Paradicsomos krumpli

Villámgyors kertügyi leltár.

Csak a dokumentáció kedvéért fotók, tények és számok jönnek a turbóparadicsomok és a krumpliszerű krumplik világából.
Juhmeli kérdésére: turbóék nem koktélparadicsomok,

A mai adag: 5 darab, 226 gramm, ezzel túlléptük az első kilót

de érdekes többméretű együttélés van náluk akár ugyanazon a száron is.

Várnak a sörükre sorukra

Más szín, más méret, ugyanaz a tő

A nemturbók egyelőre lassan pirosodnak a fenti veteményben, ők fekveérők (a 4 turbó a lenti emelt ágyásban lakik).
Aztán tegnap a második krumpliparcella is feltúrásra került, így lett krumpliföld a verandából.

Kapcsolódó városi kérdés: és akkor hirtelen úgy ébredtél fel, hogy ma krumplit ásol, vagy honnan tudod, mikor kell?

Van köztük is nanoversenyző

Eltérő főzési idővel kell számolni

Természetesen ezt is lemázsáltuk (kilónként, bélyegnyi konyhamérlegen, nyilván). A legnagyobb darab 413 gramm lett, összesen pedig az 50 bokor Desirée alól 50 kiló zsákmány került elő (igen kevés munka, háromszori bordóis permetezés, kb. 20 Ft/kg, és csak néhány darabot rágcsált meg valami izé), ami a kiflikkel együtt kettőnknek pont nem elég egy évre, de mivel ez már hozta az általunk elvárt kg/bokor átlagot, és ugye fontos háttérinfó, hogy állítólag ezen a földön még sosem volt jó és sok krumpli, mi most eléggé örülünk.

Kicsi a rakás

A telt ház is bővíthető.

Igaz ugyan, hogy az elmúlt napokban egyből két fazékban készül a legtöbb kaja, ipari mennyiségben fogy a limonádé és vájdlingban gyúrok be minden tésztafélét, mégis kicsit hiányérzetem volt a két kutya, két gyerek és a három férfi mellett. Ja hát persze, a macska.

A gyereknyúl nem nálunk lakik. Még.

A félszemű kisvörös mostanában szörnyen elfoglalt házon kívüli dolgokkal, aminek persze biztosan semmi köze nincs a hiperaktív Vendégkutya érkezéséhez, aki a falusi asszimilálódást úgy értelmezi, hogy minden falevelet is meg kell ugatnia. Mondjuk tegnap este a cica megunta az önkéntes száműzetést, és kihasználva az ebek pillanatnyi elfoglaltságát, a világ császáraként vonult be vacsoráért, majd megágyazott magának a nappaliban a legmagasabbra tornyozott párnahalmon, és a továbbiakban még lenézésre se méltatta a kutyákat. Azért hajnalban a békesség kedvéért inkább a hálószoba ablakán át távozott, segedelmemmel.
A házban egyébként nincs zsúfoltság.

A fogkefék számán azért hirtelen megdöbbentem

A falukalandhoz jó időben ugyanis minden olyasmi is hozzá tartozik, ami városban lehetetlen. A 150 centi alattiaknak tehát sátrat állítottunk (eddig csak szobában felvert sátrat próbálhattak), az apjuk pedig stoppolta a függőágyat, így Vendégkutyáéknak sem kellett elhagyniuk az úgynevezett vendégszobát.

Kerti hálószoba, panorámával a kukoricásra

Jelenleg a gyerekek a Vendégkutya gazdájával elmentek a Balatonhoz csobbanni (és hazafelé hoznak majd még egy embert), az apjuk addig itt főzi a gyümölcslevest, a kutyák - mindig láb alatt - békésen pihegnek (kivéve amikor a kerítésen ugrálnak ki kóborló kutyáknak elmagyarázni, hogy mégis ki itt a főnök), a cica megint kiküldetésben van, ember elrobogott valahová íjászatot oktatni, én meg csak írogatok hülyeségeket, mert a melegben nincs sok kedvem és agyam készülődni meg dolgozni. Egyébként ugye fölösleges is kapkodni, van még több mint 140 órám, hogy azt a kb. háromhétnyi intéznivalót elintézzem.

Félgőzzel

A pörgősnek ígérkező augusztus előkészítő, szinte eseménytelen napjai zajlanak.

A háromnapos, nemzetközileg és családilag is túlzsúfolt, teljes Dunántúlt és Budapestet érintő maratonom végén plusz egy külföldön élő programozóval és plusz egy kutyával sikerült visszatérnem a Birtokra, hogy megkezdjem a felkészülést arra, hogy egy hét múlva megint eltűnjek két hétre.

Jártam közben a Tengerimalacvárosban is, vízimalom, templom és városháza is van a Tengeri utcában

Kora délutánig majdnem minden a tervek szerint haladt, a munkában csak egyéb munkák tartottak fel, a kutyák nagyon kedvesen viselkedtek egymással, és a hőmérséklet sem ment 36 fok fölé. De aztán...
Érkezett a britán két franciával, akiknek komplett menetrendes útvonaltervezésre volt szükségük, jöttek válogatott szomszédok létráért, kutyák által véletlenül szétharapott teniszlabdáért, egyéb ezért-azért, és közben telefonon egyeztettük a holnap érkező kétgyermekes dizájnerkontingenssel a mindenféle bevásárlási, hálóhelyi és programügyi részleteket, majd hirtelen beállt pár perc csend, amikor megkérdeztem a normál létszám fölötti kutya gazdáját, hogy szerinte még ki nem volt ma itt a faluból, mire egyből rávágta, hogy a polgármester. Aki pontosan két perc múlva telefonált, hogy beugrana, ha nem alkalmatlan.
Gondolkodom, főzzek-e még ma bodzalekvárt.