Traktoros cseresznye és bálaszörf

Indulhat a Parasztolimpia.

Mostanában szinte minden estére alapprogram nálunk egy kis bálázás, továbbá érnek az ezek és az azok, minek következtében a freestyle talicska után megtaláltam a parasztolimpia következő versenyszámait.
A bálaszörfözéshez technikailag kell egy traktor elöl, mögé kötve a kockabálázó, mögötte pedig egy giga utánfutó. A bálázó tengelyén áll emberem, aki adogatja fel nekem a platóra a megszülető bálákat, amiket én passzentosan belegózok az utánfutóba. Egy ilyen bálácska minimum 25 kiló, a terep egyenetlen, sok a kanyarodás, továbbá TraktorosBandi hajlamos a hirtelen indulásra és megállásra, vagyis profi szörfös mozgás és egyensúlyozás kell ahhoz, hogy gördülékenyen menjen az össztánc. Ha nem megy, bálára esel és szanaszét karcolod a bőrfelületed (jobb esetben) vagy ki az utánfutóból (de ehhez nagyon bénának kell lenni, vagy nagyon labilis jógapózban kell állnod a négy szinten rakott elég labilis bálák tetején).
Még nem láttam magam kívülről, de nincsenek kétségeim; tervezek beszerezni a performanszhoz egy hawaii inget is, valami helyi hímzéssel. Ez a sportág inkább szubjektív értékelésen alapulna (virtuóz látványelemek a lemenő Nap narancsrózsaszínjében, bálák illesztési esztétikája, erőszakolt pálinka utáni teljesítmény), ellenben a traktoros cseresznyeszedéssel.

Közben ember is billeg, lehet a szinkronszörf is versenyszám

Ennél a számnál a két, egyenként tíz méter magas fán a tökéletes gyümölcs csak a legmagasabb traktor tetejéről, vagy utánfutóra állított létráról érhető el. Alapvetés, hogy fent kell maradni, nehezített versenyen a traktor haladhat is közben, de végül csak a leszedett cseresznye mennyisége számítana a pontozásba.

A legösszetettebb, akrobatikus szupermáriós videójátékokat idéző sportág a zölddiószüret. Az elsőre egyszerűnek tűnő feladat izgalomfaktorát az összesen 9 darab, különböző korú, eltérő mértékben bátor, de nagyjából egyformán zölddiólevél-addikt, kötelékben támadó rackajuh hordájának áthatolhatatlan gyűrűje adja. Az alapfeladat, hogy szedd teli a kosarad, de közben 1. tartsd távol magadtól a legnagyobb szarvú és legeltökéltebb rackát 2. ne borítsd ki a kosaradból a diót 3. egyik se zabálja ki belőle a diót 4. ne lépj rá a lábad alatt tolongó kicsikre 5. egyik se szakítsa le rólad véletlenül a szarvával a gatyát.

éééés megoldja!

Tipp 1.: néha adj a szájukba egy nagyobb leveles ágat, ezzel időszakosan távolabb tarthatod őket a szüreti területtől, utána viszont megkétszerezett lendülettel és pofátlansággal térnek vissza. Mázli, hogy közben a szarvuk nem nő mindig egy keveset. Tipp 2.: megfelelő irányba elgurított zölddióval átmenetileg eltéríthető a figyelmük fókusza.

További sportágak beemelése és a szabályrendszer csiszolása még folyamatban, fő szponzornak a Kerekes Kút Kft.-t jelöljük.

Feldolgozás folyamatban

A nagyüzemi falusi magozás technológiája már tökélyre fejlődött.

Ugyanakkor megoldandó probléma még a cseresznye kinyerése a seregélyből

Spájz

Így is, úgy is.
Döglött kamera birtokában most egy darabig csupa olyasmikről fogok írni, amihez vannak elfekvőben illusztrációim (ha már a Husqvarna nem jelentkezett barter-fűkaszával, a Canon még gondolkodhat a lehetőségein, pusztán az olvasók érdekében, természetesen). A mai téma a keresőszavaknak köszönhető, nélkülük valószínűleg megint elfelejtettem volna, ami januárban még az eszemben volt. Szóval szezonális poszt, meggyes, cseresznyés tavalyi tapasztalatokkal, hátha jól jön valakinek.

