2015. március 11., szerda

Fahéjfiúk

Bár délutánra kakaóbarnára sötétedtek a latte/capuccino-árnyalatokból.

Picik, gyönyörűek, és mivel a mama is jófej, simán ölelgethetők.

Csudálatosak, ahogy vártuk

Könnyebben megkülönböztethetők egymástól, mint az idősebb ikrek

A nagyobb ikertesók is érdeklődők

Friss, mint a ma született ;)

"Tudom ki vagy és hol talállak"


A gyereklétszám ezzel 5, már csak a fekete mamára várunk...

2015. március 2., hétfő

Rejtélyes szelek

Ezek a jószágok direkt szopatnak minket.

Szagolgattunk körbe, valami büdös. Szagolgattuk a saját ruháinkat, mégiscsak ölelgetünk kisbarikat napszámban, de a ruhák csak enyhe kisbaris bukét árasztottak. A kifogásolt szag viszont olyan masszív volt, hogy házat lehetett volna építeni rá. Kizárásos alapon végül Főkutyát azonosítottuk szagforrásként. Mint aki görénnyel hempergett, majd utána nutriába törülközött. Olyannyira penetrállott, hogy a barik istállójában is érezni lehetett a deszkaajtón túlról. A fő gyanúmat egy falubeli kisfiú fogalmazta meg egyszerűen, de nagyon komoly fejjel: szerintem lefingta egy borz.

Főkutyát eddig életében egyszer kellett megfürdetni, akkor teveszarba fetrengett (vándorcirkusz Kőbánya közepén), így kutyasampon nincs a háztartásban. A nagyanyai praktikák szerint a paradicsomlé az, ami aztán minden szagot kivisz a bűzlő bundából, de valahogy nem tudtam magam elképzelni, ahogy a maradék paradicsomlevest tarhonyával belemasszírozom a bundájába, vérszín patakokat képezve így a fürdőben. Maradt a szódabikarbónás víz (2 ek. szb, 2 csésze víz), bátran ajánlom, ha bárkit lefingna egy borz.

A hétvége egyébként egy sürgősségi szülészeti beavatkozással kezdődött, méhész-kecskész barátunknál az egyik kiskecske úgy gondolta, két előrenyújtott láb helyett ő Superman-alakzatban, egy lábbal előre jönne ki az anyjából. Ezt muszáj volt korrigálni, és mivel embernek kb. fele olyan keskeny a keze, mint a kecskésznek, rá hárult ez a nemes feladat, jól meg is mentette anyát és gidát. 

Miután így már nagyon ismerősek voltak mindenféle szülési folyamatok, tegnap reggel nem volt kétségünk, hogy a fekete rackalány szülni készül: 3-5 percenként görcsbe húzódott a teljes teste, produkált egyéb jeleket is, úgyhogy az egész napot ennek rendeltük alá, bízva abban, hogy tisztes távolból, de egyszer élőben végignézhetjük egy saját racka ellését.

Kétóránként félórákat fagytunk oda a karámba, subás barihasat bámulva. A kicsik randalíroztak.

Rackatorony

A fekete lány pedig, döcögő anyahajó-mozgással, pont olyan unott fejjel kérődzött, mint a többiek. És déltől kezdve egyetlen görcsöt sem láttunk. Gyorsan átforgattam a szakirodalmat, ami szerint léteznek előkészítő fájások, úgy 1-6 órával az ellés megkezdése előtt, és különben is a szülések 80%-a hajnalban történik, úgyhogy mindenki nyugodjon le, majd reggelre megszaporodik. De a jelek szerint a fekete anya nem olvasta a szakirodalmat, a létszám ma is változatlan. Kecskész barátunk a borz után szabadon így foglalta össze a lehetőségeket: nem lehet, hogy csak nem akart pukizni előttetek, de már nagyon gyötörte a görcs?

Mindenesetre erősen figyelünk, és közben örülök, hogy legalább a macska a héten még nem csinált semmi hülyeséget.

2015. február 25., szerda

Mikor lettünk igazi falusiak?

Nyilván egy folyamat eredménye, de melyik pont lehetett az igazi mérföldkő?

Amikor ember flexszel igazította méretre a hajnyíró távtartóját?
Amikor a saját kezűleg készített nemezbugyorba vasvillával fúrtunk megfelelő méretű lukat?

Nem viccelünk

Amikor beszereztük a csapadékmérőt ÉS jegyezni kezdtük az adatokat?
Amikor rájöttünk, hogy a kocsi többet megy földúton, mint aszfalton?
Amikor a gyalásó állandó helyet kapott a csomagtartóban?
Amikor feltűnt, hogy szagról meg tudom különböztetni a kisbarit a kiskecskétől?
Amikor a számítástechnikai eszköz árát automatikusan bála-árfolyamon számoltuk át?
Amikor a professzionalizmust félretéve istállóobjektívnek kezdtük hívni a fotózást rossz fényviszonyok között is élvezetesebbé tévő cuccot?
Vagy ne is áltassam magam a falusiasodással, míg nem megyek fél órával korábban a buszmegállóba, vagy amíg odafigyelés nélkül nem tudom megmondani órára pontosan, hetekre visszamenőleg, hogy ki kivel és merre mozgott a környékben?