A vodkagyűjtő

Nem lehetek anonim alkoholista, mert tudjátok a nevem…

Olyan meggylikőrt csináltam, hogy teljesen szerelmes lettem magamba, pedig általában ritkán rajongok ilyen szélsőségesen a saját személyemért/zsenialitásomért. Azt követően merek ennyire nagyképűen és nyilvánosan nyilatkozni a dologról, miután két szigorúan elfogulatlan alany, egy 99 és egy 100%-os antialkoholista 1. megkóstolta és 2. persze csakis a kísérlet kedvéért további adagot is magához vett belőle.
Az igazság pedig valójában az, hogy bebambultam az eredeti receptet, és az 1 kiló magozott meggy, 1 liter vodka, kb. 5 dkg tört meggymag, 1 fahéjrúd cucchoz élből hozzáadtam azt a 40 deka cukrot, amiből csak 3 hét múlva kellett volna vízzel cukorszirupot főzni a likőrhöz (ahogy egyébként 2 éve csináltam). Ha már bebuktam, mit tehettem volna, hagytam szépen a tökéletleneket unatkozni a napos ablakpárkányon.
3 hét múlva a tesztkorty után egyrészt egyértelművé vált, hogy ez mégis így tökéletes, kell a francnak hozzá szirup, pont így nagyon meggy ízű, és épp csak addikciót okozóan édes. Másrészt felhívtam anyámat lebaltázni, hogy miért nem egy vodkagyárost választott második férjnek. Megnyugtatott, hogy nincs második férje, úgyhogy még választhat, mindent a gyerekeiért.

A bónusz a megmaradó egy kiló, édesen savanyú alkoholos meggy. (Fotó: Myreille)

A terv szerint mostantól majd minden havi bevásárlásnál veszek egy üveg vodkát, hogy a következő meggyszezonban ne egy literrel kelljen már csúfoskodnom. Egyúttal jelezném mindenkinek, hogy szívesen fogadok vodkát/tiszta szeszt/grappát hétköz- és ünnepnapi alkalmakból is, még akkor is, ha a spájzom idővel úgy fog kinézni, mint egy orosz bunker (sprotni nélkül). Megígérem, hogy akkor is elfogadok ilyesmit, amikor már lesz vodkagyáros mostohaapám.

Csak legyen hozzá elég fű szerezve

Baromira sajnálhatjátok, hogy illatot nem tudok fotózni.

Mintha egy olasz raguban ücsörögnénk

Első adagban hat különböző növény, ebből négy bazsalikom

Szerintem ennél komolyabb country-sztereotípiát én már ebben a házban nem fogok tudni felmutatni.

Mulatós lövészárok

Újabb kimaradt fejezet az Alice Csodaországban-sorozatból.

Errefelé egy alkalom is elég bármiből ahhoz, hogy hagyomány és szokás váljon belőle, így az idei íjászversenyen automatikusan megkaptuk a británnal a kaptáraknál lévő akadálypont állomásfelügyeletét a Senkiföldjén. Elrejtettük a bozótban a tükörtojásos vadkant,

biztonságba helyeztük az elemózsiát,

és felkészültünk úgy másfél óra lombsuhogásos, méhecskedünnyögős zen-foglalkozásra, míg az első csapat odaér (beiktatva annak megtárgyalását is, hogy mennyit ér a pénzvisszafizetési garancia a cáparettentő színű ausztrál búvárruha esetében).
A méhek szorgosan zümmögtek, két mézufó elszabott sisakrostélyban jött-ment a közelben a dobozkákkal, majdnem teljes volt a nyugodalmas komfort, mikor a britán kitalálta, hogy egy szék jól jönne neki. Ebben a pillanatban rondított tapintatlanul az idillbe bele a legközelebbi házból felcsendülő német mulatós.
A bácsi nem viccelt, kétszáz méterről is rezegtek a falevelek a decibelektől, a méhzümm is ritmust váltott. Felkaptam hát a vaddisznóinstalláláshoz szükséges kisfejszét, amit nonchalant lóbálva a kezemben átsétáltam hozzá széket kérni.
Reméltem, hogy a szokatlan kiegészítőről néhány asszociációs futam után esetleg eszébe jut majd a hangerő tompítása is, de errefelé láthatóan nem vesznek a szükségesnél komolyabban egy baltácskát cipelő nőt. A bácsi széles foghíjas mosollyal és nagyon szívesen adott nekem széket – hozzátéve, hogy ha itthon bármikor buliznánk, csak szóljunk bátran, hozza a magnóját.

Funkcionalitás mindenek felett, akár hólapátnak is jó

A méheknek hát nem volt más választásuk, sramlira zümmögtek tovább a vaddisznó körül, az egyre megviseltebb britán ezek után az ücsörgést sem bírta.

Rövidke idő után már lepényfának dőlni is jó alternatívának tűnt.

Mikor ott tartottam, hogy versenyen kívül íjat ragadok és irányra tartok, szerencsére megjelent az első csapat, így a sztereó megúszta. Fog viszont nagyon hülyén nézni a bőrdíszműves, ha megkérem, hogy az ujjvédő és alkarvédő mellé íjászkodáshoz csináljon fülvédőt is.