A cseresznyeszezon észrevétlenül (és nagyon kevés gyümölccsel) már le is szaladt, ráadásul továbbra is saját cseresznye nélkül, a vadmeggyre ráoltás germersdorfival egy következő projekt. A meggy viszont tartja magát ahhoz a szokáshoz, hogy az országos átlaghoz képest itt úgy 3 hét csúszásban vannak az évszakok, vagyis pont ráérek még rákészülni az idei meggyrohamra. Ez nem csak a meggymagozó komplé naftalinból előszedését és kivasalását jelenti. A mindkét kezet és szemet lefoglaló magozástól elválaszthatatlan előkészítő rész az, mikor jó sok youtube-os showder klubot betárazok a napokig, naponta órákon át tartó művelethez. Ennek kapcsán vált egyébként tavaly nyilvánvalóvá az az összefüggés, amit azóta csak Kabaré-törvényként emlegetünk: tökmindegy, hogy élőben vagy archívból hallgatunk a nap bármely szakában kabarét/stand-upot, tíz percen belül biztosan betoppan egy szomszéd; de ezt mondjuk jó tudni, ha netán egyszer olyan vészhelyzet alakulna ki, amikor más segélyhívó eszközöm nem lesz, csak a Kossuth hangtára.

Meggyből egyértelműen a csokis-rumos meggylekvár volt a kedvenc (épp most készül az idei első adag), ha mostantól csak azt csinálnék, már azzal is mindenkit boldoggá tennék, mérhetetlenül gyorsan fogy. A metódus egyszerű: amint késszé nyilvánítjuk az üstben fortyogó meggylekvárt, mehet bele az étcsoki (kb. 1 tábla/1,5 kg) és a 2-3 cent rum, kész.

A nagy kérdés tavaly a szódás cucc volt, a többféle kísérleti dunsztosból a magozott meggy a legjobb. Maggal együtt kicsit kesernyés maradt, tehát maradjunk az ortodox szódás meggy módszernél: kimagozott meggy és cukor ízlés szerint rétegezve a befőttesben, majd az egész felöntve igazi szódával (sokbubis ásványvíz nem jó), lezár, eltesz. Az eredmény könnyed rumos hatású, eredeti állagban megmaradó gyümölcs.

A leginkább fotogén a szódás magos cseresznye, de ez a legkeserűbb

Alattomos és szintén gyorsan fogyó cucc ez a meggylikőr, idén ebből is többet tervezek, mint a tavalyi kísérleti adag, amit nőrokonaim boszorkányos sebességgel szippantottak fel, pedig megpróbáltam Becherovkának álcázni. A szezon vége felé aztán, mikor már se cukrom, se energiám, se üvegem további lekvárokat főzni, és a mélyhűtő is teli van magozott meggyel, akkor minden maradék, felhasználható meggy automatikusan rumos meggyé változik, de emiatt se panaszkodott még senki. Ja és napon aszalt meggy, napsütés függvényében. Ha elég bátor leszek, idén tényleg megpróbálom a mustáros meggyet (a tavalyi gyömbéres cseresznye is elsősorban húsok mellé jó).

Újabb meggymagpárnára egyelőre nem kaptam felkérést, de nem bízom a véletlenre a dolgot, gyűjtöm a magokat (ha valakit érdekel, 1 kiló meggyből 9 deka a mag, egy liba mérete pedig 65-ször 55-ször 25, csak hogy tudományos ismeretterjesztés terén is hozzáfűzhessünk valami hasznosat).
 Ez pedig hálából Tarhonyakártevő csigatésztás leírásáért:

Támogatom a video tutorial ötletét, ha belefér (ha nem, majd egyszer én)

