Képes kutyafutta

Úgy besértődtem a picasára, hogy átköltöztem a flickrre, és most amúgy tesztként, másrészt hiánypótlásként egy képes összefoglaló jön, egyelőre csak a telefonomból előásott fotókból.

Klasszik kora őszi reggel: a póz bármi lehet, egy a fontos, hogy zavarhasson bármiben, amit épp csinálok.

 

 Kis időugrás: kora tavasszal szoktak ilyen nagyon dekorfelhők errefelé járni.

 

Ezek meg ellepték a tágabb vidéket (egy darab is elég sok légköbmétert foglal el, és több mint egy tucatnyian vannak).

 

A Birtok első sünje, bár szerintem nem ez volt a terve. Ember csak összeszedte a barikarámnál a szemétnek látszó krumpliszsákot, ami gyanúsan súlyos volt. Miután szétvágtuk a rátekeredett hálót, még az almaebédet se várta meg.

 

A kaotikus szervezések és időjárási anomáliák miatt néha kénytelenek voltunk gyerekmunkásokat is foglalkoztatni a bálázások idején, de csakis esztétikus és környezethez illő munkaruhában.

 

Többen hiányoltátok Főkutyát, köszöni, megvan.

 

Amikor Centi cica bádogembermacska volt. Az S.O.S. műtét egy terasz műanyag asztalán zajlott másfél órán át, utána divatos ezüst fertőtlenítővel fújták le. A "there I fixed it" típusú (több kör után is céltalan) gallérhosszabbítást (feat. PET-palackból vágott szalagok, ezüst szigetelőszalag és tűzőgép) a doki később lefotózta, mert ilyet még ő sem látott (a képen még az eredeti műholdvevő látható).

 

Idén is volt legkedvencebb kisbarim, ő Henrik.

 

Második számú kedvencem, a bonsaibari ráaludt az anyjára, miközben a mamát nyírtuk (főszerepben a mindent bíró Fiskars olló).

 

Errefelé időnként maguktól megnyílnak a földek, és akkor például a rendsodró is bele tud sodródni az ilyen vájatokba (és azért tart sokáig kihúzni, mert előbb abba kell hagyni a röhögést, illetve le kell beszélni embert arról, hogy praktikusan felismerve a helyzetet, szerelőaknának használja a kocsihoz a lukat).

 

A hétköznapjainkba teljes legitimitással fértek bele olyan mondatok, hogy "felugrunk a karikás ostorért, csak előbb le kell slagoznom a háztetőt". A slagozásról nem készült kép, de a tetőluk meglett, már csak egy apró ponton ázik be néha a veranda.

 

A négy fekete háziszörny időnként képes eltévedni a bozótosban a villanypásztoron túlra, de az illegális legelést is eléggé élvezik és közben nagyon mesebeliek.

 

A konyhabútor még mindig folyamatban, ahogy említettem, épp a színekkel bajlódom.

  (Amúgy a blogger is bekaphattya az összes logikátlan változtatásával, de innen egyelőre nem tervezek költözni)

10

Más lehetőség híján ráhasaltam a flow-ra és végigszörföztem rajta a nyarat.

Mindent elárul a kaotikus és sűrű állapotokról, hogy még ezt a nagyon kerek blogszülinapot is csak több mint 1 hónap késéssel vettem észre, viszont az utánam a vízözön módszer napi szintű alkalmazása eléggé hatékonynak tűnik, szóval szerintem megtartom (már csak azért is, mert a tervezés továbbra sem tűnik életképes és hatékony módszernek az életünkben). Ha az elmúlt 10 évet szeretném párásodó szemekkel összefoglalni, sose jutnánk a végére, és mivel a nyár is szokásosan azzal a sodró lendülettel telt, hogy egy nap alatt 3 nap történt, azt sem próbálom meg.

Azt meséltem már, hogy

 # idén mi magunk nyírtuk a rackákat, egy darab Fiskars ollóval? (ja, nem meséltem)

# Centi cica majdnem miszlikbe aprítódott tavasszal, valószínű egy fűkasza által, de a három sérült láb összevarrása után villámgyorsan meggyógyult? (nyilván nem mondtam)

 # nagyjából 423 átjáró és kábé 29 szállóvendég fordult meg a Birtokon június óta? (persze hogy nem említettem)

# a monszunos csapadékmennyiség miatt ennyire széjjellogisztikázott és elkreténkedett bálaszezonunk még sose volt? (tudom, hogy nem…)

# idén térdig jártunk a gombákban, így lett végre saját gombászkosaram? (hát most mondom)

# az egyéb gombák betámadták a paradicsomokat, köztük az aszalásra termesztett gyönyörű San Marzanókat és most sírok?

# majdnem lett egy kölyökkutyánk, de időben rájöttünk, hogy épp nem alkalmas az idő gyesre menni?

# nálunk az is programnak számít, hogy Elmegyünk Gödröt Nézni?

# megdöglött a monstrum kávégép végleg, így visszaálltunk az analóg kotyogósra? (és egész sok hely felszabadult a konyhapulton)

# láttam férfit mellkasszőrt festeni? (nem az én emberem volt az)

# módosítottam egy korábbi szabályomat: az a pasi, aki 26 óra vezetés után, reggel 7-kor a verandámon is dögös, az felőlem nyugodtan hordhat rózsaszín inget/pólót? (nem az én emberem volt)

# három év türelmes várakozás után embertől (ez az én emberem volt) megtudtam, hogy ő mégsem csinál nekem konyhát? (úgyhogy belekezdtem én a feladatba, és lett végre saját dekopírfűrészem is)

# már tudom, mi az impulzusvásárlás non plus ultrája? (beugrasz a boltba vásárolni, majd útközben hazafelé veszel egy házat) (nem én vettem)

# kicsit elszaladt velem a ló horgolásilag, és excelben kell vezetnem a fonalkészleteimet?

# a veranda közepét két éve elfoglaló, de legalább használatlan szalagfűrész továbbra sem mozdult sehova? (viszont ennyi idő után ez a tény dühöngés-alapból kezd poénforrássá válni)

 +
# most szembesültem azzal, hogy a picasát széjjelbarmolta a G, úgyhogy egyelőre fogalmam sincs, hogy a tökben tudok fotókat feltölteni?

Leltár

Kertről és egyebekről.

Van az a pont, mikor kimagozol húsz kiló meggyet, és mégis úgy érzed, még nem is csináltál semmit egész nap. Mi már ezt a pontot is rég túlhaladtunk, minden időn kívül állunk, kár, hogy mások nem, mert ez kicsit megnehezít mindenféle időbeosztást és programegyeztetést, de többé-kevésbé még tartjuk magunkat. Ahogy belenéztem az archívumba, az elmúlt években sem voltak ezek lazább időszakok, szóval csodálkozni nem is ér.
Csak úgy (ön)igazolásként, nagyobb vonalakban néhány dolog, amikkel kitöltöttük mostanában a napi 24-et:
- kirepült a fészekből a másodszülött barigyerek, sírás-rívás-szívmegszakadás közepette, de nagyon jó helyre került és egyből három csaj várta
- báláztunk
- életünkben először sikerült a fokhagyma, az ősziekből 66 szép fej szárad

Korábban már ettünk belőle, úgyhogy az ördögi szám véletlen

- bálát szállítottunk
- meggyből még tízszer ennyi is elrakódhatott volna, de megint nem

Szúnyoghálón aszalva

- báláztunk
- vizsgára készültem, dolgozatot írtam
- bálát szállítottunk
- megint elhalasztották a vizsgát
- báláztunk
- anyám nem ment feleségül vodkagyároshoz, így az egy év alatt mindössze 4 liter sikerült összekuporgatnom, a meggylikőrök a párkányon érlelődnek
- bálát szállítottunk
- leszakadt a függőágy
- báláztunk
- először érik az új (3 éves) kajszifa, nagy csodálattal vesszük körül
- bálát szállítottunk
- szalmamedencébe került a köbméteres krumpli
- báláztunk
- a kondéros zölddiózást ember már rutinosan tolja, idén 50 kilóval játszottunk
- bálát szállítottunk
- a száz négyzetméternyi metróeper föld és szalma alatt is nő, de sosem érik be egyszerre annyi, hogy lekvárnak is jusson
- báláztunk
- megszámlálhatatlan várt és váratlan, honi és külhoni vendég érkezett; megfizethetetlen az élmény, mikor hajnal 3-kor babasírásra/gőgicsélésre ébredsz, és pár másodperc pánik után megnyugodva konstatálod, hogy nincs gyereked
- bálát szállítottunk
- átlagban hetente új kecskesajtokat tesztelünk és brainstormolunk a méhész-kecskész barátunknak köszönhetően, kemény az élet
- báláztunk
- kecskesajtok miatt a méhek még mindig itt kempelnek, ember elgondolkodott rajta, hogy se ideje, se tudása hozzá, így talán mégis meg kéne tartani őket
- bálát szállítottunk
- vizsgára készülök
- báláztunk
- gombászunk
- bálát szállítottunk
- egyelőre lószar nélkül, de meszeltünk-vályogoltunk-bozótírtottunk, most máshol, mert itthon már untuk
- báláztunk
- a szomszédom önkényesen kaput (mit kaput! Sima átjárót!) nyitott a kertemre, egyetlen mentsége van a dologra, hogy vele járok
- bálát szállítottunk
- kibontottuk a ház oldalát és ismét felszedtük a téglajárdát, ezzel megoldódott a mindig duguló mosogató rejtélye (zárt rendszerben kitört könyökcső), de a járda és a hajnalkafal még nem nőtt vissza
- báláztunk
- rackaszelídítésből PhD-re készülök

A köztes időben néha báláztunk és bálát szállítottunk. Legközelebb majd arról a hosszú tudulistáról mesélek, aminek az elemeit még őszig szeretnénk kipipálni. De most megyek bálát szállítani.

Traktoros cseresznye és bálaszörf

Indulhat a Parasztolimpia.

Mostanában szinte minden estére alapprogram nálunk egy kis bálázás, továbbá érnek az ezek és az azok, minek következtében a freestyle talicska után megtaláltam a parasztolimpia következő versenyszámait.
A bálaszörfözéshez technikailag kell egy traktor elöl, mögé kötve a kockabálázó, mögötte pedig egy giga utánfutó. A bálázó tengelyén áll emberem, aki adogatja fel nekem a platóra a megszülető bálákat, amiket én passzentosan belegózok az utánfutóba. Egy ilyen bálácska minimum 25 kiló, a terep egyenetlen, sok a kanyarodás, továbbá TraktorosBandi hajlamos a hirtelen indulásra és megállásra, vagyis profi szörfös mozgás és egyensúlyozás kell ahhoz, hogy gördülékenyen menjen az össztánc. Ha nem megy, bálára esel és szanaszét karcolod a bőrfelületed (jobb esetben) vagy ki az utánfutóból (de ehhez nagyon bénának kell lenni, vagy nagyon labilis jógapózban kell állnod a négy szinten rakott elég labilis bálák tetején).
Még nem láttam magam kívülről, de nincsenek kétségeim; tervezek beszerezni a performanszhoz egy hawaii inget is, valami helyi hímzéssel. Ez a sportág inkább szubjektív értékelésen alapulna (virtuóz látványelemek a lemenő Nap narancsrózsaszínjében, bálák illesztési esztétikája, erőszakolt pálinka utáni teljesítmény), ellenben a traktoros cseresznyeszedéssel.

Közben ember is billeg, lehet a szinkronszörf is versenyszám

Ennél a számnál a két, egyenként tíz méter magas fán a tökéletes gyümölcs csak a legmagasabb traktor tetejéről, vagy utánfutóra állított létráról érhető el. Alapvetés, hogy fent kell maradni, nehezített versenyen a traktor haladhat is közben, de végül csak a leszedett cseresznye mennyisége számítana a pontozásba.

A legösszetettebb, akrobatikus szupermáriós videójátékokat idéző sportág a zölddiószüret. Az elsőre egyszerűnek tűnő feladat izgalomfaktorát az összesen 9 darab, különböző korú, eltérő mértékben bátor, de nagyjából egyformán zölddiólevél-addikt, kötelékben támadó rackajuh hordájának áthatolhatatlan gyűrűje adja. Az alapfeladat, hogy szedd teli a kosarad, de közben 1. tartsd távol magadtól a legnagyobb szarvú és legeltökéltebb rackát 2. ne borítsd ki a kosaradból a diót 3. egyik se zabálja ki belőle a diót 4. ne lépj rá a lábad alatt tolongó kicsikre 5. egyik se szakítsa le rólad véletlenül a szarvával a gatyát.

éééés megoldja!

Tipp 1.: néha adj a szájukba egy nagyobb leveles ágat, ezzel időszakosan távolabb tarthatod őket a szüreti területtől, utána viszont megkétszerezett lendülettel és pofátlansággal térnek vissza. Mázli, hogy közben a szarvuk nem nő mindig egy keveset. Tipp 2.: megfelelő irányba elgurított zölddióval átmenetileg eltéríthető a figyelmük fókusza.

További sportágak beemelése és a szabályrendszer csiszolása még folyamatban, fő szponzornak a Kerekes Kút Kft.-t jelöljük.

Tűzre pattan

Önkárpótló program, ajánlom.

Alapvetően van hajlamunk arra, hogy bizonyos dolgokat ne akkor ünnepeljünk, amikor van, ilyen szempontból a júniusunk mindig különösen hátrányos helyzetű. Ott van egyrészt egy szülinap, ami másoknál általában jófajta lakomázással is társul. Nekünk ez se mindig sikerül, volt már rá többször példa, hogy éhségtől félholtan és nagyon idegesen addig keringtünk, míg végül valami vállalhatatlant vállaltunk be. Idén ember azzal tetézte az ajánlati borzalmakat, hogy menjünk a legközelibb kisváros bisztrójába, mert ott van csapolt Staropramen. Kettőnk közül csak ő sörözik, én meg már láttam magam előre a malterborítású kőművesek gyűrűjében, papírtányérral ünnepelni. Nincs ezzel baj, csak ne nevezzük ünneplésnek.
A másik júniusi mindigelmaradás a tűzugrás. Van nekem egy ilyen fura vonzalmam a tüzekhez, Szentivánéjtől függetlenül is, de hiába akartam minden évben, pont napfordulókor eddig csak egyszer sikerült tüzet raknunk. Abba is majdnem beleégett a szandálos británunk, nem volt egy sikersztori.

Nem ez volt az

Szóval idénre ezeket a bénázásokat meguntam, jelentem, biztosra megyek, Szentivánkor irány a Kálibuli, ahhoz a környékhez úgyis sok vicces lovastúra emléke köt. Lesz bor (mit bor, borok!), ember ellesz a favágóversennyel meg az íjászattal amíg én kultúrkodok (vagy fordítva, ezt nálunk sosem lehet tudni), koncertként Snétberger-növendékek zenélnek, és az ígéretek szerint a kajában sem fogunk csalódni (mondjuk a gasztrojegyet muszáj előre megvenni, és nem csak azért, mert ember éhesen olyan ideges, mint a nagyon éhes oroszlánok). Na meg persze lesz tűzugrás. Mondjuk borok után lehet, hogy inkább boszorkányégetés, majd meglátjuk. Ha arra jártok, szerintem csatlakozzatok.

A magas viselkedésről

Többek között.

Az imént megmértem magam az ajtófélfánál, ellenőrizni, hogy hülyülök-e.
Már az egyik pesti szomszéd is spontán úgy jellemzett pár éve, hogy „magas szőke lány”, múltkor meg egy velem épp egymagas illető is engem kért meg, hogy nyúljak fel a polcra. Tegnap pedig egy hullazsákos csalánkézbesítés, ecsetcsencselés és vészhelyzeti fűkaszálás között (ennek teljes története oly összetett és bonyolult és sokszereplős, hogy a résztvevők maguk sem értik teljesen, hogyan fajulhattak idáig a dolgok, de volt benne sok előreláthatatlanul összeverődött blogger, grafikus és ezek változatos kombinációi, egy vadonatúj fél fűkasza, valamint emberem, aki lassan olyan lesz, mint a bicycle repair man, csak fűkaszával, és zölddiózás helyett első hívásra szívesebben szuperhősködött inkább, megfosztva minket attól az élménytől, hogy a félkaszás grafikus egy késhegynyi sarlóval idétlenkedjen az ezer négyzetméteren a következő 10 órában, csillagfénynél) egy istállóraktárban a tettestársaim közösen állították, hogy én vagyok a legmagasabb, tehát elérhetem késsel a plafongerendát, mert ők csak 164.
Én eddig 163-nak tudtam magam, és állítottam is, hogy annyi vagyok, így megegyeztük, hogy biztos azért lehet, mert 175-ösen viselkedem. De ennyi előzmény után nem hagyott nyugodni a kérdés, szóval megmértem. Kiderült: se nem növök, se nem hülyülök. Már csak a magas viselkedés tudatos irányítását kéne megtanulni, hátha jól jönne egyszer 185-nek látszani.

Egy lassan ex és egy leendő hajnal

A Birtokon mindeközben rendben mennek a dolgok. Egy hét rápihenés után már nem kapok kiütést a meggy látványától, a véletlen lekvárfőzés többszöri előfordulásának köszönhetően telnek a kamrapolcok, ember hősiesen küzd a hatvan kiló zölddió bedunsztolásával, szaporodik az uborka, mosódnak a barikabátok, szárad a körömvirág, nő a fű, üvöltenek a madarak, kúsznak a hajnalkák, és az előrejelzések szerint hétvégén vendégséges csúcsforgalom várható. Szokásos nyári ügymenet.

Száradás előtt

Sárkányfű

Veranda-art.

A nemzetközi hátizsákos fesztiválsorozat és a családi építőtáboros szekciók után most a nyári művésztelep-hetekbe lépett a Birtok. Én meg úgy érzem magam, mintha az egyik kedvenc regényemben lennék, csak ott a grafikus kollegina grófnő-elmaradásokkal küzd, míg az én verandámon sárkány születik. Meg a retyerutyája. Szivárványos folyamatábra, az alkotó engedélyével.

Nem béka

Zöld sárkányhoz zöld körömlakk

Egyre láthatóbb

Frissen mosott sárkánygyerek

Sárkány fölött mindig kék az ég

Menetrend

Alig egy hónapja a veszett hóesésben még tényleg komolyan aggódtam, hogy ebben az életben sosem lesz már nyár.

De most nézve:
* Tradicionális áprilisi Balatonban fürdés - pipa
* 30 fok - pipa
* Szál gatyában, vizes hajjal kertészkedés - pipa
* Majális/búcsú örömére megjelenő kockaLada, mono hangfalra kötött Szokolból szóló rádióműsorral és futófényes szentképekkel a mobil standon - pipa
* Függőágy fák közé installálása - pipa

A kertész kutyája

* 3014 szúnyog/légköbméter - pipa
* Vakond által kidöntött villanypásztor - pipa

Hivatalosan is elindult a szezon.