2015. április 26., vasárnap

Tejben-bajban

Együtt szopunk, együtt szoptatunk.

A fekete rackalány sajnos idén sem tudta problémamentesen lezavarni az utódlást: az ikrekből a fiú halva született, a kislány pedig nem tudott enni. Pár óra aggodalmas megfigyelés után (az aggodalmamat turbózta, hogy ember el volt tűnve mindenféle erdőkben), mikor a kicsi lány már elkezdte hanyagolni a biztató életjeleket is, életemben először megpróbáltam rackát fejni. Valószínű, hogy az a kétbalkezesen kiimádkozott féldeci mentette meg az aprót, innen aztán jött a tavalyi menetrend: mamát gyermekkel bezártuk az istállóba, előkerestem a nemes egyszerűséggel csak „szopó” néven árult cumit, és amint ember megérkezett, elkezdődött a rendes és rendszeres fejés is.

A koromfekete kiskirálylány vélhetően eléggé koraszülött volt, mert néhány alapreflex (például a szája kinyitása) erősen hiányzott belőle, de küzdöttünk-erőszakoskodtunk, másnap és következő nap is, hajnaltól éjszakáig.

Harmadnapra már egész stabil lett

Már kezdett bennem kialakulni néhány méripoppinszos jellemvonás, például előbb tettem oda cumisüveget melegíteni, mint hogy megigyam a hajnali kávémat, dátum szerint jegyeztük a lefejt tejeket, és kezdtem abba is beletörődni, hogy a következő három hónapban a kutya és macska mellett a kisbari is itt a házban fog kajáért sorban állni, de végül a harmadik nap után a baba-mama inkompatibilitási ráta kezdett csökkenni. Mostanra, másfél hét után majdnem teljesen beállt a rend. Igaz, ennek része az a ránk idiótamód jellemző dolog is, hogy az anyát jelenleg kétnaponta és csak az egyik oldalon még fejni kell. Amiben nem is a fejés a nagy cucc, hanem az azt megelőző kergetőzés.

Különben köszönik, most már jól vannak, és a többi subás is boldog, mert (ellenőrzött körülmények között) napjában akár többször is átáramolhatnak az út túloldalára legelni. Szebben lobognak, mint a Beatles az Abbey Roadon.

Csak a fotó kedvéért igazán nem állhattam neki zebrát festeni az útra

12 megjegyzés:

Egérke írta...

Hű, akkor most együtt érezhettél kicsit velem :)

Piszke a Birtokról írta...

@Egérke: nekem is eszembe jutott, hogy a kismamáknak annyi előnyük van csak, hogy nem kell sötét istállókba ingázniuk :D cserébe nincs a kezemben 0-24 egy jószág

(A) írta...

Valamiért a Hortobágyi Madárkórház jutott eszembe rólatok...
Hospital Racka by Piszke :)
Gratulálok az idei szaporulathoz is, mindenkinek bőséges legelőket, gyapjasan mosolygós napokat és nagyszerű, szép élményeket a nyájjal!

Unknown írta...

intézkedtem!

https://dl.dropboxusercontent.com/u/4309449/tms_online_files/ataramlas_ed.jpg

Piszke a Birtokról írta...

@TBW: benned bíztam :D

konyvesszilvi írta...

a sztori sajnos ismerős igy együtt tudok érezni. De jo hogy a kis barit meg tudtátok menteni.

Sok sok erőt a továbbiakhoz is - magamnak is ezt tudom kivánni -

a cumi nevét amugy le kéne védetni nyilván nagy business lenne C U M I vagy C O M I is lehetne :P

puszi még mindig dojcsföldről...KSZ

Nyözö írta...

Kémeim szerint az átkelőtökön néha előfordul a zebra is. Íme a bizonyíték:

https://picasaweb.google.com/lh/photo/AQGbwY7ZMO6AIvQX-APchfqKKtEVy2BELP4YVwvtnGM?feat=directlink

Borsmenta írta...

Erről két macs jutott eszembe. Az egyiket nem tudtam megmenteni, mikor anyja úgy döntött nem szoptat tovább, a többi tesó ráállt a rendes kajára. Ő nem, és nem is volt hajlandó még tejet sem inni, sehogyan sem. Nem élte túl.
A másikat mér nagyobbacska korában kaptam meg, de olyan girhes volt, nem jutott neki kaja a sok tesó mellett. Neki külön főztem speckó kaját (hasmenése is volt, és nem is akart enni), kanalaztam a szájába, figyeltem mennyi eszik/szarik stb. Túlélte. 4 éves volt mikor a kutyáimba bekattant a vadászösztön és sajnos Rozál volt éppen kéznél (mivel addig soha egyik sem bántotta, nem is kergették meg, nem is félt, nem is futott el). Máig nem tudom hogyan lehetett volna megakadályozni.

Borsmenta írta...

Egyébként gratulálok, kisbabával néha egyszerűbb ám :)

Unknown írta...

HURRRRRRÁÁÁÁÁÁ!

Unknown írta...

HURRRRRRÁÁÁÁÁÁ!

Piszke a Birtokról írta...

@Nyözö: :D :D :D kéne ide pár zebra is, most hogy így látom őket együtt...

Borsmenta: hááát, ebben nem vagyok ezer százalékig biztos, de abban igen, hogy kisállatokkal rövidebb ideig tart a kemény korszak :) (ez a megmentősdi-kényszer szörnyű dolog egyébként, néha tényleg azt szeretném, ha képes lennék nem mentegetni meg aggódni, hanem a természetre bízni a dolgokat, de nem mindig visz rá a lélek)