Meggymagvagy

Hogy mit meggy nem tesz az ember az anyjáért…

Félig nálunk, félig a senkiföldjén konkrét meggyparadicsom van (ez egy botanikailag képzavaros szóvirág gyümölcse), biosági és érintetlenségi faktoráról csak annyit, hogy az első pár adag szüretelésekor a csalán a hasamat csípte, de aztán ember hamarost nyírt nekem közlekedőösvényt a dzsungában. Amint lecsengett a bemelegítő cseresznye, egyértelmű volt tehát, hogy komoly meggymaratonnak indulok neki. Való igaz, egyébként is összeírtam kilenc különböző meggységet, amit kipróbálásra érdemesnek tartottam (a legbizarrabb köztük a mustáros meggy), de aztán anyám üzenete meggyorsította az eseményeket. Én eddig tényleg azt hittem, hogy elég otthonosan mozgok a biohülyeségek terén, de a meggymagpárna mostig teljesen kimaradt, márpedig a mama olyanra vágyott, én meg néha lehetek rendes gyerek.
Mikor kiszámoltam, hogy a meggy súlyának nagyjából 9%-a a mag, gondolkodtam, meggyőzzem-e a falubelieket, hogy adják nekem az alig használt meggymagjaikat, de úgy döntöttem, nem kifejezetten egészséges asszociációkat hoznék létre azzal, ha köpködés előtt-közben hirtelen mindenki rám gondolna, így aztán anyukám maradt bűnbaknak, miatta fogunk tudni meggyet enni minden nap jövő nyárig, én meg maradtam magamra a feladattal. Ja nem is, hazudok, ember is segített, mert a vállalkozás volumenére való tekintettel bicskával hasított szabott nekem meggymagozó komplét, nehogy a szakadék ruháim még meggyfoltosak is legyenek, és persze hogy jól szórakozhasson rajtam.

Talán egyszer teljes munkavédelmi kollekció is készül belőle

Én pedig több hétig napi átlag másfél kiló meggyet szedtem, magoztam és dolgoztam fel, ami idővel kifejezetten meditációs jellegű elfoglaltsággá alakult. Ha pár nap netán kimaradt, enyhe elvonási tüneteim voltak, de ilyenkor gyorsan szereztem ribizlit vagy barackot placebónak. Jelenleg 22 kisebb-nagyobb üvegben ücsörög ilyen-olyan meggy, és elkészült a párna is, bár a tisztítási célzattal végzett meggymagfőzés közben azért egyesek meggyanúsítottak, hogy csak a ciánt próbálom ilyen furmányos módon kinyerni belőle.
Mivel meggyet és párnát már mindenki látott, meglepetés-illusztrációnak álljon itt inkább a bio-dartstábla, azaz a csíkos cékla:

Sütés után kiábrándító módon fehérré és csíktalanná válik, így savanyúságnak nem túl dekoratív

Az viszont még ennyi meggy után sem derült ki, hogyan kell márminálni.

Próbacseresznye

Cseresznyénk nincs, de szerencsénk van, tehát cseresznyénk is van. Bőven.

A napsugaras helyzet az, hogy a britán egyedül nem bír el a több mázsát termő fájával, a SzembeCsalád meg nem kifejezetten gyümölcsrajongó, úgyhogy innen is, onnan is korlátlan szedési opciót kaptunk. Túlzás nélkül állíthatom, hogy az elmúlt hetem fára és létrára mászással meg cseresznyemagozással telt, ez utóbbi kapcsán divatba hoztam a lilás szegélyű körmöket, és közben fejben kifejlesztettem a nyelvvel lapozható e-bookokat (a mindkét kezet lefoglaló magozás közben biztos jó ötlet a hangoskönyv, csak én nem tudok felolvasott szövegre figyelni, emiatt aztán a hangvezérelt lapozás is csak később jutott eszembe mint lehetőség). A Cseresnyéskert olvasgatása helyett tehát magozás közben töprenghettem eleget azon, hogy miután több tálnyit megettem csak úgy, mi történjék a maradék több vödörnyivel.

Ha érdekel a recept is

Így lett háromszor a héten cseresznyés pite, lett sima cseresznyelekvár, gyömbéres cseresznyelekvár, magozott és magozatlan szódás befőtt, és még napon aszalt cseresznye is. A pitéről mindannyiszor gyorsan megállapítható volt a sikeressége, a többié majd hónapok múlva kiderül. Közben pedig erősen érik a meggy, csak az vigasztal, hogy legalább a ribizlit nem (így) kell magozni.