Kellett kis idő, míg megfelelővé vált minden logisztikai csillagállás, de végül múlt hét közepén megtörtént: ember talált megfelelő hajópadlót egy viszonylag közeli helyen, az eredeti tüzép autója elment érte, elhozta nekünk, a nemhajópadlót pedig el is vitte, mindezt úgy, hogy közben nagyjából pénzünknél maradtunk. Jött aztán megint a padlók kötelező beszoktatása, és mostanra a szálak a helyükre is kerültek:
 |
| Származási hely: Birtokos eset |
Most jön az a rész, hogy csiszolás, olajozás, miegyéb. Miután az ótvar plafonnál elég jó munkát tudtunk a kézi rezgőcsiszolóval végezni, adunk egy esélyt annak, hogy ez a padlón is sikerül. Hamarosan kiderül, ha nem jó, akkor bérlünk egy gépet.
UGORHATÓ RÉSZLETEK A HAJÓPADLÓ KÍSÉRLETI OLAJOZÁSÁRÓL:
Közben két maradék, megcsiszolt darabon megkezdtem a próbaolajozást, mivel összetalálkoztam egy olyan, veszélyesnek tűnő kifejezéssel, hogy „…felhúzza a szálakat…”. Szóval az egyik darabot olajozás előtt nedves ronggyal áttöröltem, a másikat nem, dacára annak, hogy a lenolaj flakonján azt írják, száraz felületen kell alkalmazni. Tapasztalat: az előnedvesített deszkán egyrészt jobban halad az ecset, másrészt tényleg a víz húzza fel a szálakat, ezért végül kevésbé lesz sündisznós a felület, mint a másik esetben. Miután olajozás és lazúrozás között még úgyis van legalább egy csiszolás, ez nagyjából mindegynek is tűnhet, nekem mégis szimpatikusabb így nedvesítve. Próbaolajozás óta eltelt 24 óra, a felület kicsit olajosnak tűnik még, nem teljesen száraz. Színben a két deszka között nem látok különbséget, és a natúr lenolaj eleve nem túlságosan változtatja meg a nyers fa színét. A nedves deszkán talán 1 milliméterrel mélyebben szívódott be az olaj, de a különbség rutintalanságból is fakadhat. A képen a deszka alsó ötöde kezeletlen, a felső négyötöd egynapos olajos. Nem lett sokkal sötétebb:
 |
| Származási hely: Birtokos eset |
UNALMAS TECHNIKAI BESZÁMOLÓ VÉGE
Mivel az olajozással elért szín még mindig túl natúr az elképzelésünkhöz képest, valami lazúros sötétítést fog kapni, az árnyalatokon még vitázunk, de legalább lazúrokból is kiokosodtam. Röviden: a vékonylazúrhoz képest vastaglazúrból több olyan van, ami nincs telenyomva rovarirtószerekkel és más, humán egészség szempontjából is barátságtalan dolgokkal, viszont a vastaglazúr az felületet képez, gyakran csillogóbbat/fényesebbet/keményebbet annál, mint amint mi szeretünk. A vékonylazúr az beszívódik a fába, természetesebb hatású marad. Az esztétikum vs. életvédelem jegyében tehát olyan vékonylazúrt kell találnunk, ami 1. nem okoz génmutációt, mérgezést és rendszeres rémálmokat 2. tetszetős színű. Elvileg létezik ilyen, a gyakorlatban tuti hosszú út vezet majd a döntésig, de ne kapkodjunk, még csiszolni se kezdtünk.
