Breakthru

Már tiszta szívemből átérzem a börtönből szökős filmeket.

Mivel kell egy átjáróajtó a két fürdő, egyben a nyugati és a keleti szárny között, meg különben is le kell fektetni az emésztőcsöveket, nekiálltunk falat bontani. Vályogfalat. Ami hagyományosan cirka hatvan centi vastag. Először kicsi luknak kezdtünk neki, bontókalapáccsal. Délelőtt 11 tájban, úgy 2 óra kapirgálás után, mikor emberem már következetesen Porcicának szólított, még csak 30 centinél tartottam, és közben mélyen együttéreztem mindazokkal, akik kiskanállal vájtak menekülőalagutat maguknak hosszú évek kitartó munkájával. A monotóniát időnként a kalapács elrepülő feje törte meg, ilyenkor nagyon balettosan hajladoztam, derékig a törmelékben, de megesküdtem, hogy márpedig itten háromig akkor is lesz egy luk. Ekkor az eladdig talicskázó emberem is a segítségemre sietett, nekiállt a túloldalon faragni. Brutális indulatokkal a szívemben lengettem a fejszét, pajszert, meg ami még a kezembe került, ember vésővel is próbálkozott. Aztán fél 1 magasságában szinte könnyek szöktek a szemembe, mikor fény tört elő a falból, és a 10x10 centis lukon át kezet foghattunk. Nem pont vízszintesen, mert azt nem vettük bele a kétoldali számításba, hogy a telek lejtése és a felbontott padlózat miatt én majdnem fél méterrel lejjebb állok, de ekkorát már mérnökök is tévedtek. Szóval kiörömködtük magunkat, és újra nekiestünk. Ismétlem, vályogfalról beszélünk, az nem olyan, mint a tégla, hogy megbontom valahol, aztán jön a többi is szép sorban. Itt minden centiért meg kell küzdeni. Néhány fertályóra múlva nagyjából egyszerre tört ránk a csüggedelem: én azt ajánlottam, bízzuk a dolgot az elemekre és az erózióra, pár ezer év kérdése, hogy meglegyen a nyílás, emberem meg úgy gondolta, hagyjuk a francba, ajtó helyett legyen közlekedőablak, vagy inkább falazzuk is vissza az egészet. De azért törtünk tovább, lélekben lendületesen, fizikailag kevésbé, szöszmötöltem mint a döglődő molylepke, miközben az ujjaim teljesen rágörcsültek a balta nyelére. Az eredmény: fél ötre egy negyvenszer százhuszas luk. Tudom én, hogy úgy álltunk neki az egész Birtokosdinak, hogy másunk sincs, mint időnk, de ha így haladunk, lassan időnk se lesz. Na majd legközelebb. Addig is jöjjön az 'ilyen most, de ilyen lesz' összehasonlító tanulmány. Csak hogy tudjam, miért is küzdök.

Származási hely: Birtokos eset