Tavaszi morzék

Nem vagyunk túl romantikus népek, így aztán nálunk a tavasz se rügyfakadással, ibolyával kezdődik.

Madárcsicser az mondjuk van – már amennyiben a nyolcszáztizenkét decibelt még csivitelésnek lehet nevezni, torkuk szakadtából nyomják a tollasok a trillát –, de tündibündi kisvirágocskákért nem hozzánk kell jönni. Nekünk rebarbarával indul a tavasz, punktum.

Törekvő (és optimista) típus

A tavasz abból is látszik, hogy a macskának a fél feje már megint letépődött a szerelmi harcokban, de erről inkább mindenki érdekében nem csináltam fotót. És amíg ő csajozik, az egeret persze én fogom a spájzban (kekszes zacskóval vagy puszta kézzel, ahogy alakul), mert én ráérek és nekem is kell a tavaszi mozgás. Aztán rájöttem, hogy tulajdonképpen a padlózás is azért húzódott tavaszra, mert meg kellett várni a medvevedlést.

Majd vigyázni kell, hogy a macibundába belefészkelt macskára ne padlózzunk rá

Még mindig boldogsággal tölt el, hogy itt akár éjjel 11-kor is lehet fúrni vagy fűrészelni, és nem jön fel az alattunk lakó. És az se számít, hogy most a verandán lakik a mosógép meg a mosdókagyló is. A padló további szépítésén (pác, csiszolás, matt lakk) túl még a mosdószekrény és az ajtó festése is rajta van a folyamatosan növekvő listán.

A színek valahol a kék környékén várhatók

Ember közben minél több időt tölt el a kényszerközmunkában, annál jobban hanyatlik a diplomatikus fogalmazásra való készsége és hajlandósága, így aztán beszámoló tőle ebben az ügyben továbbra sem várható. Az egészben legfeljebb annyi a vicces, hogy napjában sokszor oda-vissza eltraktorozik a portám előtt, és cowboykalapját hetykén megbiccentve tekintget befelé, szerintem akar tőlem valamit. Ja persze, tavasz van.


Update: drága tms barátunk reflektált az alsó szomszédos örömömre:

Mondjuk szerintem minimum is kvittek vagyunk