2006. szeptember 6., szerda

A róka élve jó

Ezzel persze a tyúkok nem mindig értenek egyet.

De én akkor is jobban bírom az élő rókát, mint a döglött rókát. Sokkal jobban bírom, mint a saját pajtámban oszladozó, bűzölgő rókát, de pechemre pont nem egy élő rókám van, hanem egy foszlazodó.
Szóval voltunk a hétvégén ismét a Birtokon, és ezúttal a kulcsokat se felejtettük el elkérni, mert ember szakértő apukája is velünk jött. Szakérteni, persze. Aztán a rókadög meg ott vigyorgott a szalmán. Ástunk neki gödröt (na tegye fel a kezét, aki tudta, hogy ásóból tényleg van jobbkezes és balkezes), de még a siratóénekek előtt végül logikus énünk is előbukkant - hát mégiscsak kéne szólni a polgármesterasszonynak, hátha akarja valaki vizsgálgatni a bűzlő szőrcsomót. Ez alkalommal megtaláltuk az asszonyt, mert ez alkalommal jó házba mentünk be. Ha már ott voltunk, a rókán kívül is találtunk témát, bár elmesélte a veszett macska esetét is, aki rettegésben tartotta a környéket, megmarta az urát (nem a macskáét, hanem a PMasszonyét), aztán jött a pánik, mert PMA könnyed nemtörődömséggel egyszerre mosta ki a veszettmacskás nadrágot a gyerekek cuccaival, és várták, hogy majd mind meghalnak, kivéve az urát, akit beoltottak a macska miatt, de aztán happy end lett, és minden veszettmacskát leparittyáztak. Beszélgettünk a tervekről is. Hogy az istállóból lakóépület? Ó, rendben, a kutyát se érdekli. De hogy emésztőt kell ásni? Na, azt engedélyeztetni kell. (Egyébként tudja valaki, mi a szar kerül - alsó hangon - 300 rugóba egy emésztőn? Ezen pörgök már egy hete, és minden független megkérdezett egybehangzóan állítja, hogy igen, az még egy viszonylag jó ár.) Ács? Hát tényleg, mondta PMA, az a szomszéd faluból való ács - akinek nagyon mesehősös neve van egyébként, és ő lett a tenderünk győztese, tekintve hogy ő adott egyedül árajánlatot - tényleg jó szakember, csak ne adjanak neki inni. Bólogattunk, hogy rendben, mi nem szoktunk itatni senkit. Viszont kéne markoló az emésztőhöz. Hát a Csaba tulajdonképpen meg tudná csinálni, mondta. Már amennyiben nem iszik, tette hozzá. Itt abbahagytuk a kérdezősködést a további mesteremberekről, még mielőtt kiderül, hogy a faluban nem is lakcím vagy személyi szám, hanem standard véralkoholszint alapján tartják nyilván a lakosokat.
A szakértői mustra viszont megállapította, hogy igazán sehol semmi gáz, ami megnyugtató, tekintve, hogy lehet, hogy egy darabig mégis a vályogházat kell használni, ha odaköltözünk. Számszerűsítettük ugyanis az egy kis ezt, egy kis azt, és nyakon vert a realitás, hogy egymillióból épp meglesz a tető meg az emésztő, és ha szerencsénk van, talán másfél ablak is. Ha valakinek van felesleges pár milliója ajándékba, szívesen fogadjuk. Cserébe elnevezünk róla majd egy hordót a frissen felfedezett, eddig takarásban megbúvó borospincénkben. Nagyon trükkösen rejtőzik:

Nincsenek megjegyzések: