Minden olyan ojjektumot ösztönszerűen messze elkerülök, amin címer van.
Ez kicsit megnehezítette persze iskolás éveimet. De leginkább az olyanokat kerülöm szívesen, amiken szerepel a "hivatal", "önkormányzat", "megyei", "országos" szó. Vagy az, hogy Posta.
Ezek az intézkedős izék nagyon felnőttes dolgok. Ha rajtam múlt volna, ott tartanánk, hogy nagggyon sok birtokost felhívtam volna, talán néhány tanyát már meg is néztünk volna. S ennyi. Megmondom, milyen vagyok. Dolgoztasd ki velem egy világkörüli út részletes terveit, és én prezentálom egy napon belül, sok oldal terjedelemben. Sőt, el is indulok másnap erre az útra ha fizeted. De azt nem akarhatod, hogy ezt az anyagot mondjuk postára adjam. Vagy vízumokért sorban álljak még itthon. Életem nagy tettei közt tartom számon, hogy hajdan egyedül elintéztem a vállalkozói igazolványom, és bankszámlát is nyitottam. Na azóta se csináltam ilyen meredek dolgokat. Ezeknek a hivatalistáknak soha semmi se jó, valamiért mindig vissza kell menni, és folyton azt is mondják, hogy fizessek, és az nekem mindig gyanús, hogy át akarnak vágni, mert úgy amúgy semmit nem csinálnak, azért meg miért fizessek? Nekem az ilyen földhözragadtan hétköznapi dolgok nem mennek, akkor se, ha épp a földhöz ragadásért folyik a process. Tehát az ilyen idiótaságokat jólelkűen mindig meghagyom emberemnek, mert ő tud hivatalul és felnőttül beszélni (legalábbis kényszerhelyzetben nálam hajlamosabb így viselkedni), nem vakarózik és vág pofákat két perc sorbanállás után, nem hullik a haja a posta említésére, nem szórja szanaszét a szükséges papírokat, nem kávézza le őket, és általában nem is felejti otthon őket, amikor nem kéne hogy otthon maradjanak. Neki biztos lebeg közben a szeme előtt az a bizonyos Távoli Cél, amiért ezt megéri végigcsinálni. Én meg nem tudok közben ilyenekre gondolni. Tehát ő beszél folyton a bankkal, az ügyvéddel, földhivatallal, neki valahogy mennek ezek a hivatalos cuccok. Én cserébe jó vagyok abban, hogy profi titkárnő módjára mindig emlékeztessem az elintézendő baromságokra, emlékezzek mogadishui URL-ekre és járólap-nevekre, és kerekre nyitott szemekkel csodáljam Hősömet a hivatalokban véghezvitt tetteiért. A match made in heaven.
2006. augusztus 15., kedd
2006. augusztus 9., szerda
A nyolcadik napon
A banki dolgozók speed-diétán vannak.
Akárhogy is számolom, papírok leadásától számítva 8, azaz nyolc banki nap telt el, és szólott a telefon: részükről oké, fáradhatnék befele aláírni a szerződést. Meg vagyok hatva. Tulajdonképpen két dolog akadályoz meg abban, hogy rohanjak szignálni. Az egyik egy földhivatali papír, amire még várni kell kicsit, mert egy év nem volt elég ahhoz, hogy egy elhunyt rokont már ne tulajként tartsanak számon. Hivatalosan ennek legkésőbb hónap közepéig meg kell történnie. Ennél nagyobb bravúr lesz majd, hogy újra mindent érthetően elmeséljek apámnak és nagyanyámnak, viszonylag normális állapotban öcsém kocsijába tuszkoljam őket, és rávegyem őket arra, hogy talán írják alá a szerződést. Na majd ha ez meglesz, akkor leszek büszke magamra. És akkor papíron már tényleg birtokos leszek, és beindulhat a nagy meló. Mindenesetre a pénzünk tuti hamarabb fog elfogyni, mint a lelkesedésünk.
