Tized százalékpontot javítottunk a balkáni körülményeken.
A hétvége előtt megejtettünk a szükséges bevásárlást. Vettünk kályhacsöveket, hogy be lehessen fűteni, illetve 370 forintos egységáron beszereztünk néhány hasznos és kedves kinézetű viharlámpát, hogy ne mindig fejlámpával a fejünkön közlekedjünk ufóként a sötétben, vagy legalább hogy a segítségével megtaláljuk a fejlámpákat a sötétben. Anyámtól szereztünk két szivacsmatracot, bepakoltuk az adventure-hálózsákokat, és irány a Birtok. A Dívával. Aki nagyon jól viselte magát egész úton, és bár a futóműve egyik része nem kifejezetten jó, mégis rácsábultunk az utolsó szakaszon a földútra. Ekkor kiderült, hogy hol vannak az autón lukak, mert dőlt a por befelé a kéziféknél és a hátsó kerék fölött, két kilométer alatt helyre kis szürke réteg rakódott mindenünkre. Aztán miután kiköhögtük magunkat, összelegóztuk a kályhacsöveket, és sikerült is befűteni a legkisebb szobát, szóval nem volt kérdés, hogy a matracokat a sparhelt elé dobjuk le, ha nem akarunk éjjel megfagyni. Végülis teljesen komfortosan elvoltunk, emberem második éjjel már az alvás megszakítása nélkül tudott a hálózsákból kinyúlni, kesztyűt húzni, és rakni pár hasábot a tűzre, ha kezdett hidegebb lenni. Tulajdonképp már csak a benti víz és a budi hiányzik, ez utóbbi kapcsán szükséges némi önmegtartóztatás és leleményesség, végszükség esetén például jó tudni, hogy alig negyven kilométerre van egy bevásárlóközpont. De már készül a fürdő, hamarosan az emésztős engedélykérést is beadjuk, és különben is, vidáman viselem. Gyönyörű paradoxonnal szólva a körülmények kárpótolnak a körülményekért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése