Kutyák és szenvedélybetegségek

Biodiverzitás tekintetében a Birtok és környéke kissé elmarad még Noé bárkájától, de panaszra nincs okom.

Először legyen szó a kutyákról, köztük is először a talált Főkutyáról, aki pont ma 4 éve lakik velünk, azaz élete első bő 3 évében városi panelkutya volt. Eleinte, mikor még csak látogatóba jártunk magunkhoz a Birtokra, az sem fért össze az értékrendjével, hogy a verandán egyen, de aztán gyorsan belakta a jelentősen kibővült életteret. Persze továbbra is a házban alszik, viszont rutinosan utazik traktoron. Ha nagy ritkán az utcára keveredik (tüzelési időszakban gyakrabban), a falusi kutyák meglehetősen távolságtartóan viselkednek a városi jöttmenttel szemben, amiben lehet annak is valami szerepe, hogy az egyébként birkatermészetű eb gyorsan, hangtalanul, vérontás nélkül, de hatékonyan alázza le a konkurens hímeket.
Az emberek viszont kifejezetten szeretik, valójában a kutyával hamarabb kezdtek el beszélgetni, mint velünk. A negyven kiló izom + csomó vörös szőr + állandóan csóvált farok + piros orr összetételű állatot azok a gyerekek is agyondögönyözik, akik egyébként félnek a kutyáktól, nyáron pedig nem egyszer szóltak be a kölkök a kerítésen, hogy „Csókolom, kijöhet a kutya focizni?”. Még ennél is szebb volt, mikor az egyik kicsi fiú a kerítésen átnyúlva akarta megsimogatni, mire a nővére rászólt: „Ne nyúlj hozzá… koszos kézzel!”
Szóval ő összességében remekül asszimilálódott. Vodkával indít minden reggel, hogy mást ne mondjak. Vodka a távolabbi szomszédban lakó német juhász, aki megismerkedésünkkor még siheder volt és kleptomániás. A nyári nagy építkezős káoszban először nem tűnt különösnek, hogy eltűnt egy pár papucs, egy székpárna, egy mérőszalag, de mikor azt láttam, hogy Vodka egy stóc smirglivel a fogai közt üget a kertből kifelé, akkor már gyanút fogtunk. Kerítés híján azóta is rendszeresen átjár játszani, és bár a napokban látták egy tyúkkal a szájában, nálunk szeretetkoldulásra cserélte a lopkodást. Reggelente, miközben birkózik a Főkutyával, mindig szakít időt arra, hogy engem is letámadjon a betevő simogatásért, így voltaképpen én is Vodkával indítom a legtöbb napot. Úgy tűnik, falun minden út az alkoholizmusba vezet

Nálunk már tavaszodik

Legalábbis ablakon belül.

Egy kilenchagymás társbérleti vödörből mentettem őket egy hónapja. Fogalmam sincs, milyen jácintféle, de vidám.

Származási hely: Birtokos eset

A padló nagykorúsítása

Páccal felszerelkezve és kételyeinket elveszítve nekiálltunk hát padlót színezni.

Korábban is gondoltam már, hogy lazúr helyett a pác a jó és kényelmes (mi több, olcsóbb) megoldás, de valahogy mindenhol annyira túlmisztifikáltan írták le ezt az egész padlókezelést, hogy szinte szentségtörésnek éreztem ilyen egyszerű (máskülönben tökéletes) és kézenfekvő anyaggal illetni a padlót.
A boltban látott minta alapján egy rétegben terveztük felvinni a pácot, össze is házasítottam a port a vízzel, aztán térdelőrajtba helyezkedtünk és kentünk. Na most azzal együtt is, hogy számítottam rá, az elején meglehetősen drasztikus volt a különbség.
Dokumentálhatnék minden fázist képekkel, de mivel ebben a helyiségben kétpercenként mások a fényviszonyok, és az se mindegy, hogy milyen szögből nézzük a padlót, ráadásul időközben a mesterséges világítás is megváltozott (SzembeGyuri visszakérte a reflektorát, mert sötétben nem tudott traktort szerelni), simán úgy nézhetne ki, mintha több különböző padló feküdt volna modellt, úgyhogy majd csak a végeredményre szorítkozom, az nagyjából színhelyes.
Arra direkt nem ügyeltünk túlzottan, hogy naaaagyon szépen kenjünk, ráadásul ketten egyszerre pácoltunk két irányból, és nyilván máshogy kezeljük mindketten az ecsetet, ezzel létre is jött a kívánt egyenetlen hatás, ami az egy nap száradást követő csiszolás után lett nagyon jól látható. Kis ideig gyönyörködtünk ebben az állapotában is, aztán vasárnap éjjeli programként jött az olajozás, azóta pedig hagytuk száradni, illetve időnként letörölgettük róla a felesleget, és most úgy néz ki a padló, mint amit húsz éve már használnak, de jól karbantartják. Ember teljesen szerelmes belé, felőlem egy picit lehetne világosabb, de ezt leszámítva én is odavagyok érte.
A wow és a hangya a tms barátunk által hozzáadott plusz.

Származási hely: Birtokos eset

Most már tulajdonképpen csak annyi a bajunk, hogy az új régi padló mellett igazán észvesztően ronda a fal, de meszelni akkor se tudunk tavasz előtt nekiállni.