Akárhogy is számolom, papírok leadásától számítva 8, azaz nyolc banki nap telt el, és szólott a telefon: részükről oké, fáradhatnék befele aláírni a szerződést. Meg vagyok hatva. Tulajdonképpen két dolog akadályoz meg abban, hogy rohanjak szignálni. Az egyik egy földhivatali papír, amire még várni kell kicsit, mert egy év nem volt elég ahhoz, hogy egy elhunyt rokont már ne tulajként tartsanak számon. Hivatalosan ennek legkésőbb hónap közepéig meg kell történnie. Ennél nagyobb bravúr lesz majd, hogy újra mindent érthetően elmeséljek apámnak és nagyanyámnak, viszonylag normális állapotban öcsém kocsijába tuszkoljam őket, és rávegyem őket arra, hogy talán írják alá a szerződést. Na majd ha ez meglesz, akkor leszek büszke magamra. És akkor papíron már tényleg birtokos leszek, és beindulhat a nagy meló. Mindenesetre a pénzünk tuti hamarabb fog elfogyni, mint a lelkesedésünk.
2006. augusztus 5., szombat
Kerítés mellé
Öreg vagyok?
Mi csak úgy intime, magunk közt szoktunk légvárakat építeni, ezért aztán sokan néztek is nagyot, hogy már megint milyen állatságot találtunk ki. Pedig ez valahogy kezdettől fogva ott volt a beszélgetéseinkben, a 'ha majd tanyánk lesz' szófordulatot hamarosan felváltotta a még optimistább csengésű 'amikor majd tanyánk lesz' szlogen, és ahogy minden mással csináljuk, úgy volt ez is: konkrétan sose terveztünk, aztán egyszercsak megtörtént, míg nem figyeltünk oda egy pillanatra. Amikor már felfogtam, hogy tényleg mit csinálok, eszembe jutott az egykori kedvenc trafikosbácsim, aki rögtön első találkozásunkkor azzal nyitott, hogy semmit nem szabad ám úgy kérdezni, hogy 'izéakármi nincs?' hanem hogy 'ugye van?'. Kicsit több mint két éve, növényekkel és cserepekkel a kezemben baktattam haza, és közben betértem hozzá, megszemlélte őket, és azt mondta, hogy azokat a bukszusokat ugyan kerítés mellé kell ültetni, de én még túl fiatal vagyok a házhoz. Megkérdeztem, mégis mikor leszek elég öreg hozzá. Azt mondta, Buddha-bölcsen: majd ha lesz rá pénzem. Hát nem is tudom. Ez most azt jelenti , hogy már öreg vagyok? Vagy mit? Mert pénzem most sincs rá, házam mégis lesz, úgy tűnik.
Mi csak úgy intime, magunk közt szoktunk légvárakat építeni, ezért aztán sokan néztek is nagyot, hogy már megint milyen állatságot találtunk ki. Pedig ez valahogy kezdettől fogva ott volt a beszélgetéseinkben, a 'ha majd tanyánk lesz' szófordulatot hamarosan felváltotta a még optimistább csengésű 'amikor majd tanyánk lesz' szlogen, és ahogy minden mással csináljuk, úgy volt ez is: konkrétan sose terveztünk, aztán egyszercsak megtörtént, míg nem figyeltünk oda egy pillanatra. Amikor már felfogtam, hogy tényleg mit csinálok, eszembe jutott az egykori kedvenc trafikosbácsim, aki rögtön első találkozásunkkor azzal nyitott, hogy semmit nem szabad ám úgy kérdezni, hogy 'izéakármi nincs?' hanem hogy 'ugye van?'. Kicsit több mint két éve, növényekkel és cserepekkel a kezemben baktattam haza, és közben betértem hozzá, megszemlélte őket, és azt mondta, hogy azokat a bukszusokat ugyan kerítés mellé kell ültetni, de én még túl fiatal vagyok a házhoz. Megkérdeztem, mégis mikor leszek elég öreg hozzá. Azt mondta, Buddha-bölcsen: majd ha lesz rá pénzem. Hát nem is tudom. Ez most azt jelenti , hogy már öreg vagyok? Vagy mit? Mert pénzem most sincs rá, házam mégis lesz, úgy tűnik.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)