdis biztosítások esetén nem lehet onlány kötni, szóval vagy iroda, vagy ha nem, hát ügynök. Úgyhogy megpörgettem zsinórjánál az egeret, ledobtam, aztán ahova mutatott a kurzor, azzal a lénnyel vettem fel a kapcsolatot. Az asszonyszemély viszonylag hamar jelentkezett is, mondván, hogy küldi a férjét, aki szintén biztosít, csak épp jobban ráér. Hát nekem mindegy, csak legyünk már túl rajta, mert tudom, hogy fájni fog, időben és pénzben is. Férj megbeszélt időben megjelent, legalábbis a környéken, mert a találkozási helyszínként megbeszélt cukrászdában (az ember mégse invitál önként mindenféle ügynököket a hajlékába, ugyebár) gyorsan tisztázta a pultosokkal, hogy az én nevemmel ott senki nem dolgozik, tehát biztos eltévedt. Baszki, egy szóval se mondta senki, hogy ott dolgozom, hanem hogy ott találkozunk. No mindegy, végül muszáj volt lakáson belülre engedni, mert ezek ilyenek, kitalálnak mindenféle trükköket, mint például lemerült laptop. Egész emberszerű volt máskülönben, bár én még ezt sem tudom értékelni, ha közben hozamokról, meg egyáltalán, számokról beszél. Később revansot is vettem emiatt, nagyon durván sikerült összezavarnom azzal az egyszerű ténnyel, hogy a hivatalos lakcímem nem az a hely, ahol IRL lakom, a jelzálogozott ház meg egy harmadik cím, és emberem (aki majd hatalmas vagyonokat söpörhet be, ha meg találok halni) szintén nem ott lakik, ahol, hanem egy negyedik címen. Én ezt ugyan nem gondoltam sose ilyen bonyolultnak, de ki tudja, hogy jár egy ügynök agya? Mindenesetre rövidke másfél óra elteltével legombolt rólam 30 rugót (most tartunk összes eddigi költségben 413 ezernél), én pedig életemben először biztosítást kötöttem, de legalább mindjárt kettőt.

Függöny fel!

Ezennel az előjátéknak vége, ami persze nem jelenti azt, hogy nem lesz több szopás.
Megvolt a közjegyzői látogatás, szinte problémamentesen. Az igaz, hogy nagymama itthonkában álldogált otthon a város túlfelén megejtendő találkozó előtt tíz perccel, mondván hogy neki senki nem mondott semmit, tehát nem is megy ő sehova, de végül csak összehoztam valahogy. Közjegyző, ahogy azt kell, betűre felolvasta a nyolc oldalt, rokonaimat kicsi választotta el az elalvástól, de nem szóltak közbe, csak a végén kérdezték meg, hogy most akkor miről is van szó. A közjegyző rutinosan fordította egy mondatba a nyolc oldalt: ha én nem fizetek, akkor nekik kell, vagy viszik a házukat. A várakozásokkal ellentétben ettől nem tört ki pánik, mert nagymama boldog volt, mert itt csak egyszer kellett aláírnia a nevét. A performance 30 ezer forintomba került, 383 ezernél tartunk, és még mindig nincs Birtokom. De legalább a családon már (kizárólag ebben az ügyben) nem kell többet aggódnom.

Vétó

Mi a baj azzal, hogy lounge?

Emberem nem az a nyelvművelő meg nyelvőrző típus, de ez a lounge valahogy nem jön be neki. Kért rá tegnap magyar szót. Mondtam, hogy gyönyörű anyanyelvemben és hihetetlen gazdagságú szókincsemben nincs erre jó magyar szó, ami kifejezi azt a színvilágot, a fényeket, azt az érzést, hogy ebben a meleg hangulatú, puha atmoszférabúrában csak nyünnyedni tudsz, megfelelő zenei háttérrel, buta arccal, boldogan ejtőzve. Például elképesztően megváltozik ugyanaz a ruhadarab is, ha pizsamanadrágnak hívom, vagy ha lounge-nadrágnak – magyaráztam tapasztalatból, mivelhogy nyaranta legtöbbször pizsamanadrágként árult gatyát hordok utcai ruhaként. Na tessék, ejtőzősarok, ez miért nem jó? – ragadta ki a monológból. Mér nem, mér nem. Hát nem érzed, hogy ez nem ugyanaz? Hát nem érzi. Jó, akkor pihenősarok? Aha, persze, kötelező csendespihenő az oviban, kinyitható vaságyakkal, hülye mesékkel, amiknek a végébe mindig belealszol, a Szabi meg közben huzigálja a hajadat, a Szilvi meg bepisil álmában, és végül pont akkor keltenek fel, amikor már igazán jól bealudnál, hát kinek hiányzik ez? Rendben, akkor heverészősarok? Hm. Nem az igazi. Társalgó? Az bazmeg. Egyből villant a szocreál balatoni SZOT-üdülő esős délutánja, műbőrfotelekkel, pingpong-hangokkal, ázott újság szagával. Nem, az semmiképp nem lehet. Főleg hogy tényleg egy sarokról lesz szó az egyébként tagolatlan térben.

Gondoltam ha már, akkor röhögjünk rendesen, elővettem a kizárólag billegő asztalok kitámasztására alkalmas Országh-nagyszótárt, és fellapoztam a lounge-nál. Első verzió: lebzselés. Aha. Zsizsik, zsezseg. Szerintem a lebzselés sokkal aktívabbnak hangzik, mint amit ki kéne fejeznie. Ráadásul az hosszú, hogy lebzselősarok, máshogy meg próbáld csak meg ragozni. Vétó. Következő ajánlat: henyélés. Henyesarok. Ez meg valahogy hozza magával a koszlott, szakadt, enyhe homeless-feelinget. Az ny különben sem túl szép hangzó, bár egy kicsivel szerencsésebb, mint a cs és a ty. Oké, következő: foyer. Na ez is szép magyar szó, hajlottam rá, hogy a lounge-ot hajlandó vagyok lecserélni a foyer-ra, de vétó lett a vége. Vétó a klubszoba, a szivarszoba, a szalon és a dohányzó esetében is. Aztán haladtam tovább a szótárban, felfedeztem, hogy a lounger (ami esetünkben a lounge-sarokban akármiző egyént jelentené) egyik megfejtése a here. Vívódtunk röhögve a heresarok és a herézősarok között, ez legalább már ránk jellemző volna, de aztán a lounge lizard magyar megfelelőjénél, miszerint zsúrfiú már nem nagyon kaptunk levegőt. És közben a gyíksarok elnevezés is egyértelmű vétó alá esett. Kezdtem magam úgy érezni, mint Rachel és Ross, abban a részben, amikor a leendő gyerekük nevén vitáznak, mert egy idő után kifejezetten jó névnek tűnt a vétó-sarok, de aztán ezt is megvétóztuk. Úgyhogy most itt állok tanácstalanul.