2006. november 9., csütörtök

Hátráltató tényezők

A retrográd Merkúr engem mindig megszívat.

Az univerzum érdekes humorérzékét bizonyítja, hogy egy rendszám és egy emésztőgödör között is lehet kozmikus kapcsolat. A Dívát jómunkásemberek meggyógyították, tulajdonképp indulhatnánk is, de komoly logisztikai kavicsok állnak az utunkban. A Díva valamikor az elmúlt étvtizedben egyszerűen eltűnt a nyilvántartások egy részéből, emiatt új rendszám jár neki, na ez viszont még nincs kész. Így viszont lemaradunk a szép vidéken a péntek délelőtti ügyintézkedésről, tehát továbbra se tudjuk hivatalosan azt mondani a megfelelő irodában, hogy kezcsókom, szeretnénk egy emésztőgödröt, engedjék már meg nekünk.

Időközben felvettem a kapcsolatot nyestszakértőkkel, mert bár Luciának volt néhány ötlete, rájöttem, hogy annyira se tudok rajzolni, hogy mondjuk meggyőzően szőrösnek álcázzak filctollal egy tojást. Egyelőre nincs válasz, szerintem még mindig a földön fetrengve röhögnek, mert hát normálisan mindenki inkább meg szeretne szabadulni a nyestektől, ahelyett, hogy ötcsillagos nyestlakókertbe akarná őket átcsábítani különböző trükkökkel.

Aztán volt kis összezördülés is emberemmel, mondtam én, hogy egy építkezés-jellegű akármi kihozza bárkiből az állatot. Ott tartottunk, hogy fürdő, mert jelen pillanatban ez az elsődleges projekt. Én meg hangosan elkezdtem gondolkodni azon, hogy a mosdót és a zuhanyoszlopot üvegfal helyett elválaszthatná egy kisebb liánzuhatag is, opcionálisan ágyékkötős Tarzanokkal, esetleg gyorsan növő bambuszkerítést is plántálhatnánk egy tíz centis kavicságy-sávba, mindegy, lényeg, hogy lehetőség szerint az egész csak annyira nézzen ki fürdőszobának, hogy még épp felismerhető legyen. És akkor emberem olyat mondott, amivel egyszerre sértett csontvelőig és rúgta fel azt a bizalmi viszonyt, melynek keretében eddig azt hittem, hogy legalább ő valamennyire ismer. Nem átallotta azt mondani, hogy 'de hát a fürdőtervet már véglegesítettük, nem?' Egyrészt nem, mert ő igen aktívan tud olyan gondolatkísérleteket folytatni, melyben benne foglaltatik a hiedelem, hogy adott ötletet már velem is megbeszélte, másrészt meg nálam legfeljebb akkor véglegesített valami, ha már elmúlt, de még az se biztos. És ezt tudja nagyon jól. Erre itt állunk egy földpadlós, lukas falú szobával, amiből majd hónapok múlva lesz fürdő, ő meg véglegesítésekről beszél, belém fojtva mindenféle ötletelést. Asszem meg kell tanulnom néhány nőtől hatékonyan alkalmazni a 'most mire gondolsz?' című koreográfiát, különben kicsúsznak a kezeim közül a dolgok, és végül csupa olyannal találom magam szemközt a Birtokon, amiről fogalmam sem volt, mert ő azt hitte, hogy ezt megbeszéltük.

1 megjegyzés:

Hobbikertész írta...

Férfinak azt a kérdést nem szabad feltenni, hogy 'most mire gondolsz?'
Mert erre kaptam én már ilyen választ:
"A pinára. De ez hogy jön most ide???"
:D